Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.
Ülésnapok - 1887-242
348 -^-" «r s * 6 gos> ülés mi egyezni méltóztatik, az osztályok mellőzésével fog annak idején napirendre tűzetni. Több jelentés nem lévén, jelentem a t. háznak, hogy Harkányi Frigyes képviselő ur indítványt jelentett be. Méltóztassék meghallgatni az indítványkönyvet. Szathmáry György jegyző (olvassa): Május 14dkén, Harkányi Frigyes. A honvédelmi ministerium költségvetése VII. fejezetének 1-ső czíme alatt az országos honvédsegélyző-egylet rendelkezésére 80,000 írtnak 120,000 frtra leendő felemelése iránt. Elnök: A képviselő ur indítványát, ha beleegyezni méltóztatik, mindjárt a holnapi ülésben fogja indokolni, (Helyeslés) liogy az elfogadás esetében a bizottsághoz utasíttassák. Különben az indítvány ki fog nyomatni és a ház tagjai közt szét fog osztatni. Következik a napirend: a pénzügyniinisterium 1889. évi költségvetésének tárgyalása. Szathmáry György jegyző (olvassa): Központi igazgatás. Eendes kiadások : XVI. fejezet, 1. czím. Kiadás. Személyi járandóságok: 576,895 forint. Elnök: Megszavaztatik. Szathmáry György jegyző (olvassa).- Dologi kiadások: 130,900 forint. Elnök: Megszavaztatik. Szathmáry György jegyző (olvassa): Pénzügyi közigazgatási bíróság. Rendes kiadások: XVI. fejezet, 2. czím. Kiadás. Személyi járandóságok: 89,641 forint. Elnök: Megszavaztatik. Szathmáry György jegyző (olvassa) .• Dologi kiadások: 6,678 forint. Elnök: Megszavaztatik. Szathmáry György jegyző (olvassa): Pénzügyi igazgatóságok és számvevő osztályok. Rendes kiadások: XVI. fejezet, 3. czím. Kiadás. Személyi járandóságok : 698,447 forint. Elnök: Megszavaztatik. Szathmáry György jegyző (olvassa): Dologi kiadások: 142,650 forint. Elnök: Megszavaztatik. Szathmáry György jegyző (olvassa): Illeték-kiszabási hivatalok és illeték kezelési számtisztek. Rendes kiadások: XVI. fejezet, 4. czím. Kiadás. Személyi járandóságok: 429,806 forint. Nagy István jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. ház! A t. pénzügyminis. ter úrhoz nekem egy tiszteletteljes kérdésem vanAz 1887-ik évi XLV. törvényezikk, a mely az ingatlanok átruházására vonatkozó illetékeket szabályozza, tapasztalat szerint a fővárosi ingatlanokra vonatkozólag rendkívül súlyos intézkedéseket tartalmaz, nevezetesen az értékminimumra alapított átruházási illeték kiszámításánál. Tekintettel arra, hogy a jövedelem utáni adó 3 évenis 14-én, kedden. 1889. kint állapíttatik meg s köztudomású, hogy a legutóbbi 3 évben Budapest fővárosában az ingatlanok értéke rendkívül hanyatlott, (Egy hang halról: As építkezések!) természetesen az okok között a tetemes építkezési kedv is szerepe], tényleg azon helyzet állott elő, hogy míg a kincstár az értékminimum kiszámítása alapján valóságos immaginarius értékek után szedi az átiratási illetéket, ez által az ingatlanoknak forgalmát a fővárosban oly lényegesen csökkenti, hogy hovatovább megfogja akasztani, ha ez állapotokon segítve nem lesz. Tény ugyaiis az, hogy az átruházási illetéknél a törvény alapján a házbéradó alá vett tiszta jövedelemnek 16 szoros összege vétetik a kezelési százalék levonásával alapul s ezt nevezik értékminimumnak. Hogy azután mi ez az értékminimum, azt a pénzügyminister ur rögtön be fogja látni, ha csak a saját esetemből egy példát hozok fel, a melyben valaki a mai forgalmi érték szerint például 61,000 forintért vesz egy házat; annak az érték minimum alapján kiszámított átiratási illetéke 72,500 forint után szól, vagyis nem vonatik le az átruházási illeték kiszámításánál sem az állami ndó — ez tiszta jövedelemnek számíttatik — de még ez mellékes dolog volna, hanem még a házbérkrajczárok sem, a pénzügyi hivatalnokok szabály • talán kezelése okából — ezt hozzá teszem — mert Budapesten a bevallási íveken a házbér-krajczárok az adóval együtt vétetnek fel s e krajczárok is, a melyek a lakók által fizetendők, a háztulajdonossal szemben valóságos tiszta jövedelemnek számittatnak. így történik már most, hogy ha az adott concrét példát alkalmazva,valaki 61,000 forintért vesz egy házat, 72,500 forint után fizet átiratási illetéket s már most nem szükséges egyéb, mint hogy ez ingatlan csak 2-szer, 3-szor menjen tovább egyik kézből a másikba és az átiratási illeték oly magas összegre emelkedik, hogy teljes lehetetlenség azt az ingatlant veszteség nélkül tovább adni. Feltételezem azt, hogy a minister ur e kérdéssel foglalkozott s minden esetre behatóan ismeri s nagyon örvendenék, ha megnyugtató válasz gyanánt legalább azt jelentené ki, hogy ezen nyilvánvalókig a forgalom lényeges csökkenésére szolgáló intézkedés legalább oda fog módosulni, hogy azon érték minimum ne legyen egy képzeleti magas összeg. Hogy félre ne értessem, kijelentem, hogy én tökéletesen helyeslem, hogy a kincstár védekezik álszerződésekkel szemben s tökéletesen helyeslem, ha van az adó alapján kiszámított értékminimum, de azt, hogy a terhek, mint például az adó s a házbérkrajczárok, tiszta jövedelem gyanánt szerepeljenek s annak alapján történjék a tőkésítés, igazságosnak tartani nem tudom s miután különösen a fővárosban a legutóbbi években előállt viszonyok igazolják, hogy mig az ingatlanok értéke azon 3 éven belül fokozatosan csökkent, l
