Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.
Ülésnapok - 1887-236
218 •>'M>. országos ülés május 7-éu, kedden. 188!). iir, hogy ezen kedvezést az önök tudomásával vagy beleegyezésével hozzam összeköttetésbe. Én a vitának ezen terére lépni nem kívánok. Csak fölemlíteni kívánom ezt annak bizonyítékául, hogy a pénzügyi administratio a politikai befolyástól mindig ment volt és attól mentten is fog tartatni ezentúl is. (Élénk helyeslés.) Épen azért igazolatlannak tartom nemcsak Szederkényi t. képviselő ur ezen feltevését, hanem igazolatlannak tartom azokat is, a miket Hollaky t. képviselő ur felhozott, midiin ugy tüntette fel a dolgot, hogy az administratio közegei őt is üldözték, vagy ellene tettek volna valamit azért, mert ő az ellenzék politikáját magáévá tette; sőt ennek épen az ellenkezőjére tudnék bizonyítékot felhozni. (Halljuk! Halljuk!) Részletekkel nem fárasztom a t. házat, de nagyjában annyit vagyok bátor megjegyezni, hogy Hollaky képviselő ur ellen épen az 1887-iki választások befejezése után — ugy hiszem, 1887. deczember havában volt — 1,203 frtnyi tartozás érvényesíttetett, a melyből 509 frt terhelte azt az általa is említett bányatársulatot, a melynekő jogi képviselője volt, a többi pedig saját tartozását képezte. A képviselő ur erre beadott egy nyilatkozatot, melyben az adófelügyelőnek azt mondotta, hogy nemcsak azt az 500 forintot, hanem az ő ellen fenforgó tartozást is a bányatársulat fogja majd kifizetni. Hegedüs Nándor: így mozdította elő a bányászatot! (Derültség.) Wekerle Sándor pénzügymini ster: Bocsánatot kérek, ez magánviszony, melyet érinteni nem kívánok. Hanem mit tettazadófelüg-velő? A képviselő ur ezen egyoldalú állítására a beadott aetát 3 nap alatt elintézte, a végrehajtást függőben tartotta és a képviselő ur ezen nyilatkozata folytán a végrehajtást a bányatársulat ellen intézte. Mit tett a közigazgatási bizottság? Ez is fentartotta a végrehajtási eljárást a bányatársulat ellen és a pénzügyi-közigazgatási bíróságnak harmadfokon kellett csak kimondani, hogy igenis a követelt összeg — gondolom 509 frt levonása után 600 és egynehány írt — nem a bányatársulatot terheli, annak visszatérítendő, hanem Hollaky képviselő ur ellen érvényesítendő. (Mozgás.) Miért hoztam ezt fel, t. képviselőház ? Azért, mert mikor itten valaki tanuként áll elő és általában vádolja az administratiót, mint a melyet politikai szempontok vezérelnek : akkor nekem, engedelmet kérek, ilyen, magában véve naponkint előforduló, ide nem tartozó ügyet is fel kellett említenem annak illustratiójául, hogy ott, semminemű politikai befolyás nem érvényesült. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) És, méltóztassék megengedni, nekem inkább talán azért kellene kérdőre vonnom azon adófelügyelőt, hogy a képviselő ur egyoldalú állítására hogyan mert a bányatársulat ellen végrehajtást intézni'? (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) De nem teszem; nem teszem pedig azért, mert az ügy hirói ítélettel lett befejezve és ha már — bocsánatot kérek — kénytelen voltam ezen ügyet itt előadni, annak további tárgyalásától minden esetre visszatart engem a politikai delicatesse. (Helyeslés a jobboldalon.) Végül, t. ház, még csak Molnár József t. képviselő urnak ma előadott, igen szabatos és elismerem, kizárólag a szőnyegen levő tárgygyal foglalkozó beszédére kívánok néhány megjegyzést tenni. (Halljuk! Halljuk!) Először is arra kívánom a t. képviselő ur figyelmét felhívni, hogy akkor, midőn ő azt tüntette fel, hogy mi jobbára mindent inproductiv kiadásokra fordítunk, hogy az egyes tárczák szükségletei nem nyernek oly mérvű kielégítést, mint a minőt joggal kívánhatnának, akkor elfelejtette azon számokat, a melyeket pedig, ha jól emlékszem, Mudrony Soma képviselő ur sorolt elő, hogy ugyanazon időszak alatt, midőn e kiadások oly jelentékenyen emelkedtek, azok nemcsak inproductiv czélokra fordíttattak, hanem a közoktatási, kereskedelmi, közlekedési és a honvédelmi tárczát is felemlítem, azok kiadásai is emelkedtek igen jelentékeny összeggel, 25 millióval. De én ezt nem azért hozom fel, mintha a t. képviselő urat azzal kívánnám vádolni, hogy ő szándékosan ignorálta ezeket. Egy másik tévedésére is kénytelen vagyok figyelmeztetni, daczára annak, hogy akkor, mikor Hegedüs Sándor t. képviselő ur érintette ezen kérdést, a túlsó oldalról bizonyos kételylyel fogadták azokat, a miket mondott az ellen, mintha nálunk az adók intensive nem fejlődnének. Megengedem, hogy lia azon óriási különbözetet vcszszük számba, mely az adójövedelemnél a 10 év előtti idő és a mai között van, azon különbözet igen nagy része adóemelésre esik; de tagadhatatlan, hogy annak egy másik igen nagy része, fele, nem adóemelésre, hanem az adók intensiv fejlődésére esik. (Ellenmondás balfelöl.) Horánszky t. képviselő ur tagadólag int. Megengedem, hogy az éveknek olyan csoportosítása lehetséges, hogy az adók emelése kimutatható ; de mindenesetre egy jelentékeny része a jövedelem-emelkedésnek az intensiv lejlődésre esik. Mert azt talán a képviseli! ur sem fogja tagadni, hogy fejlődött a házadó; másodszor intensiv fejlődést mutat a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adója; harmadszor intensiv fejlődést mutat a tőkekamatadó, ha el is tekintünk a takarékpénztári betétek után * fizetett adótól; intensiv fejlődést mutat — a mi természetes a szállítási forgalom emelkedése folytán — a vasúti szállítási adó is. A közvetett adóknál vájjon nem intensiv fejlődés következése az, hogy a dohányból elért nettó jövedelem a legutóbbi 8 esztendő* alatt, 1881-től 1888-ig 15 millió
