Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-237

04 s 228. országos ülés április S-án, szerdán. 1889. jéről gondoskodott volmi, holott másokkal szemben másképen tett. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Jól tette!) Lehet, hogy jól tették, de tessék az indokokat elmondani, mert nem képzelhetem, hogy egy 22 évig szolgált államtitkárt minden ok nélkül egyszerűen elcsapni lehessen. Már most, t. ministerelnök ur, oda akarok röviden eoncluclálui, hogy habár bátran fel merném venni, csak egy hónapig méltóztassék nekem azt a hatalmat adni, (Elénk derültség jobbfelol) akkor ám határozzon közöttünk az ország, de magam részéről tiltakozom az ellen, hogy egymással összehasonlítsanak. (Helyeslés a szélső baloldalon. Élénk mozgás és derültség a jobboldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: Tisztelt képviselőház! Csak igen röviden kívánok egy pár szót szólani. (Halljuk! Halljuk!) Először Ugron Gábor képviselő ur azt mondotta, hogy gróf Kálnoky nyilatkozott volna valamikor, hogy a magyar ministerelnöknek törvényes befolyását a külügyi politikára el nem ismeri. Ezt kötelességem helyreigazítani és azt hiszem, mindazok, a kik az ő nyilatkozatát a delegatiókban vagy más helyt hallották, bizonyítani fogják, hogy ő ilyen nyilatkozatot sohasem tett. (Helyeslés a jobboldalon.) A második az, hogy a képviselő ur ennek kapcsán azzal vádol, hog}^ a külügyekre nem akartam gyakorolni s nem is gyakoroltam azon befolyást, a mely a magyar ministerelnököt törvényesen megilleti s hozzá teszi, hogy Magyarországnak nincs semmi tekintélye. Itt ismét egyszerűen csak azt mondhatom — és elismerem, hogy a birák e részben a külföldön vannak, mint Ugron képviselő ur monda — csak azt mondhatom, hogy Magyarországnak — az országnak és nem embernek — a külügyekre soha olyan befolyása nem volt 800 esztendő óta, mint van ma és ez iránt elfogadom a külföldi birák Ítéletét. (Helyeslés a jobboldalon.) Továbbá megtámadja a képviselő ur a kormányt, természetesen engem is, midőn azt mondja, hogy a szászok irányában nem egyforma mértékkel mérünk; mert ezekkel szemben is a korteskedés, a pártbefolyás volt vezetőnk. Hát, t. képviselő ur, ha állana az — a miről most nem szólok — hogy Brassóban és tízebenben kényeztetik a szászokat, Kis- és Nagy-Küküllőben és BeszterczeNaszódban — tán mert ugyanazon főispánja van, azért tévesztette össze a képviselő ur — ott majdnem üldözik: vájjon ez annak a jele s bizonyítéka-e, a mit ő mondott? Brassó és Szeben általán igen t. ellenzéki képviselőkkel ajándékozták meg a t. házat. Ezért hordjuk-e tehát tenyerünkön? Ha ez is pártszempont, akkor nem tudom, mi a pártszempont. (Zaj.) A mi végezetül azt illeti, a miből kiindulva Ugron képviselő ur is megtámadott, hogy egy magyar ministerelnöknek nem szabad magát egy egyszerű képviselővel összehasonlítani: ebben, engedelmet kérek, más felfogásom van, mert azt tartom, hogy e házban az a ministerelnök hibázna, a ki azt mondaná, hogy én egy egyszerű képviselővel nem Nagyom magamat összehasonlítani, nem pedig az, a ki azon szempontból nyilatkozik, a melyből én — egyébiránt egy egyszerű közbekiáltásra felelve — válaszoltam. De különben biztosíthatom Polónyi képviselő urai — én is csak közszereplésről beszélek — hogy én először nem is hasonlítottam magamat hozzá, én csak népszerűségről szóltam. Polónyi Géza: Az már más! Itt felveszem a keztyűt a ministerelnök úrral! (Nagy derültség.) Tisza Kálmán ministerelnök: Másodszor biztosíthatom a képviselő urat, hogy magamat vele összehasonlítani, amint, eddig' nem tettem, soha életemben tenni nem fogom. (Élénk helyeslés jobbfelol.) Gróf Szapáry Gyula, földművelés-, ipar ós kereskedelemügyi minister: T. ház! Bár szokásos és igen gyakran történik, hogy bármely minister intézkedéseért nem az illető maga tétetik felelőssé, ki az intézkedést ellenjegyezte vagy megtette, hímem minden intézkedésért a ministerelnököt szokás felelősségre vonni, én azon intézkedésekért, melyek közbejötteimnél történtek, a felelősséget mindenkor elvállalom. És minthogy a t. képviselő ur oly tényt említett fel, mely ellenjegyzésemmel történt, erről nyilatkozni kötelességemnek tartom. A képviselő ur elmondta, hogy mikép, miért, milyen igazságtalanul történt, hogy egy államtitkár, ki 22 évet töltött az állam szolgálatában, a nélkül, hogy jövőjéről gondoskodás történt volna, elbocsáttatott. Hoitsy Pál: Nagyon beteg volt! (Derültség a szélső baloldalon.) Gróf Szapáry Gyula, földinívelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister: Akár beteg volt, akár nem, erről most nincs szó. Ha Hoitsy képviselő urnak van valami mondanivalója, méltóztassék magát felíratni és a kérdéshez szólani; akkor majd felelek neki is. Mindenki, a ki a parlamentaris szokásokat ismeri, igen jói tudja, hogy az államtitkári állás politikai állás és hogy a ministertől is, de az államtitkártól is függ, vájjon akarnak-e közösen tovább működni? A minister személyében történt változás tehát elég ok az államtitkár személyében történő változásra. De azon kívül más ok is forgott fenn: a ministeriumnak hatáskörében lényeges változás történt és azon hatáskör, melyben épen azon férfiú