Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-239

ű)gQ 239. országos ülés máj jobbfelöl.) Ha t. képviselőtársam azt kívánja, a mint meg vagyok róla győződve, hogy őszinte és tiszta hazaíiságánál fogva kívánja, hogy ennek az ország­nak renomméja kifelé ok nélkül ne rontassák meg, ugy arra kérem, critisálja az administratiót, joga van hozzá, de objectivitással és ne méltóztas­sék egy-egy eset felsorolásával, mely még igazo­landó, túlzásaival olybá állítani oda az országot, mint a hol az egész administratio corrumpálva van. (Helyeslés jobbfelöl.) Igenis az administratión javítani kell. Van­nak igenis visszaélések, a melyek orvoslandók ; de mint már bátor voltam mondani, ilyen vissza­élések másutt is vannak és míg az ember ember marad és az állam emberekből fog állani, mindig lesznek az administratiónak gyengéi. Mert ne méltóztassék elfelejteni, hogy nem a rendszer maga teszi az administratiót, hanem az emberek. Vannak országok, a hol a legjobb rendszer mellett sem sikerült az administratio ; mert annak végre­hajtásához nincsenek meg az emberek. Tudok országokat, hol a legjobb administra­tióval biró államok rendszerét akarták életbe lép­tetni, de ezt végrehajtani nem voltak képesek; az egész kudarczot vallott, mert nem illett a nemzet­nek felfogásához, nem ment át a nemzet vérébe. Mig vannak ismét nemzetek, a melyeknél az administratio a nemzet véréből eredt és még sem prosperált. Miért ? Mert ott is viszont az egyénektől függ az eredmény. Őszintén megvallom, t. ház, Magyarországon minden ily kérdésben absolut helyes álláspontra helyezkedni nemzeti szempontból sokszor nem lehet; oly politikát kell követni sok tekintetben, melyet, ha talán mögöttünk 40 milliónyi magyar állana, nem kellene inaugurálni; a mi adminis­tratiónknak azonban mindenek fölött hazafiasnak és igazságosnak kell lenni. (Élénk helyeslés a jobb­oldalon.) A másik, a mi feltétlenül szükséges, az, hogy az administratio olyan jó legyen, hogy annak jóságát a közönség is ismerje el; mert szerintem az az administratio legjobb, mely a közönséget legjobban kielégíti. (Élénk helyedés.) De ha én ezeket mondom, azt hiszi a képviselő ur, hogy ez csak az én ideálom: nem csak az én ideálom ez. hanem a kormány határozott törekvése. És ha Kún Miklós t. képviselőtársam előhozza, hogy a fő­ispán felelősség nélkül, csupán pártszempontból neveztetik ki és működik; hogy a kormány tetszé­sét csak azzal nyeri el, ha a tényeket előtte elfer­díti s hogy egész működését csak pártszempont sugalmazza: nem tehetek egyebet, minthogy azt mondjam, hogy a, képviselő ur tökéletesen téved; mert ugy a kormány, mint a vele tartó és őt támogató párt azon határozott nézetben van a fő­ispánok működése felől, hogy akkor korteskednek legjobban a kormány és pártja érdekében, ha a .közérdeket legjobban szolgálják; (Élénk helyeslés i 10-én, pénteken. 1889. a jobboldalon. Ellenmondás balfelöl) hogy akkor támogatják legjobban a pártot és a kormányt, midőn igyekszenek törvényes hatáskörüket arra felhasználni, hogy a törvényhatóság administratió­ját a lehető legjobb helyzetbe hozzák. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Már most Kaas Ivor t. barátom azt mondja, hogy a főispánok közül neki egynehány ellen ki­fogása van. Engedje meg a t. képviselőház, utó­végre is lehet egyesek ellen egyik vagy másik szempontból kifogást tenni, de én ma, mint ideig­lenes belügyminister, kötelességemnek tartom a corruptio oly általános vádját — mely természetesen oly gyűlöletes színben tűnteti fel Magyarország egy tekintélyes tiszttartó-karát s mely az egész testületnek méltóságát s tekintélyét tönkre tenni képes, a feladatuk magaslatán állók és az ügy érdekében — határozottan visszautasí­tani. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Nincs rosszabb, nincs kellemetlenebb dolog a világon, mint a személyi kérdés és a személyi kritika; és én azt a tapasztalatot tettem — és ezen elvemhez és tapasztalásomhoz ragaszkodom feltétlenül — hogy ezen kérdéseket jól és sze­rencsésen csak ugy lehet megoldani, ha az ember felfogásában minden körülmények közt igazságos. Én, t. ház, igazságos akarok lenni, midőn a kép­viselő ur egyes okokból vont következtetései ellenében a hazai közigazgatás mai állapotában ezen fontos hivatást teljesítő azon közegeknek, melyek a feladat magaslatán állanak, az elégtételt a magam részéről megadom. (Élénk helyeslés jobb­oldalon. Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) A t. képviselő ur azt méltóztatott mondani, hogy vannak egyes vármegyék, melyekben bizo­nyos szokások állanak fenn a tekintetben, hogy a közigazgatási tisztviselők, különösen a foszolga­birák bizonyos dotatiót kapnak az uradalmak és a nagyobb birtokosok részéről. T. ház! Nekem van arról tudomásom, hogy az ország különböző vidékein more consueto ez tényleg fennáll és hogy egyes uradalmak, például télen, egynehány köb­méter fát adnak fűtésre, vagy más valamelyes ily természetbeni relutuniot a szolgabiráknak. Tökéletesen igaza van a képviselő urnak, hogy ez a szokás nem helyes, nem szép és hogy e szokást meg kell szüntetni. (Helyeslés jobbfelöl.) De tudtommal ez irányban már igen sok történt s a dolog határozottan ugy áll, hogy e kérdésben a törvényhatóságoknak állást foglalni kötelességük és a mennyiben a kormány concret esetben jönne hasonlóknak tudomására, biztosíthatom a kép­viselőházat, hogy ez iránt nézetét határozottan közölni fogja az illető törvényhatósággal. Utó­végre e szokások fennállottak és részben talán fenn is állanak; de ebből még is talán corruptióra következtetést vonni és a hazai közigazgatás ellen vádat emelni, azt hiszem, nem volna szabad.

Next

/
Thumbnails
Contents