Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-240

240. országos ülés május ll»éo, szombaton. 1889. 319 jegyzéstol, hogy ha a parlament egy tagja direet kérdést intéz a ministerhez, legalább meg lehet várni, hogy akkor tartsa kötelességének a t. minister ur válaszolni, mikor mi még az ő válaszára észrevételt is tehetünk és pedig annyival inkább, mert ép ebben a kérdésben négy vagy öt interpellatio intéztetett annak idejében a ministeriamhoz. Azt sem lehet felhozni, hogy areconstruetió, a melyről a t. ministerelnök ur kijelentette, hogy annak jelentősége sincs, mert olyan maradt a cabinet, mint volt, tehát hogy ez a reconstructio lenne ok arra, hogy a felelet meg'ne adathassák, sőt a február 14 iki ülésben határozottan kijelentette a t. ministerelnök ur, hogy a dolog meg fog vizsgáltatni, hogy meg van győződve, hogy barátja, a t. belügyminister ur, megvizsgálja a dolgot és jelentését elő fogja terjeszteni a t. háznak. T. ház, azt hiszem, hogy ezen kijelentés után elvárhattuk volna, hogy a t. belügyminister ur e kérdésben nyilatkozzék. En tehát, mielőtt e dologhoz részlete eblien bozzászólanék, a t. minister ur válaszát várom és későbbre tartom fenn magamnak a szólási jogot. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Baross Gábor, mint belügyminister: T. ház! Nem akarókat, képviselő urnak élesebben válaszolni. (Halljuk!Halljuk! balfelöl: Csak tessék!) Meg nem ijedünk egymástól egy cseppet sem; {Mozgás ba

1 felől) sem én a képviselő úrtól, a mint ő nem tőlem. En eddig mindig a legnagyobb készséggel es tisztelettel válaszoltam és ez esetben is föntartottam magamnak, hogy akkor válaszoljak, mikor az kötelességem. Ha a t. képviselő ur felkér arra, hogy nyilatkozzam, megtettem volna azonnal; de mint hogy nem tudtam, hogy beszédjét folytatja-e, még nem is nyilatkozhattam. T. képviselőház, tény az, hogy öt interpellatio nyújtatott beakormányhoz és hivatalbeli elődömhöz. Az egyiket Busbach képviselő ur nyújtotta be, (Egy hang a szélső baloldalon: Azt ugyan kár volt benyújtani!) előttem minden képviselő urnak interpellatiója egyforma becscsel bir, azután Szederkényi Nándor, Kaas Ivor báró, Horváth Ádám, Polónyi Géza és Gullner Gyula képviselő urak adtak be interpellatiókat. Ezen interpellatiókra,ha jól emlékszem — mert akkor nem voltam jelen a házban — e^y közbevetett választ tett hivatali elődöm, a melyet ugy tudom, Busbach t. képviselőtársam tudomásul is vett, arra tehát most specialiter reflectálni nem akarok. A többi interpellatióra, az időközben bekövetkezett változás folytán, a magam részéről nem akartam és nem akarhattam válaszolni mindaddig, a mig- hiteles jelentés nem fekszik előttem, a mennyiben hivatali elődöm, az itt hallott interpellatiókat nyilatkozat és kimerítő jelentéstétel végett a fővárosi rendőrséghez küldte le. De azon kivül, t. képviselőház, időközben az összes esetek a bíróság elé kerültek és én azon nézetben voltam, hogy ha valamely ügy birói l eljárás tárgyát képezi, akkor legjobb a bírónak a szavát bevárni és e tekintetben közigazgatási úton, mindaddig nem intézkedni, mig a kérdés bíróilag nincs végleg eldöntve. (Helyeslés jobbfelöl.) Ez az ok, a miért én máig nem tettem semmiféle jelentést. Egyébiránt nem tudom, vájjon az előttem szólott t. képviselő ur írásban kiván-e jelentést, vagy pedig csak rövid nyilatkozatot most itt e házban ? Győry Elek: Csak szóval! Baross Gábor, mint belügyminister: A másik része a dolognak az, hogy a jelentésből és az iratokból, a melyek előttem fekszenek, meggyőződést kívántam magamnak szerezni arról, hogy vajjonabirói eljárás és illetőleg az annakalapjátképező tények mellett fordulnak-e elő olyanok is, melyek szolgálati úton való megtorlást tesznek szükségessé. És én, t. képviselőház, egészen őszintén és nyíltan kijelentem, hogy a magam részéről semmi olyan tényt nem constatáltam, melynek következtében nekem fegyelmi úton kellene eljárni; és ezen fel] tevésemet a birói Ítélet is igazolja. De viszont conj statáltam a magam részéről, hogy ezen nehéz körülmények között a fővárosi rendőrség az ő viszonyainak megfelelő igen méltánylandó szolgálatot tett. (Igaz! Ugy van! jobb/elől. Ellemnondások balfelöl) Én, t. képviselőház, ma itt vagyok, talán holnap nem vagyok itt; ez előttem tökéletesen közömbös; de senkinek a kedveért a világon igazságtalanságot mondani nem fogok. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelöl.) És itt utalok arra, hogy a túloldalon ülő, igen méltánylandó urak részéről hallottam a jogállamra való hivatkozást. Én ezt a magam részéről elfogadom, ezen czél felé kell törekedni; de viszont — ha ezt akarjuk — minden esetre számolni kell azzal, hogy ezen jogállamnak van egy appertinentiája, mely a személy- és vagyonbiztonságban fekszik, (Helyeslés a jobboldalon) hogy ezen személy- és vagyonbiztonságot egy intézmény tartozik fentartani a főváros területén, mely intézménynek gyökerei a törvényben fekszenek és hogy ennek következteben nekünk nem lehet feladatunk, hogy ezen intézményt óesárlással tekintélyében megrontsuk ; (Élénk helyeslés jobbról) hanem igenis abban rejlik feladatunk, hogy mindannyian egyesülve támogassuk ezen intézményt nehéz feladatának teljesítésében. (Igaz! Ugy van!jobbfelöl.) Viszont azonban, ha netalán tapasztalnám azt, hogy ezen intézmény, vagy annak képviselői, bármely téren, törvényes és jogos teendőiket megszegik, vagy hatáskörüket túllépik és ellenük megtorlásnak van helye, ezen megtorlásra én a birót tartom illetékesnek. (Helyeslés a jobboldalon.) A zavargások alkalmával felmerült esetek egyes részeiben már birói Ítéletek keletkeztek, a