Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.
Ülésnapok - 1887-238
274 ^38. országos ülés május 9-én, csütörtökön. 1881). nevezések is tanúsítják, az ily genialitás valóban bámulandó. Azt méltóztatott mondani a minister ur, hogy tulaj donképen maga viseli az eljárásáért a felelősséget; azt hiszem, hogy a felelősséget könnyíí dolog viselni olyan párt mellett, (Derültség a szélsőbalon) a mely mindent tudomásul vesz és akár jó, akár rossz, mindent helyesel, (Ugy van! a szélső baloldalon. Ellenmondások a jobboldalon.) És méltóztatott említeni, hogy a főispáni állás kiváló állás s attól függ, hogy minő bizalomma] viseltetik a főispán iránt a minister, vagy a minister iránt a főispán. Igaz, hogy Magyarországon ez igy van. (Felkiáltások a jobboldalon: Máshol is igy van! Félkiáltások a szélső baloldalon: Nincs ugy! Ott nincs főispán!) De másrészről tekintettel kellene lennie egy előrelátó ministernek arra is, hogy vájjon kivan ja-e a megye is a változást, a mit a minister ur eszközölt. Minek valakit boldogabbá tenni, mint maga akar lenni? Én a magam részéről azt hiszem, hogy a közlekedésügyi minister urnak, valamint közlekedésügyi tekintetben, mert, a mint eddig működését tapasztaltam, azt vettem ki, hogy oda törekedett, hogy a vasutügy terén a helyes rend és pontosság lépjen életbe — ugy mint belügyministernek is azt kellett volna szeme előtt tartania, hogy helyes, tisztességes és jó közigazgatás legyen minden vármegyében; csakhogy nem helyes azután az, hogy oly embereket tesznek meg főispánoknak, a kik mellé a minister ur elfelejtett ezuczlit adni (Élénk derültség) és egy tanárt, a ki a közigazgatásba bevezesse. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Nekem, a magam részéről — méltóztassék a belügyminister ur elhinni —nagyon mindegy, akár az egyiket, akár a másikat teszik oda főispánnak, ez által az én helyzetem nem változik semmit, mert, a mit az egyik jókedvében ad, azt elveszi a másik haragjában. Én egyáltalában nem szorultam senkire, én egyiknek szívességét sem veszem igénybe s csak az az egy kötelességem van, hogy a bizalmi férfiakat ott megszóljam, a hol találom a a hol helytelenséget tesznek, hanem azt még sem akarom, hogy a főispáni állás, mely a köznép előtt és az országban egyáltalában ugy tűnik fel, legalább a régi időkre nézve, a melyre tekintélyes embereket, dignitásokat szokás kiválasztani. Az az ítélet, melyet a belügyminister ur hozott, tulajdonképen báró Orczyra háramlik vissza, mert ha rossz volt a főispán 6—7 éven keresztül s akkor hiba volt azon hires ministertanácstól, hogy hét éven át soha sem tudott erre rájönni, tehát az ítélet tulajdonképen Orczy báró ellen irányul s én a magam részéről azt tartom, hogy ha azon főispánság dignitás is, engedelmet kérek, azt tapasztaljuk általában az országban, hogy nagyon keveset szoktak adni a dignitásokra és a méltóságokra, de ha az illető méltóságok törekesznek azon méltóságokat tönkre piszkolni és beszennyezni, akkor ne méltóztassanak csudálkozni azon, ha azon méltóság a kormánynyal együtt egyszerre elvész. Nekem, a mint megjegyeztem, csak az volt szándékom, hogy hatalmas közigazgatást csak oly emberektől tudnánk várni, a kik ahhoz értenek, nem pedig olyanoktól, kiknek minden lehetett idáig mesterségük, csak a közigazgatásról nincs dunstjuk. (Derültség szélső balfelől.) Ha ilyenekért felelősséget vállal a belügyminister ur, az gustus dolga és én a magam részéről gratulálok hozzá. (Derültség szélső balfelöl.) Baross Gábor belügyminister: Az előttem szólt t. képviselő ur tett egy-két megjegyzést, melyet nem Nagyhatok szó nélkül. (Halljuk! Halljuk!) Előre bocsátom, hogy azon jelzőért, amelyet nekem adni szives volt, fogadja őszinte köszönetemet, de én nem képzelek magamról absolute semmit. (Tetszés jobbfelöl.) Azt mondta a t. képviselő ur, hogy mit ér a felelősség az ilyen párt mellett, a mely nem vonja felelősségre a ministert soha. Én azt kérdem: a t. képviselő urnak büszkesége az, hogy azon párthoz tartozik ? Uray Imre: Eddig legalább az volt. Baross Gábor, mint belügyminister: Hát, t. ház, nekem is az a büszkeségem s minden minister társamé, hogy tudniillik tagja vagyok e pártnak. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ez tehát felfogás dolga. A t. képviselő ur ellenzéki szempontból megteszi azt, a mi eddig nem történt, hogy egy egész nagy pártot, mely parlamenti feladatainak magaslatán áll, ily módon stigmatisal s azután visszavonni saját pártja mögé. (Élénk tetszés jobbfelöl) Azt hiszem, a parlamenti felelősség elvét komolyan kell venni, ha az ok és alkalom hiánya ban tényleg nem érvényesíttetik is; komolyan kell venni azért, mert e felelősség tudata hatással van meggyőződésére és lelkiismeretére azon férfiaknak, a kik időről-időre a kormányon ülnek. (Ugy van! jobbfelöl.) A mi azt illeti, hogy a dignitásra nem adunk semmit és hogy a kormány a dignitást sárba tapossa, én bátor vagyok az iránt biztosítani, hogy a kormány a dignitást azon munkának és kötelességnek teljes betöltésétől teszi függővé, a melyre valaki vállalkozik. (Élénk helyeslés.) Azt hiszem, mindenki szívből óhajtja, hogy a főispáni állásokat töltsék be Magyarország legjobb családjai (Felkiáltások szélső balfelől: Családjai?!) Egészen alaposan méltóztatnak engem félreérteni, mert én azt akarom mondani, hogy senki se vonja ki magát annak méltatása alól, hogy Magyarország legjobb családjai vegyenek részt az ország administratiójának intézésében. De ma már csupán ez nem elegendő, ma már a munka, ma már a kötelesség teljesítése szükséges. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) És
