Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-241

241. országos ülés máj lapnak kiadásai 7,500 forintban vannak előirányozva — gondolom, ez a szerkesztőség fentartásának a költsége,—mig bevételei 36,000 forinttal szerepelnek. Ezen 36,000 frt látszólag nagyon nagy nyereség egy újságnál, azonban, ha tekintetbe veszszük azt, hogy ezen lapnak a hivatalok állandó előfizetői; ha tekintetbe veszszük, hogy annak minden sorát drágán megfizetik, akkor ezt a 36,000 forintnyi bevételt csekélynek, botrányosan csekélynek kell tartanunk, (Ugy van! a szélső balfelöl). Es az ember keresve keresi az okát, hogy mig az előző években, például 1879. és 1880-ban 168 frt ezer volt a hivatalos lapnak a bére, 1880— 1882-ben 210 ezer forintot fizetett évenkint az Athenaeum, hogyan lehet az, hogy habár az 500 forintnál kisebb árverési hirdetések a hivatalos laptól elvonattak, a 210 ezer forint 36 ezer forintra olvadt le? Erre ugyan azt lehetne mondani, hogy ha nem ad érte többet a vállalat, a kormány nem csikarhat többet ki belőle. Csakhogy ugy tudom, hogy hat esztendő óta a kormány elfeledkezett pályázatot kiirni a hivatalos lap bérbeadásánál és egé^z positive mondhatom, hogy ha pályázatot hirdetnének, akkor nem 36 ezer forintot fognak Ígérni a budapesti nyomdák tulajdonosai, hanem sokkal többet, úgy, hogy itt nem egy pár ezer forintról, hanem egy jelentékeny összegről van szó. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Nem csoda, ha illetékes oldalról tétetik oly nyilatkozat, hogy mig Tisza Kálmán ministerelnök lesz, ezt a házat könnyebb lesz helyéről elmozdí tani, mint a hivatalos lapot elvenni az Athenaeumtól; pedig, t. ház, az a ház, melyre az illető mutatott, nagyon solidul volt építve. Mi lehet, tehát az oka annak, hogy e lapot oly olcsón kiadják egy nyomdának, holott mások szívesen sokkal többet fizetnének érte? Nem értem, hogy ezzel a könnyelmű gazdálkodással miért akarják az államkincstárt megrövidíteni ; és az ember keresve keresi, hogy ezen geschäftelésnek az államkincstár megrövidítésére mi lehet az oka. Azt fel nem tételezhetem, hogy a ministeri umban ne tudnák, mennyivel többet ér a hivatalos lap; s hogy nem helyes csak ugy per sundam-bundam e nagy nyereséget odadobni egy nyomdavállalatnak; azt sem tételezhetem fel, hogy ezen jövedelmi ágat gyümölcsözetlenül Nagyják, vagy ha gyümölcsöztetik, egyes személyek a maguk érdekében akarják kihasználni. Mikor azonban ezt nem tételezem fel, körülbelül megtaláltam a valódi okot, hogy miért kótyavetyélik el a hivatalos lap jövedelmét, azt az okot, melyet már az utczän is csiripelnek a verebek és csak itt a házban nem ismernek. (Halljuk! Halljuk ! a szélső báloldalon.) Tudom, a minister ur azt fogja válaszolni, hogy rosszul vagyok értesülve; sőt talán erősebb ns 13-án, hétfőn. 1889. 33 f kifejezést is fog használni, a mint szombati fellépése után gyanítható; de én mindaddig, mig nekem alkalmat nem adnak ezen dolgok megvizsgá lásával, hogy az ellenkezőről győződjem meg kénytelen vagyok állításomat fentartani. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) T. ház ! Nekünk tulajdonképen két hivatalos lapunk van. Az egyik a „Budapesti Közlöny", a másik a szabadelvű párt hivatalos közlönye, a „Nemzet". A „Nemzet" czímíí újság oly hatalmas erőkkel bir redactiójában, minőkkel kevés napilap Magyarországon. A legkitűnőbb, legképzettebb journalisták, természetesen kellő, tisztességes honoráriummal; e mellett segédeszközei olyanok, milyenek semmiféle napilapnak nincsenek meg. És őszintén bevallom, habár nem kívánok reclamot csinálok a „Nemzet" czímű újságnak, e lap kormánypárti szempontból a legkitűnőbben van szerkesztve és mégis csodálatos, hogy ezen lapnak előfizetője — talán ezt a kifejezést használhatnám — absolute nincs. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon. Ellenmondás jobbfelöl.) Hírlapírói körökben egész özöne jár szájról-szájra az anecdotáknak, a jó és rossz viczczeknek a „Nemzet" előfizetőinek számáról, mert csodálatos, hogy a legkisebb lap előfizetőinek száma is messze túlhaladja ezen kitünőleg szerkesztett ííjság előfizetőinek számát. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon. Ellenmondás jobb/elől.) És, t. ház, ha tudjuk, hogy mennyi ezen lap előfizetőinek száma, mikor látjuk — hiszen szemünk előtt történik — a hirdetések számát, a többire nézve megcsinálhatjuk a calculust, hogy a szedési költség, a nyomdai kiadás, a krajczáros bélyeg, ha ugyan fizeti ezt a „Nemzet" a postának, mert hisz itt mindennek szabott ára van, mint a garasos zsemlyének, ha mindezt számításba veszszük, akkor kitűnik, hogy a „Nemzet" czímű újság évenkint 90,000 forint deficitben van. Hallottam ugyan azt a szerkesztőséghez tartozó egyénektől, hogy a „Nemzet" deficitjét a szabadelvű párt fizeti. Hát, t. ház, a szabadelvű clubnak a hány tagja van együttvéve, nem fizetnek egész évre annyi tagsági díjat, mint a mennyi deficitje van a „Nemzetinek egy negyed év alatt. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Mondani ezt lehet, de elhitetni nem lehet, hogy egy nyomda-vállalat, mint az „Athenaeum", a mely nem kortes-vállalat, hajlandó volna évenkint 90,000 forintot fizetni csak azért, hogy a kormánynak egy félhivatalos orgánuma legyen; azt is tudjuk, hogy egyes emberek nem állanak a „Nemzet" háta mögött, a kik a hiányt fedeznék: kérdeznünk kell tehát, honnan fedezik a hiányt? Az egyikről nem szólok, arról a bizonyos állami hirdetésekről; a másik pedig, a mi már jelentékeny, hogy a „Budapesti Közlöny" hivatalos 12*