Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-239

ű)gQ 239. országos ülés máj jobbfelöl.) Ha t. képviselőtársam azt kívánja, a mint meg vagyok róla győződve, hogy őszinte és tiszta hazaíiságánál fogva kívánja, hogy ennek az országnak renomméja kifelé ok nélkül ne rontassák meg, ugy arra kérem, critisálja az administratiót, joga van hozzá, de objectivitással és ne méltóztassék egy-egy eset felsorolásával, mely még igazolandó, túlzásaival olybá állítani oda az országot, mint a hol az egész administratio corrumpálva van. (Helyeslés jobbfelöl.) Igenis az administratión javítani kell. Vannak igenis visszaélések, a melyek orvoslandók ; de mint már bátor voltam mondani, ilyen visszaélések másutt is vannak és míg az ember ember marad és az állam emberekből fog állani, mindig lesznek az administratiónak gyengéi. Mert ne méltóztassék elfelejteni, hogy nem a rendszer maga teszi az administratiót, hanem az emberek. Vannak országok, a hol a legjobb rendszer mellett sem sikerült az administratio ; mert annak végrehajtásához nincsenek meg az emberek. Tudok országokat, hol a legjobb administratióval biró államok rendszerét akarták életbe léptetni, de ezt végrehajtani nem voltak képesek; az egész kudarczot vallott, mert nem illett a nemzetnek felfogásához, nem ment át a nemzet vérébe. Mig vannak ismét nemzetek, a melyeknél az administratio a nemzet véréből eredt és még sem prosperált. Miért ? Mert ott is viszont az egyénektől függ az eredmény. Őszintén megvallom, t. ház, Magyarországon minden ily kérdésben absolut helyes álláspontra helyezkedni nemzeti szempontból sokszor nem lehet; oly politikát kell követni sok tekintetben, melyet, ha talán mögöttünk 40 milliónyi magyar állana, nem kellene inaugurálni; a mi administratiónknak azonban mindenek fölött hazafiasnak és igazságosnak kell lenni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A másik, a mi feltétlenül szükséges, az, hogy az administratio olyan jó legyen, hogy annak jóságát a közönség is ismerje el; mert szerintem az az administratio legjobb, mely a közönséget legjobban kielégíti. (Élénk helyedés.) De ha én ezeket mondom, azt hiszi a képviselő ur, hogy ez csak az én ideálom: nem csak az én ideálom ez. hanem a kormány határozott törekvése. És ha Kún Miklós t. képviselőtársam előhozza, hogy a főispán felelősség nélkül, csupán pártszempontból neveztetik ki és működik; hogy a kormány tetszését csak azzal nyeri el, ha a tényeket előtte elferdíti s hogy egész működését csak pártszempont sugalmazza: nem tehetek egyebet, minthogy azt mondjam, hogy a, képviselő ur tökéletesen téved; mert ugy a kormány, mint a vele tartó és őt támogató párt azon határozott nézetben van a főispánok működése felől, hogy akkor korteskednek legjobban a kormány és pártja érdekében, ha a .közérdeket legjobban szolgálják; (Élénk helyeslés i 10-én, pénteken. 1889. a jobboldalon. Ellenmondás balfelöl) hogy akkor támogatják legjobban a pártot és a kormányt, midőn igyekszenek törvényes hatáskörüket arra felhasználni, hogy a törvényhatóság administratióját a lehető legjobb helyzetbe hozzák. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Már most Kaas Ivor t. barátom azt mondja, hogy a főispánok közül neki egynehány ellen kifogása van. Engedje meg a t. képviselőház, utóvégre is lehet egyesek ellen egyik vagy másik szempontból kifogást tenni, de én ma, mint ideiglenes belügyminister, kötelességemnek tartom a corruptio oly általános vádját — mely természetesen oly gyűlöletes színben tűnteti fel Magyarország egy tekintélyes tiszttartó-karát s mely az egész testületnek méltóságát s tekintélyét tönkre tenni képes, a feladatuk magaslatán állók és az ügy érdekében — határozottan visszautasítani. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Nincs rosszabb, nincs kellemetlenebb dolog a világon, mint a személyi kérdés és a személyi kritika; és én azt a tapasztalatot tettem — és ezen elvemhez és tapasztalásomhoz ragaszkodom feltétlenül — hogy ezen kérdéseket jól és szerencsésen csak ugy lehet megoldani, ha az ember felfogásában minden körülmények közt igazságos. Én, t. ház, igazságos akarok lenni, midőn a képviselő ur egyes okokból vont következtetései ellenében a hazai közigazgatás mai állapotában ezen fontos hivatást teljesítő azon közegeknek, melyek a feladat magaslatán állanak, az elégtételt a magam részéről megadom. (Élénk helyeslés jobboldalon. Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) A t. képviselő ur azt méltóztatott mondani, hogy vannak egyes vármegyék, melyekben bizonyos szokások állanak fenn a tekintetben, hogy a közigazgatási tisztviselők, különösen a foszolgabirák bizonyos dotatiót kapnak az uradalmak és a nagyobb birtokosok részéről. T. ház! Nekem van arról tudomásom, hogy az ország különböző vidékein more consueto ez tényleg fennáll és hogy egyes uradalmak, például télen, egynehány köbméter fát adnak fűtésre, vagy más valamelyes ily természetbeni relutuniot a szolgabiráknak. Tökéletesen igaza van a képviselő urnak, hogy ez a szokás nem helyes, nem szép és hogy e szokást meg kell szüntetni. (Helyeslés jobbfelöl.) De tudtommal ez irányban már igen sok történt s a dolog határozottan ugy áll, hogy e kérdésben a törvényhatóságoknak állást foglalni kötelességük és a mennyiben a kormány concret esetben jönne hasonlóknak tudomására, biztosíthatom a képviselőházat, hogy ez iránt nézetét határozottan közölni fogja az illető törvényhatósággal. Utóvégre e szokások fennállottak és részben talán fenn is állanak; de ebből még is talán corruptióra következtetést vonni és a hazai közigazgatás ellen vádat emelni, azt hiszem, nem volna szabad.