Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.
Ülésnapok - 1887-235
no 235. országos ülés május ö-án, hétfőn. 1889 jó közigazgatás alatt, sem azt, miként véli ő ezt elérhetni, sem tüzetesen meg nem mondotta azt, hogy mit ért ő e szó alatt „régi alapon." Régi alapon! Beszédében később új szót használt: „történelmi fejlődés". Engedelmet kérek, de ha az ember a t. ministerelnök ur kijelentését ugy akarja érteni, a mint az valósággal tétetett, a szavak szószerin t ; és politikai értelmében, akkor e kijelentés nem tesz egyebet, mint azt, hogy ő a közigazgatás megyei rendszerét, a hogy Magyarországon történelmileg kifejlődött, ugy akarja fentartani, ugy akar annak segélyével jó állami közigazgatást megalapítani; s ha majdan fájdalommal győződnék meg arról, hogy ez nem lehetséges: akkor majd ő is rávetné a fejét arra, hogy a közigazgatás államosittassék, más szóval, a történelmi fejlődés tétessék félre az útból. De hát azt kérdem én —• nem annyira a t. ministerelnök úrtól, mert az ő feleletére, őszintén mondva, kíváncsi nem vagyok — hanem azt kérdem a háta mögött ülő s őt támogató szabadelvű párttól : vájjon ők a közigazgatás ma fennálló rendszerének intézményeiben s ezen rendszer fentartásában a történelmi rendszer fentartását látják-e vagy nem; mert a vármegyéknek mai alkatát, vagy az állami és önkormányzati közigazgatásnak mai minősíthetlen zagyvalékát a réjri történelmi fejlődésnek mondani, ez a szavakkal és a fogalmakkal való, nem mondom, csak játék, de a szavakban és a fogalmakban való tökéletes zavar és semmi más. (Ugy van! a bal- és szélső haloldalon.) Gróf Apponyi Albert igen tisztelt képviselőtársam tegnapelőtti beszédében csak egy példára, a főispáni állás megalkotására hivatkozott, annak a jelzésére, hogy minő képtelen, minő semmiféle elvszerííségnek meg nem felelő alkotások jöttek ki a ministerelnök ur kezéből a közigazgatás szervezetének terén. l)e hát, t. képviselőház, nem csak ez az egy kérdés, hanem általában a megyei rendszernek egész mai alkata bizonyítja, hogy a t. ministerelnök ixr sem akkor, mikor az a történelmi fejlődés alapján áll, sem akkor, mikor az államosításra magát hajlandónak mondja, egyetlenegy esetben sem jelzi a fogalmakat akkép, a mikép azokat józan elmével a mi történelmi tapasztalataink alapján felfoghatjuk. Hiszen, ha ő a közigazgatás jósága alatt csupán azt érti, mint akárhányszor kijelentette, hogy az az állam érdekében hatályos lejryen és semmi mást a világon ; ha nem érti alatta az egyének, testületek, községek jogainak, általában a politikai jogoknak és szabadságoknak megerősítését és támadások elleni megvédését: akkor a mostani zavarnál és zagyva rendszernél különbet 'ó a maga részére nem kívánhat soha. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ma például a ministerelnök ur nevezi ki ministertársait, köztük a belügyministert; a belügy minister nevezi ki a főispánt, a főispán nélkül nem lehet megválasztani sem az alispánt, sem a szolgabírót ; az alispán és a szolgabíró nélkül nem lehet megválasztani a községi jegyzőt és bírót, szóval a ministerelnöktől függ a m mistertől kezd ve leazutol só községi elöljáróság minden egyén közhivatalba való beillesztése és a községi és a megyei egész összkormányzat. Az ilyen rendszerről azt mondani, hogy a történeti fejlődésnek megfelel, hogy ez önkormányzati rendszer, az ismét vagy nagy csalódás a, ministerelnök ur részéről, vagy pedig politikai értelemben vett ámítás. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Sok jelből, fájdalom, azt kell gyanítanom, hogy ez az utóbbi forog fenn, mert a mikor például a községi és megyei közegek visszaéléseiről van szó választásoknál, közpénzek kezelésénél, közérdekek istápolásánál; mikor az úgynevezett önkormányzati testületek közegeinek visszaéléseiről, tálkapásairól van szó, kortes, vagy egyéb czélokból ; akkor a t. ministerelnök ur mindig azt hozza fel mentségül előttünk, hogy hiszen azok önkormányzati közegek; midőn azok fegyelmezéséről van szó, azt mondja, hogy az illető testületek bizalmát bírják; mikor pedig az illető alkotmányos testületek választanának nekik tetsző, a közerkölcsök iránt nagyobb szigorral viseltető és az ő bizalmukat inkább biró férfiakat : akkor a ministerelnök ur előáll és főispánja, a főispán meg a candidáló bizottsága, az alispán, a szolgabíró és jegyző által meggátolja az igazi szabad választást. (Igaz!Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon,) Ebbe.i a zagyvalékos rendszerben tehát az önkormányzati rendszer minden hibája, minden nyomorúsága, szégyene és gyámoltalansága egyiit*van ; a valóságos hatalmi absolutismus és pedig nem is királyi, hanem kormányzati absolutismus minden nyomorúságával, bureaucratiájának minden nehézségével, (Helyeslés a szélső baloldalon) minden üldözésével és minden meg nem engedhető erkölcstelenségével. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Én is a történelmi fejlődésnek vagyok hive, de a mostani rendszernél, a melyet csak Tisza Kálmán igent, ministerelnök routinbeli genialitási, mert nem más, tudott felfedezni 14 romlott esztendő segítségével, mert különben pár év alatt ő sem jöhetett volna rá ily veszett rendszere, (Derültség a szélső baloldalon) ezen fennálló rendszernél még az orosz hettmaan-rendszert is jobbnak tartom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha a között kellene választanom, hogy e rendszer kellene-e tovább, vagy pedig a legélesebb, a legmerevebb értelemben vett állami közigazgatás, központosítás stb. Én a mai viszonyok mellett, az utóbbira szavaznék, (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) pedig