Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.
Ülésnapok - 1887-236
236 országos ülés május 7-én, kedden 1889. í'Jű birtoktói, másrészt pedig mily nagy az elárverezett ingatlanok száma, mely utóbbi körülmény kellő méltánylására elég legyen csak még annyit felemlíteni, hogy 1875 óta 2°/o-kal emelkedett a végrehajtás utján eladott birtokok százaléka. Semmivel sem kedvezőbb az ingatlanokon levő terhek és a privát vagy váltóadósságok által adott kép sem, mert ez a leghatározottabban mutatja a nemzet fokozatos szegényedését. (Halljuk!) A hazai pénzintézetek jelzálogi kölcsönei 186^-ban még csak 98 millió forintot tettek ki, 1874-ben már az 184 millióra, 1880-ban 244 millióra és 1886-ban 359 millióra emelkedett, tehát 19 év alatt majdnem megnégyszereződött, a minek veszélyességét csak emeli azon körülmény, hogy e kölcsönökből 42%> nem volt záloglevél által fedezve, tehát rövid lejáratú, a mi megint egyrészt ellenkezik a földhitel természetével, másrészt mutatja a kölcsönvevők adóssági sülyedését, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon) pedig ezen számokban nincsenek is belefoglalva a privát hitelezők követelései. Hasonló nagy emelkedést mutat a váltó adósságok szaporulása is, mert mig a hazai pénzintézetek váltótárczája 1876-ban 146 millió forint váltókövetelést képviselt, 1880-ban már az 195 millióra, 1882-ben 225 millióra és 1885-ban 259 millióra nőtt fel; pedig komoly bírálattal senki sem állíthatja, hogy ezen magas összegek mind kereskedelmi áruk vagy feldolgozott ipari czikkek értékét képezzék, a minek kellene lenni, ha az ország gazdasági helyzete egy jómódú lakosság vagyonállapotának felelne meg (Igaz!Ugy van! a szél, ó baloldalon.) De épen ez az, a miben nagj T on halra vagyunk s tekintettel arra, hogy csupán az ipa! i czikkekből a külföldről való behozatali többlet éltékében évenkint 223 millió forinttal adózunk a külföldnek s hogy ugyancsak oda megy államadósságaink kamatainak nagy része is, a mi óriási összegeket nyel el, különösen ha meggondoljuk, hogy az arany agio 1885 óta mindig 120-an felül van, részemről meg- tudom érteni, hogy a nemzet kénytelen a nagy állami megterheltetés folytán is mind jobban adósodra és igy szegényedni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Azt hiszem, hogy ezen szomorú tényekkel szemben, Inában történik hivatkozás arra, hogy az adókban nem mutatkozik oly fokozódó hátralék, mint a milyennek kellene lenni a nemzet elszegényedése folytán. Azok,a kik erre utalva nem ismerik be a vagyonosodás alábbszállását, figyelmen kivül Nagyják azt, hogy nálunk mikép hajtatik be az adó. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Nincs talán, vagy igen kevés, lehet azon községi elöljáróság, kik ellen évenkint legalább egyszer nem mondatná ki az adófelügyelő a közigazgatási bizottság által a személyi felelősséget az adóhátralék miatt; (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) ! és aki tudja, hogy minő hatása, illetőleg következménye van ennek a falvakban, az tisztában van az iránt is, hogy minő módokhoz és eszközökhöz nyúl a falusi elöljáró vagy jegyző, (Ugy van! a szélső baloldalon) csak hogy valamiképen megmentse a saját bőrét az állami végrehajtó ellenében, vagyis más szóval a községekben állandó az adóvégrehajtás, habár sokszor nem is azon formájában, mint a hogyan az adóbehajtási törvény előírja. (Igaz ! Ugy van! a szélső baloldalon.) De, t. képviselőház! Mindennek van határa. Az elszegényedést, a tőkefogyasztást csak addig fogja birni az ország, mig tartja az a remény, hogy a nagy megterheltetés ellenében a jó politikában, legalább a jövőre való jó politikában megkapja az ellenértéket. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Erős a meggyőződésem, hogy ezt a reményt, ha tovább is az eddigi utón haladunk, már sokáig fentartani nem lehet. (Elénk helyeslés. Ugy van! bal- és szélső baloldalon) Nem akarok ezúttal a belügyi politikáról szólani, érintették és kifejtették ezt többen; de most, midőn a költségvetési tárgyalás alkalmából elérkezett az ideje annak, hogy az állami feladatok mikénti teljesítéséről bírálatot mondjunk, talán nem lehet rossz néven venni tőlem, hogy a külügyi politikai tekintetben néhány perezre igénybe veszem a t. ház türelmét s néhány szóval előadom tisztán egyéni nézetemet. (Halljuk! Halljuk ! balfelöl) Nem habozom kijelenteni, hogy az addig követett külügyi politika csak részben elégíti ki a nemzet aspiratióit, vagy helyesebben érdekeit; abban a részben tudniillik, mely a szavakban nyilvánul, mert a tettek, vagyis a tétlenség sokszor ellentétben van a szavakkal és csak kárunkat okozzák. Feltétlen hive lévén annak a nézetnek, hogy Magyarország jól felfogott érdeke nem lehet más, mint hogy NémeTörszágot mint szomszéd államot egységesnek és hatalmasnak tudja és ismerje,nem is lehet kifogást tenni azon törekvés ellen, hogy a két monarchia egymásnak életbe vágó érdekei tekintetében a kölcsönös támogatásra nézve szövetségre lépjenek. De, t. képviselőház, az eddig ismert szövetségi szerződések alapgondolata: a területi integritás, csak NémeTörszágnak nyújt előnyt és biztosítékot, nekünk azonban érdekeink, szempontjából nagyon keveset. NémeTörszágnak, mely egy hódított tartománynyal bír smelyre talán szüksége is van .hogy legyen egy állandó : jeszto réme az egység megbomlasztása ellen, kétségtelenül van oka és van mit félteni területéből.De nekünkMagyar országnak és Austriának, valamint Olaszországnak is a területi integritása közvetlenül veszélyeztetve nincsen, ugy hogy bátran kérdhetem: van e komoly politicus, ki elhihetné, hegy ha már netalán gyenge is volna az erőnk területünk megvédésére, egy óriási érdek, az európai egyensúly
