Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.
Ülésnapok - 1887-221
22!. országos ülés április 6 án, szombaton. 1S89. másután és ebből a magyar állam beruházásszeru kiadást, mindössze 35 millió frt értékben teljesít, í a többi része pedig budgetszerííleg elkallódik, a nélkül, hogy nagyobb beruházásokról lehetne szó — bár ezek közt vannak a nagyobb katonai hitelek is —akkor lehetetlen, hogy egészségesnek tartsuk azon pénzügyi politikát, mely a pénzügyi rendezést ugy definiálja, hogy adósságokat csinálhatunk bő v en és ezzel azután az államháztartásban a rend j helyre van állítva. Ez nem más, mint további pusztítás az állami pénzügyekben és ha ennek vége nem szakad még oly esetekben sem, midőn a szükség egyáltalában nem igazoltatik: akkor lehetetlen komolyan venni azon törekvést, azon egész eljárást, mely az államháztartás rendezését csak száj'án hordja, tényleg azonban erre nézve semmi komoly, solid és pénzügyileg megbizható törekvést nem tanúsít. (Ugy van! balfelöl) Miután tehát, felfogásom szerint, egyáltalában nem indokoltatott az, hogy a törvényhozástól a vámbevételek visszamaradása czímén a t. kormány mily alapon és jogon kéri ezen összeget, miután továbbá a t. kormány rendelkezése alatt saját bevallása szerint is elegendő pénzkészletek vannak arra, hogy az államháztartás akadálytalanul vitessék miután az adósságcsinálás könnyelműségét semmi körülmények közt nem támogathatom: j (Élénk helyeslés halfelöl) a szőnyegen levő törvényjavaslatot sem én, sem elvtársaim meg nem szavazhatjuk. (Élénk helyeslés balfelöl.) Dárdai Sándor jegyző: Wekerle Sándor! Wekerle Sándor államtitkár: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Az előttem szólott t. képviselő ur az előterjesztett javaslatnak azon részét, mely az 1887/88-iki póthitelekre vonatkozik, nem kifogásolván, feleslegesnek tartom a javaslat ezen részére bővebben kiterjeszkedni. Csak arra kérem tisztelettel a t. házat, hogy ezt is, mint az általam előterjesztendő indokok alapján a másik előterjesztést is elfogadni méltóztassék. Felszólalok kizárólag azért, hogy egyrészt reflectáljak a t. képviselő urnak a „folytonos adásságcsinálásra" felhozott vádjaira és kimutassam azt az ellentétet, mely épen beszédének folyamán a pénzügyi politika ellen felhozott vádakban nyilvánul (Sálijuk!) és felszólalok azért, hogy röviden előadjam: mik voltak az indokok, melyek a kormányt ezen törvényjavaslatnak előterjesztésére, még pedig ily formában való előterjesztésére kötelességszerűen indították. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Először is, mi az „adósságcsinálás mániáját" i illeti, arra kérem a t. képviselő urat, hogy ha már ) nagy összegeket méltóztatik említeni, hogy tudniillik mennyi kölcsönt bocsátottunk ki a lefolyt évek folyamán, ugy méltóztassék azt is figyelembe venni, hogy mi volt az indok, mely miatt a kibocsátás történt, vájjon a részéről említett 67 millióban nem szerepel-e 32 millió — még pedig névérték ben, mert a képviselő ur csak 57 milliót, mint tényleg beszerzett összeget említ — vájjon nem szerepel-e ebben 32 millió a pénztári készletek beszerzésére, tehát oly üzleti tőke beszerzésére, melyet a kormány egy rendszeres pénzügyi politikafolytatásának előfeltételeként jelzett és melyet épen azért, hogy zavarok ne álljanak elő a háztartásban, mintegy kiindulási pontul szükségesnek jelzett? Méltóztassék figyelembe venni, vájjon nem szerepel-e ebben az összegben a 13 milliónyi törlesztésihányad, nem fedeztetnek-e ezzel azon rendkívüli hadi kiadások, a melyekről, engedelmet kérek, bármiként gondolkozzék valaki egy rendszeres pénzügyipolitikáról, Magyarország financiális viszonyainak rendezhetőségéről, financiális képességéről, el kell ismernie, hogy ha ily rendkívüli szükséglettel állunk szemben, azokat a befolyt jövedelemből, a rendes bevételekből, nem csak mi, hanem nálunk sokkal előrehaladottabb, gazdagabb államok sem képesek fedezni. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Ha ezeket a tényeket figyelembe veszszük, ugy legalább is elhamarkodottnak kell nyilvánítanom azt az állítást, mintha itt rendszeres oknélküíi adósságcsinálás mániájával volna dolgunk. (Helyeslés jobbfelöl.) Egyébként csak ennyit kívántam röviden megjegyezni; mert a t. képviselő ur is felhozta, hogy majd a budget-tárgyalás alkalmával fogja a kormány pénzügyi politikáját tüzetes bírálat tárgyává tenni és én is azt hiszem, hogy csakugyan nem most incidentaliter ily kis javaslat előterjesztésénél, hanem akkor, midőn nagyban és egészben bíráljuk meg az államháztartást, leszünk hivatva ítéletet mondani a felett, vájjon abban a haladásnak vagy stagnatiónak jelei mutatkoznak. Én is akkor leszek abban a helyzetben, hogy a t. képviselő urnak most csak általánosságban hangoztatott vádjaira tüzetesen feleljek és igazoljam, hogy igenis haladás mutatkozik, még pedig oly haladás, melyet a t. képviselő ur nem régen ezelőtt még csak nem is remélt. (Helyeslés jobbfelöl.) A mi a másik kérdést illeti, csak egyre vagyok bátor a t. képviselő urat figyelmeztetni, a mi pedig, ugy tudom, felszólalásának folyamán ismételve előfordult. Én ugyanis nem tartom összeegyeztethetőnek azt, ha valaki azt mondja : hiszen ennyi pénz van az állampénztárban, nincs újabb fedezetre szükség, oly jövedelmek folynak be, melyekre nem számítottatok, például a szesz megadóztatásából származó jövedelem ; nincs tehát indok arra, hogy itt újabb fedezetet kérjetek és akkor, midőn a kormány nem könnyelműen, hanem teljes szigorral és pedig a lehető legnagyobb szigorral és őszinteséggel azt mondja, hogy jöhetnek körülmények, melyben e fedezetre szükség