Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.
Ülésnapok - 1887-240
gl0 240, országos ülés miíjus 11-én, szombatou 18 N >9. ellenes határozottan megszólom azt, (Élénkhelyes- , lés jóbbfelől) hogy egy katholikuspap igy szerepelt ; e házban. (Élénk helyeslés jóbbfélől). Ezt köteles- , ségemnek tartottam megjegyezni azért, mert lehe- i tétlen, hogy elzárkózhassam azon érzelem kifeje- i zése elől, a mely engem azon szavak hallatánál elfogott. (Élénk helyeslés jóbbfélől.) A mi magát a tárgyat illeti, két indítvány adatott be; mindkét indítvány arra czéloz, hogy a színházak felügyelése és főigazgatása a belügy ministerium hatásköréből vétessék ki és helyeztessék át acultusministerium hatáskörébe. A t. ház igazoltnak fogja találni, hogy nem kívánok e kérdésben ma határozott állást foglalni. Elvileg sokat lehet e kérdés mellett és ellen is felhozni s csak arra kérem a t. házat, méltóztassék a két indítványt mellőzni s megbízni abban, hogy a kormány e kérdést tanulmányozni fogja és az eredményhez képest annak idején megtenni javaslatát. (Élénk, helyeslés jobbfelöl.) Az indítvány támogatására elmondottakról bővebben kell nyilatkoznom. Mindenekelőtt helyteleneknek tartom azon megjegyzéseket, melyek a belügyminister e téren való eddigi működését illetik. Azt hiszem, a belügyminister és a belügyministerium a színházak körüli feladatát hazafias buzgalommal fogta fel és sem felügyeleti, sem rendőri szempontból okot arra nem adott, hogy a színházak ügyének a cultusministeriumkoz leendő áttétele azzal igazoltassék, mintha a belügyministerium azon színházakat nem igazgatná ép oly erkölcsi és ép oly hazafias érzelemmel, a mint hogy azt más tenni képes volna. (Helyeslés jóbbfélől.) Ez az igazság. A színházi ügy — lehet felette sokat beszélni — kétségkívül ez országban oly haladást tett, hogy azt lehetetlen elismerés nélkül Nagyni és így teljesen osztozom Fenyvessy Ferencz képviselő' ur nézetében, a ki elég igazságos volt ezt elismerni és ezt a t. ház előtt is kifejezni és azt hiszem, hogy e nézetben osztozik maga a közönség is. A másik indok, a melyre épen az előttem szólt képviselő ur is utalt, az az úgynevezett erkölcsiségi indok. (Helyeslés jobbfelöl) Azt hiszem, senki sincs, a ki ne osztoznék a képviselő urnak azon felfogásában, hogy oly fontos missiót képező nemzeti intézményeknél, mint a szóban forgók, az erkölcsiség kérdése a nemzetiségi kérdés mellett egyenlő rangot foglal el, mindkettő kétségtelenül egyenlő nagy fontossággal bir. (Helyeslés) Tudtommal a hazai két főintézet e szempontok ellen nem is vét. E kérdés meglehetősen kényes helyzetbe hoz minden komolyan gondolkozót. Azt hiszem, hogy itt a közönségnek kell a mérvadó szerepet átvenni. A ki ma arra vállalkozik, hogy felnőtteknek erkölcsi állapotát rendőri felügyelet alá helyezze, az, méltóztassék elhinni, czélt érni nem fog. (Helyeslés.) És ha Irányi t. képviselő ur azt méltóztatik mondani, hogy a színházak - magatartása alkalmas megmételyezni az ifjúság keblébe ültetett erkölcsöket, akkor egyszerű válaszom az: ne vigyük azt az ifjúságot a színházba. Nálunk abban a tekintetben hibáznak, hogy már a gyermekeket oly darabokhoz viszik, melyeket nekik meghallaniok nem volna szabad. (Igaz !) Hát akkor talán az intendantura akaszsza ki a színház falára, hogy 16 éven aluli gyermekeket e színdarabba bevinni nem szabad ? (Élénk tetszés.) Magam is keresztül mentem azon az aerán. Nevelőm különös súlyt fektetett arra, hogy csak tiszta hazafias darabokat lássak. Az első darab, a melyet életemben láttam, „Dobó Katieza" volt. Egészen* hazafias darab, melynek erkölcsisége ellen senkinek sem lehet kifogása. Fenyvessy Ferencz : De unalmas! (Derültség.) Baross Gábor, mint belügyminister: Gyermek-kedélynek nem lehet unalmas. És engem mégis meglehetős hosszú időre kizavart azon lelki állapotból, mely a tanulóra nézve kívánatos. Nem kell tehát bizonyos koron alóli gyermek eket a színházba vinni, nem kell az által izgatólag hatni a gyermek képzeletére, mert a gyermek bizonyos ideig a gyermekszobába és az iskolába való. (Általános élénk helyeslés.) Méltóztassék ezt a mi közönségünknek megmagyarázni. Valaki említette a „Clemenceau": í czímtí újabb franczia darabot. Én szívesen meghallgatom és el is olvasom; de ha felnőtt leányom volna, nem vinném oda. (Helyeslés ) Pedig azért e darab előadásánál a páholyok tele voltak fiatal hölgyekkel, (Igaz!) A közönségnek ez picans, ez neki tetszik. Ha ma a színház nem adna elő ily modern darabokat, nem fog oda elmenni senki. Nem maradna más hátra, mint behozni a censurát és mindent, a mi indecens, kiNagyni. De ez is felfogás dolga és kétségtelen, hogy a közönség ezt bajosan tűrné. Nagyon sajnálnám, ha félre méltóztatnának érteni. Valamint ma a journalistika terén a közönséget úgyszólván csak az vonzza, a mi hirlelések, sokszor alaptalan hirek terjesztése által azt izgatni alkalmas és e részben a colportage ma kétségtelen nagy szerepet játszik, ép úgy a színházak körében is ez ma a nisus és nemcsak minálunk, de Parisban és másutt is igy van. (Igás! Ugy van !) Méltóztassék elmenni például Londonba, a hol vasárnap nem dolgoznak, sőt úgyszólván nem is szivaroznak, a hol mindenki érzi a vasárnapi nyugalom szükségét: még ott is, a legbigottabb családok is elmennek vasárnap a színházba és végig hallgatják Shakespearet, akinek darabjait megrostálni én bűnnek tartanám. (Helyeslés.) Határozottan követelendőnek tartom az er1 kölcsi tisztaságot, de ezt másutt akarom kezdemé-
