Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-234

234. országos ülés május 4-én, szombaton. 1SS9. j 5 7 betölteni. Ebből áll ezen szempontból a reeonstructio. (Mozgás balfelől. Halljuk! jobbfelöl.) De a t. képviselő ur hivatkozott arra is, hogy a cabinet egyik új tagja levelet intézett választóihoz s a kormány régibb iránya s azon levél tartalma közt különbözeteket fedezett föl. (Halljuk!) Azon levélben, t. képviselőház, egynek kivételével, a mire visszatérek, serami sincs, a mi részint a trónbeszéd, részint előző ministeri nyilatkozatok utján ezelőtt is kilátásba nem volt helyezve. (Helyeslés jóbbfelől.) Az a kérdés, melyre Helfy t. képviselő ur is a fősúlyt fekteti, a közigazgatási kérdés. Azon kezdem, t. ház, hogy a mennyire én a cabinetek történetét széles e világon ismerem, sehol soha cabinet nem volt, a melynek minden tagja, minden nem közvetlenül előálló kérdésben is egyetértett volna, sőt mondhatom, hogy a közigazgatási kérdésben, azaz a régi alapon való fejlesztés, vagy az úgynevezett állami administratióra való áttérés kérdésében azon ministeriumok mindegyikében, melyeknek tagja voltam, volt eltérés, de sem azokban nem volt, sem a maiban nincs egy tag sem, a ki ezen kérdésnek azonnal kézbevételét zászlajára irta volna. (Helyeslés jóbbfelől.) És hogy állunk e kérdéssel ma is? Szilágyi t. barátom kifejezte az ő egyéni nézetét teljes joggal; én kifejeztem az enyémet még 1881-ben. Ma is azt mondom, hogy a meddig remény van a régi alapon jó közigazgatást fejleszthetni, óhajtom, hogy azon az alapon fejlesztessék; (Helyeslés a jobboldalon) de ma is azt mondom, hogy a közigazgatásnak jónak kell lenni és ha nem lehet jó a régi alapon, át kell térni más alapra. (Élénk helyeslés jóbbfelől.) T. uraim ! Ezen nyilatkozatomért nem támadhatnak meg önök jobban, mint megtámadtak 1881-ben, azt mondván, hogy ime egy év alatt, be van hozva a közigazgatás államosítása. Nem történt meg, mert nem állt elő a kényszerű szükség; de azt hiszem, hogy mindazon közigazgatási törvények, melyek azóta hozattak, valamint azok, melyeknek hozatalát a cabinet minden tagja egyetértőleg szükségesnek tartja, nem oly természetűek, melyek e kérdésnek praejudicálnak. Azoknak czélja javítani a közigazgatást a történelmi fejlődés alapján, de mind oly természetűek, a melyeknek megvalósítása, ha csakugyan előállna az, a mit én egyénileg kényszerűségnek fogok tekinteni, de félek, hogy előáll, tudniillik az államosítás szüksége : ennek czélszertí keresztülvitelét azon törvények csakis elősegíteni, megkönnyíteni fogják. (Helyeslés jobbfelöl.) Ez az, a mit e kérdésben ez alkalommal elmondani szükségesnek tartottam. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Beszédem végéhez érve, Horánszky képviselő j urnak tartozom egy észrevétellel, nem bocsát- ' kozva ezúttal beszédének többi részébe. (Halljuk •' Halljuk!) A képviselő ur azt mondta, hogy ha változás történik a kormányzat irányzatában, akkor mit keres ott Tisza? T. ház! Mennyiben van az irányzatban változás, én azt hiszem, hogy jobb pénzügyi helyzet készülvén, lesz a tempóban változás. De hogy mennyiben van az irányban változás, arra nézve nyilatkoztam; arra pedig, hogy mit keres Tisza a kormány élén, csak azt mondhatom: tökéletesen belátom, hogy többet ugyan alig, de egy nagy igazságot másnak szavaival elmondott tegnap egy képviselő ur, tudniillik, hogy bizony megunják azt, a ki hosszabb ideig áll a kormányon. (Derültség jóbbfelől.) Ezt a bűnömet elismerem és még* azt is megmondom, hogy mikor vagyok hajlandó azzal felNagyni és megmondom azt is, hogy miért. Hajlandó vagyok nem akkor, ha leszavaztatom — mert hiszen az kötelesség; még akkor sem, ha a szabadelvű párt arra a meggyőződésre jut, ha nem is mondja, de érezteti, hogy én annak csak gyengítésére szolgálok — mert ekkor is, legalább erkölcsi kötelesség : de hajlandó vagyok abban a perczben, a midőn a ministeriumnak sorsa felett dönteni hivatott két tényező részéről (Közbeszólások a bal- e'.s a szélső baloldalról: Ezt már hallottuk elégszer! Halljuk! Halljuk! a jobboldalon) — még nem hallották amit mondani fogok — mondom: a hivatott két tényező részéről constatálhatom nem azt, hogy meg nem tűrnek, hanem azt, hogy nem tartják többé elutasíthatlan hazafias kötelességemnek helyt állani, (Derültség balfelől.) Abban a perczben szívesen fogom helyemet elNagyni. Báró Kaas Ivor: Nem hiszszük! (Zaj jóbbfelől.) Tisza Kálmán ministerelnök: Mert akkor, midőn hivatalos minőség nem korlátoz, midőn a hely megtartásérti küzdelem gyanújával nem terhelhetnek: akkor óhajtanám még egyszer ép egészségben jellemezni a vitának azon modorát, a melyet önök most nem dolgok, hanem személyek ellen használnak. (Hosszantartó zajos helyeslés és éljenzés jobbfelöl.) Nagy István jegyző: Eötvös Károly! (Tartós zaj.) Elnök: Az ülést 5 perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Méltóztassanak helyöket elfoglalni, az ülést folytatjuk. Nagy István jegyző: Eötvös Károly! (Halljuk! Halljuk!) Eötvös Károly: Később szólok ! Nagy István jegyző: Gróf Apponyi Albert ! Gróf Apponyi, Albert: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Oszintéa mondva, felszólalá-