Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-240

240. országos ülés május 11-én, szombaton. 1889. 321 is volt azon igazságos tüntetések mellett olyan is, a mely nem felelhet meg senki Ízlésének s a melylyel senki nem dicsekedhetik, a mennyiben tudniillik valakit meggyőződéséért insultáltak, bántalmaztak. És én soha sem fogok azok közé állani, a kik az ilyent még dicsérni tudják. De azután meg vagyok győződve arról is, hogy ha ugyanakkor, midőn oly sietve a biró elé állították azokat, a kik ilyeneket követtek el, ép ugy bántak volna el azokkal a rendőrökkel is, kik a brutalitásnak oly hallatlan példáit adták, melyeken csak Hegedüs t. képviselő ur nevethetett, de a közönségnek semmi oka nem volt nevetni; (Ugy van! ügy van! a szélső baloldalon) abban, t. ház, sokkal kevesebb táplálékot nyert volna a szenvedély. Ekkor próbálta volna csak meg bárki is azt mondani, hogy a rendőrség igazságtalan volt, (Helyeslés a szélső baloldalon) vagy hogy az ok nélkül a legelső „takarodjatok" szóra bele vágtatott a közönségbe, bizonyára hiába mondták volna ezt. De a mikor ez csakugyan megtörtént és azután nem tesznek semmit, sőt később arról értesül a közönség, hogy ezeket a brutális rendőröket még megjutalmazzák ilyetén érdemeikért: ez nem támaszthat egyéb érzést a közönségben és a polgárságban, mint azt. hogy ha ő követ el hibát, hogy ha ő vét a törvény ellen, vele túlságosan igazságtalanul bánnak el, mert akad ügyész, a ki még akkor is megapeb lálja az ügyet, a mikor nem volt védő ügyvéd. {Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) De ha a rendőrség minden ok nélkül bele rohan a tömeg közé, félre taszk és elgázol mindenkit, a ki nem tud hirtelen elmenekülni előle, ha ilyen dolgok történnek és azért senkinek még csak a haj'a szála sem görbül meg, hanem a vétkeseket még meg is jutalmazzák ; lehetetlen, hogy az az érzés ne támadjon mindenkiben, hogy itt nincs igazság, csak önkény és hatalom. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon) s a hatalomnak mindig igaza van, az igazságnak pedig soha sincs helye. (Ugy van! a szélső baloldalon.) És én sajnálom ezt, t. ház, a mint sajnálok minden oly dolgot, mely az igazság rovására történik ; mert ez csepegteti lassanként a kedélyekbe azt az érzést, hogy bármennyire igazsága van is valakinek, tehetetlen a hatalommal szemben és mert ez szüli azon rettenetes pillanatokat, a mikor kitör a szenvedély és a mikor azt mondják egyesek, ha a szervezett hatalomnak joga volt törvényt gázolni, nekem is jogom van féktelennek lenni. (Igaz! a szélső baloldalon.) Én ezt nem akarom, t. ház s azért joggal követelem, hogy ott, a bol valami hiba történt s tények constatáltatnak, vizsgálják meg az ügyet lelkiismeretesen s az illetőknek ne jutalmakat és borravalókat osztogassanak, hanem KÉPVH. NAPLÓ 1887—92. XI. KÖTET. bánjanak el velők érdemeik szerint. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Azt mondotta a minister ur, legalább így értettem szavait, hogyha ezugy van, akkor azokra is, kik a rendőrség körében hibát követtek el, ugyanez a mérték fog alkalmaztatni. Hát, t. ház, a tényeket felhozták képviselőtársaim. Volt, a ki személyes tapasztalatából mondotta el, hogy az egyszerű „takarodjatok" felszólításra a rendőrfelügyelő lovastól bele vágtatott az emberek közé. (Derültség jobbról.) Bármint méltóztatnak is mosolyogni, nem volt ez olyan egyszerű dolog azokra az emberekre nézve, a kiké: azután „lódulj!" „vidd el!"-féle parancsokra bekísértek a rendőrségre s ott fogva tartottak. Ha ilyen dolgok megtörténhetnek, a melyek világosan törvénybe ütközők s melyekre classicus tanúk vannak és ha látjuk, hogy a kormány egy lépést sem tesz : akkor nem elég azt mondani, hogy ha történik valami, én megteszem a kötelességemet; (Ugy van! balfelől) nem elég csak hangoztatni, hanem azt végre is kell hajtani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De azt mondotta a minister ur, hogy ezek a dolgok a bíróság előtt vannak és hogy addig, mi<r a bíróság által ezek a kérdések meg nem oldatnak, nem nyilatkozhatik. De, t. ház, mely kérdések vannak a bíróság előtt? (Halljuk! Halljuk!) Azok a kérdések vannak a bíróság előtt, amelyeket a rendőrség vitt a bíróság elé ; (Ugy van! a szélső baloldalon) mert eddigelé legalább semmiféle jelét sem láttam annak, hogy — az egy Takács Zoltán esetét kivéve — más is lett volna a bíróság előtt. Ez az eset pedig nem is ezekhez tartozik, (Ugy van! balfelöl.) És mi történt a bírói eljárásnál? Az, hogy a vádló rendőrség lett tanuként is kihallgatva; s a mint Pázmándy Dénes t. barátom is hangoztatta, nagyon furcsa, hogy a rendőri kihágásoknál, még ha a járásbíróság előtt tárgyaltatnak is azok, olyanok képviselik a classicus tanukat, a kiknek az áll érdekükben, hogy bebizonyítsák, hogy: én nem hibáztam, midőn elfogtam; ő volt a bűnös és a kik mindig azt akarják constatálni: én joggal gázoltam le, joggal kardlapoztam, szóval, a kik érdekelt felek. Csak kitérőleg mondom azt, hogy a rendőrségre nézve azon adatokat, hogy ők mit csináltak, irányadóknak venni nem lehet; hanem hogy a vizsgálatnak egészen más dolgokra kell kiterjednie. Többször lett már itt hangoztatva, hogy legyen egyszer már igazságos hogy ha biró elé állítottak azokat, állítsuk biró elé ezeket is, mert csak a biró fogja majd megmondani az igazságot. De eddig ott van a baj, hogy a t. kormány még jelenséget sem látott arra, hogy bíró elé állítsa a rendőröket; a miben az foglaltatik, hogy teljesen correctnek találja 41