Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-237

237, országos ülés májos 8-án, szerdán. 1889. 231 tatása mellett elfoglalta azt a helyet, melyet ma is elfoglal. Ritka idő magában egy ország és nemzet történetében is, hogy tizenöt hosszú esztendőn keresztül minden külzavaroktól menten, a maga ereje növekedésének, fejlesztésének szentelhesse egész idejét; de ritka egy kormányférfi életében is, hogy ő birtokában marad a hatalomnak, hogy őt egy nagy párt feltétlenül támogatja és képessé teszi arra, hogy mindazon reformokat keresztülvigye, melyekre vállalkozott. És mikor nekünk az volna czélunk és kötelességünk is, hogy tettei után ítéljük meg a minister ur működését, reám nagyon elidegenítőleg hatott, mikor tegnap Hegedüs előadó ur azon phrasissal végezte beszédét, hogy nyissuk ki jobbra és balra az ajtót, hogy az egyiken jöjjenek be a reformok, a másikon menjenek ki a személyes kérdések. Vájjon nem azt jelenti ez, t. ház, hogy maga az előadó ur is beismeri, hogy 15 éven keresztül zárva voltak az ajtók, melyeken a reformok bejöhettek volna? (Élénk helyeslés a szélső balon.) Vájjon a leformok annyi és annyi éven keresztül való ígérgetése után maga az előadó ur szükségesnek tartja kinyitni az ajtót, hogy ne legyen akadálya a reformok bevonulásának? Helyeslés a szélső balon.) És hozzáteszem, t. képviselőház, hogy azt az ajtót sem kellene kinyitni, a melyen a személyeskedések kivonulhassanak, ha azt a másik ajtót előbb kinyitották volna azért, hogy ide reformok jöjjenek be, mint a hogy ígérték. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De midőn mi esztendők hosszú sorozata alatt nem láttunk reformokat soha, hanem láttuk a személyes politikának zsarnokságát : (Élénk helyeslés a szélső balfelöl) akkor ne csodálkozzanak, hogy egy ember ellen fordult az egész politikai actio, az ellen, a ki ezt a személyes pártpolitikát és ennek egész zsarnokságát képviselte. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ilyen tények után, mikor ugyancsak Hegedüs Sándor előadó ur arra hivatkozik, hogy ő szívesen felveszi a keztyíít azokkal, mint Molnár József és Mudrony Soma t. képviselő urakkal, a kik tisztán az adatokkal foglalkoznak, ebben semmi egyebet nem látok, mint gyengéd ravaszságot, (Derültség a szélső baloldalon) mert ez bizonyos tekintetben annyit tesz : Nagyjátok a ministere In ököt, hisz az neki fáj, hogy mindig személyesen támadjátok meg, beszéljetek inkább a számokkal és azokkal majd végzek én, majd elcsavarom, a mint nekem tetszik, (Derültség a szélső baloldalon) a mint ezt ugyanazon ülésben meg is kísérletté tenni azon számokkal, a melyeket egyfelől Mudrony Soma, másfelől Molnár József t. képviselőtársaim előhoztak. De hajlandó vagyok, t. ház, ezen az alapon is felvenni a küzdelmet, csakhogy azon számok alapján, a melyeket a zárszámadások és költségvetések feltüntetnek. De akkor nem szabad olyféle phrasisokkal megelégednünk, a melyeket a t. előadó ur tegnap használt, azt mondván, hogy 1875 óta annyival és ennyivel szaporodtak a kiadások és ezen kiadásoknak legnagyobb részét arra fordítottuk, hogy az ország culturalis érdekeinek elegettegyünk, hogy a nemzetet előbbre vigyük, hogy a közigazgatást javítsuk, szóval hogy ezen kiadások az ország érdekében történtek. Mert ha t. ház, [összehasonlítjuk ezeket a 13 esztendő alatti adatokat a mai adatokkal, az emelkedést meg fogjuk látni a kiadásokban óriási mértékben, de nem fogjuk megtalálni azon tényezőkben, azon kiadásokban, melyek a nemzet életének erősítésére kellett, hogy szolgáljanak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Itt van, t. ház, előttem az 1876-ki zárszámadás. Ezt választom azért, mert ez az első év, melynek költségvetését máraministerelnök ur cabinetje terjesztette be a házba. Nagyon tanulságos az. Az akkori költségvetés bizonyos tekintetben a mostani költségvetéssel nagyon megegyezik. 1876 óta a mi kiadásaink 125 millió írttal emelkedtek és körülbelül ugyanannyival emelkedtek bevételeink is, 126.400*000 írttal. Tehát tökéletesen meg van az arány a bevételek és a kiadások fokozódása közt. Sőt más dolog is van abban. 187 6-ban már a költségvetés beterjesztése alkalmával megígérték, hogy a rendes kezelésben a deficit el van enyésztetve. Itt vannak előttem az eredeti adatok, a melyek szerint összesen előirányoztak a rendes és rendkívüli kezelésben 12 millió deficitet s lett azután magában a rendes kezelésben 9 millió, az egészben pedig 32 millió deficit akkor, mikor előre hirdették, hogy 10 millió felesleg fog lenni. Ezt csak mellékesen említem meg, t. ház, mert inkább azt akarom kimutatni, hogy vájjon, midőn 125 millióval emelkedtek a mi kiadásaink, mennyi jutott ebből a horribilis összegből az ország saját szükségletére, culturájára, igazságszolgáltatására, közigazgatására, szóval mindarra, a mi magának az országnak szükségét képezi. Ha összehasonlítjuk ezeket az adatokat, azt fogjuk látni, hogy igenis vannak egyes kiadások, a melyeknél a dolog természetében fekszik, hogy nagyobbak legyenek, így például az államvasutaknak a kiadásai, miután ma sokkal több vasút van és miután ezen sokkal több vasútnak bevételei sokkal nagyobbak, nagyon természetesen a kiadásai is nagyobbak kell hogy legyenek. így látjuk azt is, hogy ott, a hol nagy fokozódó emelkedést mutatnak egyes bevételek, például a dohánygyártásnál, ott a kiadások is nagy mértékben szaporodnak, de ezt leszámítva, ott, a hol maguk a bevételek fokozódást mutatnak, azt megmagyarázhatóvá teszik, hogy a kiadásokban i« sokkal nagyobb mértékben szaporulatot fogunk találni. így például a pénzügyministeri tárczánál 10 millióval emelkedett azóta a kiadás, a hol maga a dohánygyártás kiadásai 10 milliót tesznek, a többi kiadások