Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-238

254 23$, országos ülés május 9-én, csütörtökön. 1689. Ezt ezen kormány ügyvitelének 14-ik esztendejében a eabinetnek egyik tagja kénytelen elismerni. Hozzáteszi — igaz — hogy egy csapásra régen meggyökerezett bajokat eltávolítani, e^y csapásra mindent elérni nem lehet. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ez tökéletesen igaz és hogy ha azt egy minister kormányzása második, vagy harmadik évében mondja, e kijelentés előtt tisztelettel meghajlok, de mikor ugyanez a kormány azt ügyvitelének 14-ik esztendejében mondja, akkor ezt az általános phrasist nem tekinthetem egyébnek oly kibúvónál, mely a politikai báTörság azon hiányának (Élénk helyelés a baloldalmi) eltakarására szolgál, melyben a kormány bizonyos tényezőkkel szemben szenved De nem is kívánom, hogy mindent elhárítottak legyen, a mi e tekintetben önálló államiságunk teljes elismerésének útjában áll; nem is ezt a szigorú mértéket állítom fel, a melyet pedig ily hosszú kormányzattal szemben felállítanom kellene : hanem megelégedném azzal, ha egyetlen egy vívmányra mutathatnának nemzeti és alkotmányos szempontból a hadsereg kérdésében, ha egyetlenegy oly tényre mutathatnának rá, a mely azt bizonyítaná, hogy e tekintetben a ministerelnök ur kormányzata alatt jobban állunk, mint állottunk ezelőtt; ha egyetlenegy vívmányt mutathatnának. Ilyen azonban nincs egy sem, holott viszont a véderőjavaslatnak tartalma szerint a kormány részéről megkiséreltetett, vagy megadatott a beleegyezés azon kisérlethez, hogy e téren ne előre, hanem hátrafelé menjünk. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ily tényekkel szemben azt állítani, hogy a ministerelnök ur kormányzata Magyarországnak tekintélyét emelte, Magyarország állami minőségének elismerését megszilárdította, Magyarország igényeinek érvényesítésében előremenetelt jelent, igen merész állítás. A dolog épen ellenkezőleg áll; a ministerelnök ur hatalmának egyik alapkövét az képezi, hogy Magyarország legszerényebb aspiratióinak megtagadására ő a legalkalmasabb eszköz és senki Magyarországon a nemzeti önérzetet sértő intézkedések keresztülvitelére ügyesebbnek nem mutatkozott, mint ő. Ezen szempontokból, t. ház, én is megtagadom ezt a tételt. (Hosszantartó élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Madarász József jegyző: Irányi Dániel! Irányi Dániel: T. ház! Azon adatokhoz, a melyeket az előttem felszólalt t. képviselő társaim arra nézve hoztak fel, hogy milyen befolyása van a magyar kormányzatnak a külügyek vezetésére, legyen szabad nekem is egygyel hozzájárulnom, a mely azt gondolom, azon befolyást szintén nem fogja azon színben tüntetni fel, a mely a ministerelnök urnak igen nagy dicséretére válnék. Tudjuk, hogy az országoknak, midőn a külföldön képviselőik jelennek meg, államiságát bizonyos jelvények mutatják. Mondhatja-e a t. ministerelnök ur, hogy akármelyik külföldi államban az osztrák-magyar, akár követeknek, akár consuloknak palotáin és lakásain a fekete-sárga zászló mellett a magyar háromszín, az osztrák kétfejű sas mellett a magyar czímer díszeleg? (Tetszés a szélső baloldalon.) Es ha nem mondhatja, akkor ne dicsekedjék azzal, hogy a dualismust a közösügyekben képviselte (Ugy van! a szélső baloldalon.) De nem csak a külföldön nem érvényesítette e tekintetben törvényes befolyását és kötelességét, hanem ide haza a hadsereg irányában sem tette meg e tekintetben azt, (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélső baloldalon) a mit az 1867-iki törvény alapján régen tennie kellett volna ugy neki, mint már elődeinek. Fenyvessy Ferencz t. képviselőtársunk a véderővita alkalmával azt kérdezte a honvédelmi minister úrtól, vájjon miért nincsen a dualismus a közös hadseregnél is kifejezésre juttatva s megmutatta a hivatalos schematismussal kezében, hogy a közös hadsereg mai nap is „császári-királyi", a tábornokok és a tisztek „császári-királyinak" neveztetnek, holott az 1867-iki kiegyezés szerint, mely a paritás elvét elengedhetetlen feltételül tűzte ki, valamint a külügyeknél, épen ugy a hadseregnél is a „császári és királyi" jelzést kellene használni. Erre a honvédelmi minister ur elismervén a tény valódiságát, azt felelte, hogy igaz, a mi a külügyeknél már sikerült, a hadseregnél még nem történt meg. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Hogy miért, erre ő magát nem érzi hivatva felelni, mert ez az összes ministeriumot, mint cabinetkérdés illeti. Azóta Fenyvessy Ferencz t. képviselőtársam, ugy emlékezem, ismételve szóba hozta ezt, talán a ministerelnök ur távollétében, de tudom, hogy említette a nélkül, hogy e kérdésre, e kívánalomra feleletet kapott volna. Én tehát most ismétlem a kérdést, ismétlem egész komolyan és ünnepélyesen, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon) mondja meg a ministerelnök ur, hogy miért nincs az 1867 iki törvény alapján létező dualismus a hadseregnél is behozva, különösen a mi a czimezést illeti? Feleljen erre határozottan, hogy tudjuk, mekkora hát az a befolyás, a melyet a ministerelnök ur a közös hadseregre ide haza gyakorolni képes. (Élénk tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. (Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: Mindenekelőtt kénytelen vagyok megjegyezni, hogy mindnyájan a felszólalók, maga gróf Apponyi Albert is, a ki igazságot kért, a kritikának már alaptételében mellőzték az igazság figyelembe vételét, mert én tegnap semmi néven nevezendő érdemet magamnak nem tulajdonítottam. Mert midőn ellenem vádképen hozatott fel, hogy Ma-