Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-221

221. országos ülés április 6-án, szombaton. 1889. 11 rontotta. Ezeket kívántam csak megjegyezni, kü­lönben a szakaszt nem fogadom el. (Élénk helyes­lés a hal- és szélső baloldalon.) Wekerle Sándor államtitkár: T. ház! Nem kívánok ismétlésekbe bocsátkozni s nem óhaj­tom újra felhozni az elmondott argumentumokat, de mégis kénytelen vagyok a t. képviselő urnak most tartott beszédére néhány észrevételt tenni. Előre is kijelentem, hogy a kifejezésekben nem fogom őt követni, (Hely"slés a jobbfelöl) mert én sem a kibúvásról szólni, sem az itt elmondottak komoly­ságát vita tárgyává tenni nem fogom. (Helyeslés jobbfelol. Felkiáltások balfelöl: Czáfolja meg!) Azt méltóztatott mondani, hogy a mint levonás történt 1885-ben, miért nem vonatik az le most. Erre voltam bátor már reflectálni. Az egyszerű indok az, hogy a fogyasztási adó-visszatérítésekből Magyarországot illető több bevétel nem közös be­vétel, nincs is közvetlen összeköttetésben a közös bevétellel, hanem ép ugy jön számba, minha az egyenes adókból, a szeszadóból, szóval speciális magyar bevételekből éretnék el jövedelmi többlet. Valamint tehát ezen többi tiszta magyar be­vételeket nem veszszük itt számba, ezt sem vonjuk le. (Helyeslés a jóbbolalon.) Azt is elismerem, hogy a t. képviselő ur felszólalásában van egy bizonyos helyes irány, tudniillik, hogy a pénztárkészletek mennyiben használhatók fel, mennyiben szaporod­tak, vagy apadtak, ezt bírálat tárgyává kell tenni és mielőtt adósságot csinál a kormány, a pénzügyi állapotot számba kell venni. Igaza van, de a pénz­ügyi állapot számba vétele nem történhetik melles­leg ily kérdésnél, hanem az majdabudget tárgya­lásánál lesz helyén. Én ott igen szívesen veszem az igen t. képviselő úrtól, ha ki fogja mutatni, hogy adósság-csinálásra szükség nincs, mert a pénztári készletekkel is lehet a kiadásokat fedezni és azt hiszem, hogy a pénzügyi politika helyessége mellett nagyobb bizonyítékot nem szolgáltathatna, mintha aztmondhatná,hogy az általunk előirányzott bevéte­leknél annyival több folyt be, hogy még annak a deficitnek fedezésére sincs szükség, a melyet mi elő­irányoztunk. Az igazság érdekében megjegyzem még azt, hogy fel méltóztatott hozni egy 16 milliós summát és még egy más összeget is; de a legnagyobb ösz­szeget, a 32 millió pénztári készletet hallgatással mellőzni méltóztatott. Ezt azért ismétlem, mert ha igazságosan bírálja meg valaki, hogy mennyi adós­ság jött létre, annak az ilyen nagy tételt, mely az egész adósságnak több mint felét képezi és a mely nem kiadások fedezésére, hanem úgyszólván egy üzleti tőkére kívántatott, ha igazságos és méltányos akar lenni, mellőznie nem szabad s ez esetben ilyen ellenvetésekkel előállani nem fog. (Élénk helyeslés jobbfelol.) Végül, még csak egy észrevételt kívánok tenni arra, a mit a képviselő ur felhozott, hogy a budgetjog szempontjából igyekeztem indokolni azt, hogy miért állott elő a kormány épen ezen 3 millió 100,000 forintos kiadással és mért nem a többi túlkiadással. Előállott, mint említettem, azért, mert ez a kiadás közvetlen összefüggésben áll az itt szóban forgó tárgygyal, tudniillik a közösügyi költségekkel. A többi kiadások pedig, melyek nem a közösügyi szükségletekre fordíttattak, ezzel köz­vetlen Összefüggésben nincsenek. (Helyeslés jobb­felol.) De előállott e mellett egy más indokból is és azt hiszem, ha ezt mérlegelni méltóztatik, akkor épen a t. ház túloldalán ülő képviselő urak nem fogják úgy helyeselni Horánszky Nándor t. kép­viselő ur felszólalását. (Halljuk! Halljuk!) A másik indok, a miért a kormány ezzel elő­állott, az, mert lényeges különbség van azon túl­kiadások között, melyek közösügyekre fordíttatnak és oly túlkiadások között, melyek nem közös ügyekre fordíttatnak. Azon egyszerű okból, mert az egyiknél oly tételek forognak szóban, melyeket a magyar törvényhozás állapított meg, a másiknál pedig olyanok, melyeket nem a törvényhozás, ha­nem a delegatio szavazott meg. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Én azt hiszem, hogy ez nem csak egy­szerű budgetjogi, hanem egyúttal alkotmányjogi kérdés is, mert nem csak a budgetjogot, hanem az alkotmányjogot is respectálja a kormány, hogyha azon összegeknél, melyeket a delegatiók szavaztak meg, azon összegekhez képest, melyeket a magyar törvényhozás Nagyott jóvá, több kiadás áll elő, akkor a törvényhozástól kéri a javaslatban foglalt felhatalmazást. Ez, ismétlem, nem csak budgetjogi, hanem egyúttal alkotmányjogi kérdés is s ennek tekintetbe vételével az 1. §-t elfogadásra ajánlom. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve, ha tehát szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Következik a szavazás. Kérdem a t. házat, mél­tóztatik-e az 1-ső szakaszt elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem,!) Kérem azon képviselő ura­kat, kik azt elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik: Felkiáltások a szélső baloldalon: Hoch! Felkiáltások jobbfelöl: Ez már elkopott, tessék valami újat kialálni! Derültség!) A ház többsége a sza­kaszt elfogadta. Következik a 2 ik szakasz. Josipovich Géza jegyző (olvassa a 2-ik és 3-ik szakaszt, melyek észrevétel nélkül elfogad­tattak) Elnök: E szerint a törvényjavaslat részle­teiben is elfogadtatván, végmegszavazása a leg­közelebbi ülés napirendjére tűzetik ki. Következik a napirend utolsó tárgya, a 12-ik sorjegyzékben foglalt kérvények tárgyalása. Josipovich Géza jegyző (olvassa) .­A kismartoni és a fogarasi állami polgári iskola, a nagy-rőczei polgári iskola, a beregszászi állami polgári iskola, a deési polgári iskolák, a ffy-hunyadi állami polgári és felső népiskolák, 2*

Next

/
Thumbnails
Contents