Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-236

200 236. országos ülés május 7-én, kedden. 1889. volt-e érve a hetvenes évek közepén, akkor, mikor Tisza Kálmán a kormányzatot átvette, a közvéle­mény arra, hogy az állami közigazgatásról törvény alkottassák ? Azt hiszem, ha valaki azon elemek hangulatát ismerte, a kik mégis első sorban van­nak hivatva arra, hogy a megyékben az állami közigazgatás terhét viseljék és a tisztviselői állá­sokat ellássák, tudja, hogy ebben a tekintetben még csakugyan nem volt kedvezően hangolva a közvélemény. De hiányoztak sok tekintetben a feltételek is; hiányzott először a tisztviselői minő­sítésről szóló törvény hatása; az akkor választott tisztviselők igen nagy része csakugyan nem vál­hatott be az állami administratio keretébe, mert hiányzott nála a kellő qualificatio, másodszor mindenesetre hiányzott egy nagyon lényeges fel­tétel : a pénzerő. Mert hogy az állami administra­tio behozatala csakugyan nagyobb összeget vett volna igénybe az állam részéről, mint a fennálló megyei közigazgatás, az csakugyan tény, akkor pedig épen deroute-ban voltak Magyarország pénzügyi viszonyai, a jelszó az volt: megmenteni az ország pénzügyi helyzetét, helyreállítani a pénzügyi egyensúlyt. Hogy lehetett volna tehát Tisza Kálmánnak, midőn ilyen óriási deficittel kellett küzdenie, behozni az állami közigazgatást, nem saját meggyőződéséből, mert ez ellene volt, hanem ha netalán a cabinet tagjainak nagy több­sége ezen eszme elfogadását sürgette volna? Tehát nem lehet Tisza Kálmánnak szemére hányni, hogy a hetvenes években meg nem kísérelte és nem lehet szemére hányni, hogy a nyolczvanas években meg nem próbálta az állami administratio életbeléptetését! De hát mi történt? Az, hogy 1870-ben meg­alkottatott a megyerendezésről szóló törvény, a melynek gyakorlati keresztülvitele kellett hogy intse a kormányt Tisza Kálmán elnöklete alatt arra, hogy lehetőleg igyekezzék javítani a hely­zetet addig is, mig állandóan más rendszer hozatik be; megalkottatott tehát a 70-es évek végén a közigazgatási bizottság. Már most, ha ily fontos eszme életbeléptettetik, akkor mindenesetre illő és a helyes kormányzati politika meg is kívánja, hogy várjuk be azon eszmének, mely a törvény által életbeléptettetett, hatását a gyakorlati élet­ben. A hetvenes évek végével lépett életbe a köz­igazgatási bizottság. A 80-as években szemlélői voltunk mindnyájan, ugy a kormány, mint a tör­vényhozás és mindenki, a kit érdekelt, hogy mi­ként fog hát működni a gyakorlatban ez a köz­igazgatási bizottság? Kern lehet tehát az igen tisztelt ministerelnök urnak szemrehányást tenni azért, hogy ő eddig rég táplált saját meggyőző­désével szemben nem engedett a másik áramlat­nak, hanem igenis, be kívánta várni azt az időt, mikor majd a nemzet értelmiségének és pedis: nemcsak szigorú értelemben vett magasabb értel­miségének, hanem mindazon rétegeinek, melyeket első sorban fognak majd érinteni az új rendszer következményei, köztudatába megy át az a meg­győződés, hogy be kell hozni az administratiót állami értelemben. (Helyeslés jobbfélol.) A másik nagy ellenvetése az igen t. kép­viselő urnak arra vonatkozik, hogy Tisza Kálmán az ő 14 évi kormányzata alatt állítólag mind az ellenkezőjét csinálta annak, a mit a modern jog­állam megkövetelhet a kormányzattól és a tör­vényhozástól. Őszintén megvallva, én sem rajongok azon állapotokért, melyek nálunk a jogállam szempont­jából egynémely tekintetben tényleg uralkodnak. De vájjon lehet-e a kormányt oly mértékben, vagy egyáltalában felelőssé tenni azért, hogy ez a kormány a társadalmat, melyet annyi század szenvedései s annyi visszás állapot sok tekintet­ben nagyon is félrevezettek ősi geniusától, más­részt pedig nem vezették oda még a nyugoti civi­lisatio kellő fokához, 14 év alatt nem birta refor­málni, gyökeresen átalakítani s nem birta beleoltani nálunk az emberekbe ama törvénytiszteletet, melyre hasztalan mondják a laudatores temporis acti, hogy minden vad népnél nagyobb mértékben van meg, mint a civilisált népeknél ? holott a civi­lisatio előrehaladásával a törvénytisztelet is lépést tart. Látjuk ezt Európa-szerte, látjuk Angliában, látjuk egyrészt Francziaországban, látjuk NémeTörszágban. Mi e részben kétségkívül hátrább állunk, mint ők. Hazáját, szabadságát véghetet­lenül szerette a magyar mindig, ez fénylő lapja lesz mindig történetének; de hogy a törvény­tiszteletnek csakugyan oly kivétel nélkül buzgó hivei lettek volna hazánkban gyakorlatilag a tár­sadalom összes rétegében, mint a hogy ezt az érettebb elmék és jobb szivek megkívánják és van is báTörságuk nyíltan megmondani, ezt senki nem állíthatja. És ha nem volt képes Tisza Kálmán 14 év alatt társadalmunk ezen ethicai állapotait ily szempontból gyökeresen kiforgatni és újjá alakítani, ne akarjuk őt felelőssé tenni azért, ha a jogállam követelményei nincsenek még nálunk a gyakorlatban teljesen keresztülvive. (Helyeslés jobbfel ől.) Az igen t. képviselő ur meg lehet győződve, hogy én is óhajtom, mások is óhajtják ezt. És ha azt méltóztatik mondani, hogy nálunk nincsenek jogszabályokkal körülirt és megóvott hatáskörök sem a hivatalok tekintetében, ez igaz és ezt mi sem tagadjuk. Nem léteznek oly mértékben, mint kívánatos volna. De a kormány igenis fog gondos­kodni arról, (Élénk derültség a bal- és szélső talon, Ugy van! Ugy van! a jobboldalon) hogy a még e tekintetben hiányzó részletek is beleillesztesse­nek az államszervezet ama nagy kiépítésébe, a melynek mestere vob Tisza Kálmán 14 év alatt. (Élénk tetszés. Igaz! Ugy van! jobhfelöl.) Netn ta-

Next

/
Thumbnails
Contents