Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-239

Í39i országos iiiés május 10-en, pénteken. 1889. 295 ö élvezi. (Igaz! Ugy van! jdbbfelől.) Éhből következik, t. ház, liogy ez az intézet ma már a fizetésképtelenség stádiumában áll. Jövedelmei körülbelül 37,000 írtban vannak előirányozva, kiadásai pedig megközelítik az 54,000 forintot. Van külön egy tartalékalap, mely az alapszabályok szerint ezen czélra felhasználható, ez körülbelül 13—14 ezer forintot képvisel, úgy, hogy ennek tökéletes felhasználásával, az idei esztendő, a voltaképi alaptőke érintése nélkül kihúzható, de ha a jövő esztendőben ezen segítve nem lesz, akkor vagy alapszabályait kénytelen megszegni, vagy tőkéjét megtámadni, a mi jövőre nézve végzetes lehetne, (Igaz! Ugy van!) vagy pedig nem fog kötelezettségének eleget tehetni. Ez a kötelezettség az egyénekkel szemben nem túlságos. A maximális nyugdíjazás a színházi tagokra nézve. — a kikről tudjuk, hogy némelyike 8—9000 és az operánál annak idején 18—25,000 forint után fizetett százalékot,— 30—40 évi szolgálat után 1,500 frt s ehhez hasonló összegben van megállapítva, ugy, hogy nem lehet feltételezni, hogy a színháznál, mely állami kezelés alatt áll, arról gondoskodni ne kellene, hogy tagjai lelkiismeretesen eltöltött munkálkodásuk után legalább ilyen öszszegíí nyugdíjban részesüljenek. Ha nem lenne nyugdíjintézete magának a színháznak, akkor a kormánynak kellene megtalálni az eszközöket, hogy ezt megteremtse ; (Ugy van!) de ha egyszer ez az intézmény megvan, a kormánynak kötelessége gondoskodni arról, hogy a fizetésképesség megtartassák, az alapszabályok respectáltassanak és a tőke a jövőre nézve érintetlenül megőriztessék. (Igaz! Ugy van!) Concrét indítványt nem teszek, csak a t. kormány s különösen a t. belügyminister ur figyelmét hívom fel arra, legyen kegyes ezen ügygyei foglalkozni és a jövő évi költségvetés megállapításánál gondoskodni arról, hogy a nemzeti színház nyugdíjintézetének adott évi segélyösszeg oly mérvben felemeltessék, hogy ez által az intézet kötelezettségei teljesítésére nézve biztosítva legyen. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Josipovich Géza jegyző: Beniczky Ferencz! Beniczky Ferencz: T. ház! (Bálijuk!) Arra, a mit Visi Imre t. barátom mondott, nem renectálok, azt bizom a belügyminister úrra, a ki a nyugdíj-intézet kérdését illetőleg felelni fog neki. Nekem első sorban Vadnay t barátom és képviselőtársamhoz van néhány szavam. (Halljuk!) O, mint a közoktatásügyi bizottság tagja, azon indítványnyal jött a t. ház elé, hogy a nemzeti szinház, az opera és a kolozsvári szinház a belügyministerium kezeléséből vétessék ki és tétessék át a vallás- és közoktatásügyi ministeriumhoz. Erre sem reflectáltam volna, ha a t. képviselő ur indokolásában nem hozott volna fel olyanokat, a melyeket szó nélkül nem Nagyhatok. Az a kérdés, t. ház, hogy vájjon a belügyministeriumnál maradjanak-e, vagy pedig a vallás-és közoktatásügyi ministeriumhoz tétessenek-e azok át, vitatható, erre nézve lehetnek a nézetek eltérők és hogy a t. ház bölcsessége e tekintetben mit határoz, az nekem mindegy. De nem Nagyhatom szó nélkül az indokolás azon részét, hogy a belügyministeriumban csak mintegy rendőri szempontból kezelik ezt az ügyet s nem fogadhatom el azt sem, hogy a beliigyministeriumnak azon ügyosztálya, vagy pedig a színházi ügyeknek előadója akár szellemi képesség, akár műveltség, akár képzettség, vagy az ügy iránti szeretetre és lelkesedésre nézve alantabb állana annál, a ki esetleg a vallás- és közoktatásügyi ministeriumban kezelni fogná ez ügyeket. (Helyeslés jobbfelől.) Ezt kötelességemnek tartottam kijelenteni. Ezen kivül kötelességemnek tartom kijelenteni, minthogy a beliigyministerium s maga a belügyminister is meg van támadva, hogy nincs kellő érzékkel ezen mííintézetek iránt. Hát kérdem én, ki initiálta itten a házban 1872-ben azt, hogy a zeneakadémia felállíttassák Budapesten? A belügyminister; de a t. ház bölcsessége nem fogadta el a budgetbe felvett tételt, sőt maga a cultusminister ur is ugy nyilatkozott ez iránt, hogy nagyon szép, nemes culturális czél, de ő azt maga is időelöttinek tartja. 1873-ban ismét felvétetett a budgetbe. akkor keresztül ment, a ház, — mint méltóztatnak tudni — elfogadta a tételt, de egyúttal, mint iskolai jelleggel bíró intézményt, a vallás- és közoktatási ministerhez tette át. Ezt a belügyministerium igazolására voltam bátor felhozni: hogy igenis van, hogy volt érzéke, hogy jövőre is— ha ez intézetek alatta lesznek — fog birni érzekkel. Mert ha valamit, talán azt lehet szemére hányni, hogy több áldozatot hozott ép ezen nrüintézetek érdekében, mint azt a pénzügyi viszonyok megengedték volna. Ezt tartottam szükségesnek erre vonatkozólag hangsúlyozni. Most engedje meg a t. ház, hogy átmenjek az én t. barátom, Vadnay Károly kritikájára, melyet ő az opera és a nemzeti szinház vezetése ellen felhozott. Ö ugyan azt mondta, hogy első sorban erről, mint a közoktatási bizottság tagja, akar beszélni, ez a fődolog; és csak mellékesen — nem is akarva támadni — beszél erről a budgetről. Én, t. ház, az embernél semmit jobban nem szeretek, mint a következetességet és az én t. barátom, Vadnay Károly ma olyan következetesnek bizonyult, hogy én párját alig tudnám találni, mert akkor, mikor ő az enquéteknek tagja volt és a mikor az operánál a múlt vezetés alatt bajok voltak, urbi et orH ki hangoztatta jobban azt, mint t. barátom, hogy nem kell intendáns, ott van a két intézetnek műszaki vezetője, kik a művészeti rendezést vezetik, tessék a belügyministeriuiu-