Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.
Ülésnapok - 1887-237
1*37. országos ülés májtis 8 áii, szerdán. 185). 243 Felszólította Hegedüs Sándor t. képviselő ur az ellenzéket közvetlen és közvetve arra, hogy liagyjuk a személyeskedést és menjük a tárgyilagosság terére. Ugy hiszem azonban, hogy midőn ezt tette, a véderőjavaslat alkalmával elmondott egyik beszédét teljesen elfelejtette, mert akkor világosan azt mondotta, hogy beszélhetünk mi törvényjavaslatról, meg is érthetjük egymást, mégis alkudhatunk egymással, feltéve, hogy az a ministerelnök ur személyét nem érinti. (Igás! Ugy van! a szélső baloldalon.) Már pedig oly parlamentarismust csakugyan nem képzelek, hogy egy fontos törvény, vagy bármely elvi kérdés miképi eldölése végeredményében a ministerelnök személyét ne érintené. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azt hiszem t. ház, hogy addig, mig a mai viszonyok felá'lanak, hiába nyitják ki ezeket az ajtókat, a személyeskedés, melyet Hegedüs Sándor t. képviselő ur annak nevez, e házból sem a jobb, sem a bal ajtón kimenni nem fog. Hanem ha már ki kell nyitni ezeket az ajtókat, menjen ki azokon innen az a gonosz szellem, a mely átka e törvényhozásnak és átka e hazának (Élénk helyeslés a seélsö baloldalon) & ha ezen gonosz szellemtől megszabadultunk, kísértsük meg egyesült erővel, hogy ebben az önök államában magyar hazát építsünk. Addig azonban én. valamint semmiféle költségvetést, ugy különösen a ministerelnökség költségvetését meg nem szavazom. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! Szólásra senki sincs feljegyezve. Hogy ha tehát szólni senki sem kivan. a vitát bezárom. Dániel Ernő előadó: T. ház! Meg fogja engedni a t. ház, hogy mint a pénzügyi bizottság előadója, a most hallottak közül csak azon tételekkel foglalkozzam, amelyek kizárólag a költségvetésre vonatkoznak. Ilyen csupán irányi t. képviselő ur indítványa, mely szerint a ministerelnök részére tiszti működési és személyi pótlékok fejében felvett 12,000 frt 4,000 frtra szállíttassák le. Ha jól értettem indítványát, az a költségvetésben oly alakban nyerne kifejezést, hogy a ministerelnökség 1. czíme alatt személyi járandóságokra felvett 73,800 frt 8,000 frttal, vagyis 65,800 frtra szállíttassák le. Bátor vagyok erre megjegyezni, hogy ezen indítvány nem először került most szőnyegre. Már régebben az azelőtti években is fellépett a t. képviselő ur ezen indítványával, azonban a t. ház, abból a szempontból kiindulva, hogy ezen összeg, mely tiszti működés és személyi pótlékok czímén szavaztatik meg a ministerelnöknek, egyáltalán nem képez ajándékot, mint Orbán Balázs t. képviselő ur mondta, hanem igenis involválja a ministerelnök ur részéről oly kötelességek teljesítését, melyek bizonyos költségekkel járnak. Ezen szempontból kiindulva, a ház ezt az összeget, mely már 22 év óta van systemisálva, folytonosan fentartandónak vélte és leszállításába nem egyezett bele. Azt hiszem, ma semmivel sincs több okunk arra, hogy ettől eltérjünk, (Helyeslés a jobboldalon) ennél fogva a pénzügyi bizottság nevében kérem a t. házat, hogy az összeget most is megszavazni méltóztassék. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Tisza Kálmán ministerelnök: Csakis egy pár szót és csakis gróf Apponyi Albert t. képviselő ur előadására kivánok szólani. (Halljuk! Halljuk.') Nem megyek most annak taglalásába, helyesen állította-e fel a mértéket, raelylyel mérni kell vagy nem, a felállított mértékek legnagyobb részével egyetértek; csakhogy azután azon mértéknél is a megítélése az eljárásnak attól függ., hogy valaki a kormány eljárását feltett ellenzéki — megengedem őszinte — de feltett ellenzéki elfogultsággal nézi-e vagy képes-e nézni az igazság szemüvegével? (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ez az egyik. A másik, a mit meg kivánok jegyezni, az, hogy nem hiszem, hogy ma, de tán máskor is azt állítottam volna, midőn fejtegettem az ország viszonyainak fejlődését, hogy ez kizárólag vagy csak főképen is a kormány érdeme lenne. De midőn a kormánynak bűnül felrójják, hogy semmi sem történt, rámutatni azokra, hogy mik történtek: kötelességem; nem dicsekedés, nem érdem eltulajdonítása. Mert én egyáltalában azon nézetben vagyok, hogy senki, legyen az gróf Apponyi, az ellenzék vezére, a ki múltkori beszédében tette, vagy legyen az kormány, magáról nem decretálhatja, hogy az ország irányában érdemeket szerzett; azt másnak, azt az országnak, a közvéleménynek kell megítélni. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon. Nagy zaj a bal- és szélső bal oldalon.) Polónyi Géza: Csak menjen ki, kérdezze meg a közvéleményt! (Élénk felkiáltások jobbfelől: Csendet kérünk ! Halljuk! Halljuk !) Tisza Kálmán ministerelnök: Nem mintha kicsinylőleg akarnék szólni a közbekiáltó képviselő úrról. . . . Polónyi Géza: Próbálja meg! (Nyugtalanság és élénk felkiáltások jobbfelől: Rendre ! Halljuk! Halljuk!) Tisza Kálmán ministerelnök: ... de azt merem állítani, hogy ebben az országban, ha felvetik a kérdést kettőnk közt . . . PolÓnyiGéza:Éunem voltam ministerelnök! (Nyugtalanság és felkiáltások a jobboldalon: Halljuk! Halljuk!) Tisza Kálmán ministerelnök:. . . a köz vélemény az én álláspontomat és engem fog támogatni. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől. Zaja szélső baloldalon.) Polónyi Géza : Ebben igaza, van ! (Zaj.) 31*
