Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-240

324 2 *°- országos ülés május sökkel a kormány komolyan foglalkozzék. (Helyes­lés jobbfelől.) Áttérve mármost Győry Elek t. képviselő­társam felszólalására, bo sásson meg nekem, ha előre bocsátom azt, hogy azon tanulságot meri- l tettem az ő különben eminens felszólalásából, hogy ! az ember valósággal csodálkozik azon, hogy egy j annyira okos és képzett jurista, mint ő, miként i emelhet ezen ügygyei kapcsolatban a kormány­nyal szemben olyan vádakat, melyeknek egy ! szó, (le csak eay szó igaz alapja nincs. (Helyeslés j és tetszés a jobboldalon. Elénk nyugtalanság és zaj a I szélső baloldalon.) De hát miért méltóztatnak azt ! zokon venni, ha a kötelességszerű védelemben azt j mondom, csudálkozom azon, hogy oly vádakat ' hoz fel a kormány ellen, melyek nem alaposak. Megsértek-e ezzel valakit, vagy olyat moudok vele, mely miatt a t. képviselő uraknak ismét vissza kellene esni a felháborodás azon stádiumába, melyből hál' Istennek már kibontakoztunk. Ezt nem értem. Gróf Károlyi Gábor: De ha belekény­szerítenek erőszakkal! (Mozgás jobboldalon. Hall­juk! Halljuk!) Baross Gábor belügyminister: A kü lönbség köztünk abban van, hogy én azt az álláspontot foglalom el, mely nemcsak a t. kép­viselő ur szerint jogosultan csoportosulóic érde­keit védi, hanem védi a közönség azon részének érdekeit is,mely a békét és rendet fentartatni akarja. (Ugyvan! Ugy van! Elénk helyeslés a jobboldalon. Ellenmondás a szélső baloldalon.) Meg vagyok arról győződve, t. ház, hogy akármit fogok én itt mondani, a t. képviselő ur azok igazságában kételkedni fog, mert épen nem tudom igazolni azokat a tényeket, melyeket ő szives mint be­fejezetteket ideállítani. De én nem mondhatok egyebet, mint azt, hogy felszólítok mindenkit, a házban és a házon kivül. a kinek a rendőrség valamely ténye következtében jogosult panasza van, méltóztassék ezen panaszszal concrét alak­ban a kormányhoz fordulni. (Élénkhelyeslés a jobb­oldalon. Mozgás a szélső balon) és én constatálni fogom, hogy igazolt panasz esetén a legmesszebb menő satisfactiót fogom megadni. (Helyeslés jobb­felöl.) De mikor (Nagy zaj és mozgás a szélső bal­oldalon) egyetlen egy concrét esetet sem látok magam előtt igazolva, (Zaj. Felkiáltások a szélső baloldalon: Előadtuk itt az eseteket!) a mikor azok a concrét esetek, melyek e házban felhozattak, nincsenek igazolva, (Zaj. Mozgás szélső balfelöl) nem vagyok azon helyzetben, hogy azon panaszo­kat igazoltaknak vegyem s ahhoz képest járjak el. (Élénk helyeslés jobboldalon. Zaj, mozgás és ellen­mondás szélső balfelöl.) De ismételten felszólítok mindenkit, a kinek concrét panasza van, álljon elő azzal. {Élénk helyeslés jobbfelöl. Mozgás szélső II-én, szombaton. 1S89. balfelöl. Egy hang balfelöl: Hiszen Gulner megtette!) Majd arra is rátérek. Azután, t. ház, azt mondotta at. képviselő ur, hogy a kormány elnéző a rendőrség iránt és pa­lástol s ebből azután az következik, hogy a rend­őrség felbátorittatik és a legközelebbi alkalom­mal már massacret fog csinálni. (Igaz! Ugi; van! a szélső baloldalon.) Határozottan tagadom és visszautasítom azt, hogy a kormánynak legcseké­lyebb oka volna bármit is eltussolni. (Egy hang a szélső balon: Mégis teszik! Halljuk! Halljuk! jobb­felöl.) En türelemmel hallgatom meg a képviselő urakat, méltóztassanak hát engem is türelemmel meghallgatni. Azt állítottam, hogy azok a cselek menyek, a melyekről szó volt, a biró előtt vaunak (Zaj a szélső baloldalon) és igy arra az útra terei­tettek s a kormány arra az útra lépett, a melynél kívánatosabb jogállamban nincs (Ugyvan! jobb­felől) és én ezen birói Ítéleteket s azok indokolásait figyelemmel kisérem, Hát eltussolok-e én, vagy eltussobe a kormány valamit s kinek érdekében feküdnék is ez ? De a t. képviselő ur azt is mondja, hogy a kormány felbátorítja a, rendőrséget és azután abból massacre lehet. Ámde viszont kit bátorít fel Győry t. képviselő ur azzal, a mit mondott? (Tetszés a jobboldalon. Élénk mozgás a szélső bal­oldalon.) Kit bátorítanak fel azok, a miket a rend­őrség ellen itt és az utezán felhoznak? és kit bá­torít fel az, hogy a képviselő ur itt jogosultnak mondja a csoportosulást? Azokat az elemeket bátorítja fel, melyek állandóan veszélyeztetik a főváros békéjét. (Helyeslés jobbfelöl. Zajos ellen­mondások balfelöl.) Azt méltóztatik mondani, ne tekintsük ez ügyet pártszempontból. Én, t. ház, kereken taga­dom, hogy a kormány valaha pártszempontból akarta volna tekinteni ez ügyet; és sem a biró nem ítélt pártszempontból, sem a ház nem fogja az ügyet pártszempontból megítélni. Ez a kérdés sokkal komolyabb, hogysem azt párttekintetnek alárendelni lehessen. De épen, mert komoly, fel kell kérnem t. képviselőtársaimat is, ne méltóztassanak túlozni és akként tüntetni fel a dolgot, mintha bárki is kötelességet mulasz­tott volna és mintha a kormány oly esetben, midőn a személyes szabadság ellen valósággal sérelem követtetett el, az illető közeg ellen föl ne Jépett volna. Azt mondja a t. képviselő ur, a főváros kö zönsége meg fogja bánni azt, hogy a rendőrséget kiadta kezéből. Én pedig azt mondom: nekem azt jelentették ki, még pedig abban az időben, mikor még nem voltam belügyminister és a fő­város komoly közönsége azt hangoztatta, hogy sajnálják, hogy a rendőrséget kiadták kezükből, azért, mert a rendőrség nem tudja a rendet fen­tartani s azzal a váddal találkoztam, hogy a rend^

Next

/
Thumbnails
Contents