Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-232

232. országos ülés máj us 2-án, csütörtökön. 1889. 103 bélyeget, melyet felfolyamodására tettem, saját zsebemből kellett kiadnom, mivel láttam, hogy igazságtalanság történt — a községi jegyző kimutatta, hogy 207 írttal adós. A közigazgatási bizottság ezt nem is tárgyalja, megsemhivja a szegény embert, hanem határozatában kimondja, hogy 207 frt 91'5 krral és ennek kamataival tartozik s a clausulában odateszi, hogy a határozat végrehajtási jogerővel bir. A szegény földmives-embert nem is értesítették arról, hogy a nagytekintetű közigazgatási bizottságnak ily végzése van, hanem kapta magát a kincstári ügyész — mert ezek is fjscális szempontból dolgoznak, hogy minél több perköltségre tehessenek szert, pedig az állam is fizeti őket és igy perköltség nem is járna, de hiába, kapzsi világban élünk —beadja a kérvényt és a szegény embernek 207 frt erejéig összes ingatlanaira a kielégítési végrehajtás bekebeleztetett, tehát elegendő lett volna arra, hogy ha ő idejében nem jön hozzám, nem könyörög és én neki e szívességet meg nem teszem, hogy néhány nap múlva az adóbizonyítvány alapján a kincstári ügyész a birói árverést kérje és ő arra ébred, hogy talán jogtalan követelés "ért csekély vagyonát elárverezik. T. ház! Még abban az időben sem történt az, mikor 1848. előtt azt mondták, hogy táblabiróvármegyében élünk, hogy valakit elmarasztalt volna hatósági főnöke a nélkül, hogy megkérdezte volna. Mert annak a B. tabellának valótlanságot is lehet tartalmazni. Megtörtént az eset, hogy bizonyos ember az adópénzeket elkezelte és oly embereket nevezett meg az adó B. tabellában, a kik soha a községben nem laktak és ezek neve után azt irva be, hogy az összegek behajthatlanok, megtörtént, hogy azok leírattak. így akart menekülni az általa elköltött pénzek visszafizetésének felelőssége alól. Egy esetben azonban szerencsére rájött az illetőnek segédje, az illetőt feljelentette s igy az bajba került. Csak arra hoztam ezt fel, hogy nem mindig bizonyos a B. tabellának tartalma, és azért a községi jegyző vagy biró feljelentése, hogy valaki adós, nem lehet oly közhitelű okirat, melynek alapján az illető megkérdezése nélkül, végrehajtás útján, marasztalható lehetne. Nagyon sok ily esetet tudnék elmondani; beszélhetnék erről mától fogva egy teljes esztendeig, (Derültség) mert méltóztassék elhinni, hogy a magyar pénzügyi közigazgatás oly valami fátumszerű csapás a nemzet egyeseire, hogy ha a t. pénzügyminister ur ettől bennünket megment és tisztességes, becsületes, a haza polgárait nem szekírozó pénzügyi közigazgatást létesít, meglehet, hogy még én is abba a kedvező helyzetbe jutok, hogy jövőre meg fogom szavazni részére a költségvetést. (Derültség.) De igy lehetetlen ezt tennem, mert véghetetlen sok bajom van a törvénytelenségekkel szemben, de baja van más ellenzéki embernek is. Kikeresik és secirozzák, azért, mert ellenzéki, mert Magyarország állami függetlensége alphája és ómegája, mert azt akarja, hogy Magyarország dicső és nagy legyen, mint Hunyady Mátyás és Nagy Lajos korában. Számtalan concrét esetet tudnék felmutatni, a hol egy dolgot háromszor követeltek és egy dologért két helyen akartak licitálni, olyan dologért, a melyet én régen kifizettem. Ez igy van. Ennek előre bocsátása után ne méltóztassék a t. ház nekem roszz néven venni, ha a t. pénziigyininister urnak költségvetését ez idő szerint el nem fogadhatom. Most átmegyek a belügyi tárczára. No, édes jó Istenem, (Élénk derültség) ha én a belügyi állapotoknak tiszta, lepel nélküli képét akarnám a t. ház elé tárni, oly borzasztó torzkép volna az, hogy megijedne tőle az egész ország. Mert kimondom nyíltan és őszintén;, hogy mióta a vármegyéktől elvették a törvénykezési jogot, azok nem érnek semmit. Oly kedvetlenek benne az urak, sem hal, sem hus, érzik maguk is, hogy a vármegyék így a mint most vannak, többé fenn nem tarthatók. Méltóztassanak elhinni, hogy mi falusi emberek csak a nép jóságának köszönhetjük, hogy a rossz emberek saját házunkban agyon nem vernek ; mi ránk csak a jó Isten vigyáz, meg a jóra való becsületes nép tiszta erénye és erkölcse. Az a községi élet oly valami nyomorúságos, annyira tűrhetetlen, hogy arról a t. képviselő urak előtt beszélni felesleges, hiszen valamennyien ismerik. A jóravaló biró urak többre becsülik az eke szarvát, mint a közigazgatási bíróságot. A hol derék, jóravaló jegyző van, a ki többre becsüli községének boldogulását, mint a saját zsebének megtöltését, ott a községi élettel még némileg meg lehet barátkozni ; de ott, a hol a községjegyző nem törődik a polgárokkal, a hol olyan nem bánom-féle emberek szerepelnek, ott a nép szegényedik, pusztul erkölcsben és vagyonban. Ez kézzelfogható tényekkel van constatálva. A vármegye alispánja sokkal kényelmesebb uri ember, semhogy beutazza a községeket, rovancsolásokat tartson. A főszolgabirák, azok az újdonsült Tisza-féle főszolgabirák azt hiszik, hogy mivel a jegyzők kinevezésének mindenhatósága a kezükbe van letéve, tulajdonképen nem is ők vannak a kerületért, hanem a kerület van ő érettük; nagy urak, végig kocsiznak a falukon rózsás forgóval ellátott kalpagos huszárral a bakon, de egyebet nem tesznek, ugy, hogy a megye magára van Nagyva. Ha tisztességes a jegyző, ugy rendben van a községi adókezelés, de ha tisztességtelen, bizony olyan ez az adókezelés, mint a Csáky szalmája; tesznek véle azt, a mit akarnak és a közügy mindig csak hátrányt szenved, a nép pedig pusztul. Reá kell mutatnom arra a szomorú jelenségre