Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.
Ülésnapok - 1887-240
304 240. orszíigos ülés május ll-én ? szombaton. 1889. bizottság, mely folyton pénzt kér be és a vidéki színészetnek segélyt adni, vagy annak igényeit kielégíteni nem birja. Ezért kérem a t. belügy minister urat, ha az ő tárezája keretében marad ez a költségvetés, a közoktatásügyi minister urat, ha ő hozzá fog beosztatni, hogy méltóztassék ezen kérdést tüzetesen tanulmányozni és tessék meggyőződni arról, hogy itt a nagyzás nagyon sokat árt s a fővárosnak úgyis van száz meg száz szórakozási helye. Ezért, minthogy ha mi az intendaturát megszüntetjük és a m. kir. operát bérbeadjuk, Budapest művészi igényei egyáltalában csorbát szenvedni nem fognak, ajánlom megjegyzéseimet a t. ház és a t. kormány figyelmébe. (Helyeslés szélső balfelöl.) Baross Gábor, a belügyministerium ideiglenes vezetésével megbízott köz munka és közlekedésügyi minister: Kérem a t. házat, méltóztassék megengedni, hogy Beniczky képviselő ur, mint egyúttal belügyministeri államtitkár, még egyszer nyilatkozhassak ezen tárgyban, még pedig most Pázmándy Dénes képviselő ur felszólalása után. (Helyeslés.) Beniczky Ferencz: Kérem a t. házat, méltóztassék megengedni, hogy néhány szóval reflectäljak t. barátom Pázmándy Dénes észrevételeire. Nem akarok polemisálni, csak némi felvilágosítást kívánok adni. (Halljuk! Halljuk!) Azt méltóztatott mondani, hogy a művészeti igényeknek feleljen meg az operaház. Meg lehet győződve t. barátom és képviselőtársam, hogy az én törekvésem is ide irányul s épen ezért voltam bátor a költségvetésbe sokkal magasabb fizetést felvenni azon művészeti igazgató részére, a kit oda szerződtettem. Annak igazgatónak s egyúttal első karnagynak is kell lenni. És hogy ő valóban megfelel a művészeti igényeknek, bizonyíthatja mindenki, a ki az operaházba jár: mert azon néhány igen nehéz zenemű, melyet az ő vezetése alatt tanultak és mutattak be 5 az idevaló művészek és a zenekar teljes művészeti sikert aratott. Ezen igazgató eb'ítt most az egész művészeti világ meghajol, holott előbb ellene, mint nem magyar ember ellen, nagy ellenszenvvel viseltetett. Ennélfogva reménylem, hogy a művészetet emelni fogom az operaházban, még pedig reménylem, hogy a zeneértő közönség kívánságának fogok eleget tenni; mert azon igényeknek, melyek az operaháznál ezelőtt voltak, azaz, hogy külföldi vendégszereplők, nagy fizetésű európai csillagok tartsák fenn az operaházat művészeti magaslaton, megfelelni képesek nem vagyunk s a mit eddig épen a magyar igazgatók mulasztottak el, hogy a meglévő magyar fiatal erőket művelték és nevelték volna az operaház számára s azokban fejlesztették volna a művészeti szellemet, azt épen ezen idegen igazgató tett • feladatává a lehetőségig keresztül vinni és megteremteni, a mint t. barátom mondotta, a magyar nemzeti operát. Meglehet, hogy ezentúl is lesznek egyesek, a kik nem magyarul, hanem idegen nyelven fognak énekeim. Ezt egy ideig el kell tűrni a mig sikerül magyar művészeket nevelni, a kiknek fizetéseik nem lesznek oly magasak, a mikor aztáu meg fogjuk találni az operaháznál a pénzügyi egyensúlyt s nem leszünk kénytelenek asubventiót emelni. (Helyeslés a jobboldalon). A mit a kiállításra nézve méltóztatott mondani, erre nézve megjegyzem, hogy a mióta én ez intézetnél vagyok, épen olyan díszes a kiállítás, mint az előtt s az előttem való kormánybiztos alatt volt. Tökéletesen áll az, hogy én kevesebbel állíthatom ki a díszleteket, mert nagy díszlet és nagy ruhatárt vettem át; de mondhatom, hogy azon nagy diszlettár legnagyobb része meg volt már akkor, mikor az operaház megnyittatott, a mikor is azt báró Podmaniczky Frigyes oly gazdagon berendezte, igen tetemes összegeket költött a díszlet és ruhatárra gróf Keglevich István is. Nekem 50,000 frtom van évenként arra, hogy ezek a beszerzett tárgyak el ne pusztuljanak, évről-évre felfrissittessenek s itt-ott újakkal pótoltassanak. Ha ezek a díszletek meg nem lettek volna, kérdés, vájjon képes lettem volna-e én ezen újabb müveket oly fényesen kiállítani. Épen abban áll a rendezőnek és a művészeti igazgatónak az ügyessége, hogy azokat a meglevő anyagokat, a mik ott megvannak, használják fel új scenirozással úgy, hogy az oly effectust tegyen, mintha tökéletesen új lenne. Én azt hiszem, hogy ezen 50,000 írt sok éven keresztül elég lesz erre a czélra. Igen bölcsen méltóztatott mondani, hogy a budgetre nézve jóformán nem lehet azt mondani, hogy az normál-budget, hogy az feltétlenül meg fog t irtatni, mert ez a színház látogatottságától függ. De én azt mondtam, hogy remélem — nem positive mondtam — tehát remélem, hogy a normal-budgettel ki fogok jönni és e reményem nem képzeleten alapul, hanem azon, hogy a művészet tökéletesbítése által a közönség jobban fog vonzódni az operába, mint eddig. És hogy mennyit lehet elérni a hazai erőkkel, azt bebizonyította az igazgató, a ki igyekszik azokat, kiképezni, úgy hogy azok, a kikre az mondatott, hogy nem lehet őket használni, most nagy eredményeket mutatnak feles mondhatom, hogy nem sok idő múlva olyan lesz az opera, a melylyel mindenki meg lehet elégedve. A subventióra azt méltóztatott mondani, hogy ily nagy subventio sehol nincs. Ezt elismerem, ez ellen nem szólok; csak azt kérdem, akarunk-e magyar operát fentart ini, igen vagy nem ? Ha nem akarunk, zárjuk be az operaházat; ha pétiig akarunk, akkor az áldozatokat meg kell hozni.
