Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-233

J44 233. országos ülés m&jm 3-án, pénteken. 1S89. Először is kijelentem, hogy nagyon röviden és teljes őszinteséggel fogok szólni, mert az ily természetű dolgokban az én nézetem szerint legjobb politika az őszinteség. (Élénk helyeslés a balés szélső baloldalon.) Én nem fogok azért keresni szavakat, hogy eljárásomat mentegessem, hanem minden színezés és kendőzés nélkül adom elő magát a tiszta tényállást, a valódi igazságot, hogy a t. ház böJcsesége minden külső hatástól menteti alkothassa meg ez ügyben véleményét. Én azt hiszem, nincs a törvényhozásnak egyetlen tagja, a ki ebben az ügyben charactert érintő szempontokat kárkoztathatna; s ez az egyetlen concessio, a mit az én önérzetem feltétlenül megkövetel ; megköveteli pedig nemcsak személyem iránt való tekintetből, hanem azon állás iránt való kötelességem tekintetéből is, a melyet képviselek. Megengedem, hogy eljárásom politikai értékében kétes, megengedem, hogy tapintatlan, sőt még azt is, hogy incorrect s én kész vagyok az okosság erkölcsi törvényénél fogva a magam részére levonni a teljes consequentiát. Igaz, t. ház, hogy én a lapokban emiitett s újabban Hollaky t. képviselőtársam által recriminált levelet választókerületemnek megírtam ; megírtam több ily tartalmú levelet; megírtam azért, mert a véderőtörvényjavaslat 14. és 25. §-ait eredeti szövegükben ugy közjogi, mint culturalis szempontból károsnak találtam. Midőn én ezt a levelet megírtam, a 14. §. módosítva nem volt, a 25. §. éle pedig határozati javaslat által még nem volt mérsékelve. Felhívtam azért választókerületemet, foglaljanak állást ez ügyben, lépjenek a politikai activitás terére, engem pedig tudósítsanak, hogy minő álláspontot foglaltak el a törvényjavaslattal szemben s ekként morális támogatásukat a törvényjavaslat megszavazása alkalmával a magam részére biztosíthassam. Azt hittem, t ház, hogy ezt annál több jogom volt tenni, mivel magában a szabadelvű pártban azon időben keletkezett egy oppositio, a melynek komolyságában én akkor még hittem. (Zajos helyeslés és tetszés balfelöl.) Megengedem. t. ház, hogy ez naiv álláspont volt, de én mint új politikus, a politikai tényeket inkább plátói, mint Macchiavelli-szemüvegen keresztül tekinkintettem. Csatlakoztam azért az oppositióhoz és nem csináltam titkot belőle, hogy a véderőtörvény említett szakaszait eredeti szövegezésükben megszavazni nem fogom. Ezen elhatározásomban megerősített még azon körülmény, hogy ezen időben még a véderőtörvény megszavazása, vagy meg nem szavazása nálunk pártkérdéssé nem lőn. Midőn már a levelet elküldöttem, oly lényeges változáson ment át a politikai sitaatio, a melyet előre positive nem tudhattam. Módosíttatott a 14. §., enyhítve lőnek, legalább némi tekintetben a beadott határozati javaslat által a 25. §-nak sérelmei, ós a mi fő, az utolsó pillanatban pártkérdéssé mondották ki a törvényjavaslat megszavazását. T. ház! Lehetetlen, hogy ne volna ember a világon, a ki önhibáján kivül soha ne jutott volna oly erkölcsi zavarba, midőn a kötelességek összeütközése őt a válság criticus helyzetébe sodorja. Iskolázott politicus talán e zavar közepette is biztosan halad utján tovább. De tapasztalatlan politicus, a ki a parlamentben inkább szakmunkával, mint a politikai elj külső manierjével foglalkozik, egy pillanatra megszédülhet. A collisio oífciorumban, a kötelességek összeütközésében talán az első pillanatra nem találja meg a helyes irányt, nem hallgat a vis major szavára, hanem megalkuszik a vj\s minorra és aláveti magát a párt Határozatainak. Ha ez hiba és tévedés, e tévedésemet készséggel elismerem és csak annak örülök, hogy politikai pályám kezdetén történt ez velem, a mely tapasztalat hasonló eset ellen engem a jövőben meg fog védelmezni. (Élénk helyeslés balfelöl) T. ház! Erkölcsi törvény, hogy szabad és öntudatos cselekedet nyomában jár a kellő igazságszolgáltatás, az erkölcsi kiegyenülés. Én elismertem incorrect eljárásomat, levontam a magam részéről a consequentiákat és, azt hiszem, tán jobban bűnhődtem meg érte, mint a mennyire megérdemeltem. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) Egyet azonban tartozom kijelenteni: (Halljuk!) jogi és erkölcsi érzületem fellázad az ellen, ha — elviselve a büntetést, a mely engem illet — azért is szenvedjek és bűnhődjem, a mi nem engem illet, a mi nem az én hibám, nem az én tévedésem és mégis nekem imputáltatik. Tiltakoznom kell tehát azon második irányzat ellen, mely már nem politikai tévedés, hanem erkölcsi attribútumokkal bír, tudniillik azon irányzat ellen, mely az én nevemet a választási corruptióvalnémi összeköttetésbe hozta. Én, t. ház, a szabadelvű párt zászlója alá meggyőződésből és azon ifjú lelkesedéssel léptem, mely tetterejét a politikai irányeszmék szolgálatának akarja szentelni, hogy vele használjon a közügynek, használjon hazájának. Tagadhatatlan, t. ház, hogy a politicus élet cotteriái gyakran letörlik az egyéni lelkesedés arczárói az ideális zománczot és csak későn szerezzük azon tapasztalatot, hogy a politikai élet rugóit néha nem eszmék, hanem érdekek mozgatják. T. ház! Bennem sok volt az illusio, az őszinteség és mivel a gondolkodó ember bennem mechanicai eszközzé törpülni nem tudott, vagy nem akart, a tragieum csomópontjára, a válság helyzetébe sodortattam. T. ház! Ezek előrebocsátása után engedjék meg, hogy még személyemre vonatkozólag kijelenthessem, hogy azon 3,000 forint, melyet én már e házban elismertem s a melyet választókerületem, választási czélból, kiadott, vád gyanánt