Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-231

9^ 231. országos ülés május 1-én, szerdán. 1889. hiszem, nem is szükséges ezen adatokat felhozni ; hiszen a ház legtöbb tagja közvetlenül a saját tapasztalatából tudj"a, hogy minő árak voltak a 70-es években és minő árak vannak ma, az árak nem javultak semmi tekintetben; nincs egyetlen egy fontosabb termény, melynek ára emelkedett volna, ellenben, hogy igen tetemesen megcsökkent a termények igen nagy részének az ára, ezt mindenki tudja és ezt a statistikai adatok is teljes mértékben igazolják. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Az intensivitás kérdése igen nagy fontossággal bir, mert hiszen ez képezi a mezőgazdaság terén az igazi haladást. Erre nézve az említetteken kívül még két criteriumot lehet különösen felállítani : az egyik az állattenyésztés emelkedése, a másik pedig a mezőgazdasági ipar fejlődése. Gróf Károlyi Gábor: A nemesi diplomák! Elnök: Kérem, ne méltóztassék segíteni. Gróf Károlyi Gábor: Oda tartozik az állattenyésztéshez! (Derültség balfelöl!) Mudrony Soma: A mi az állattenyésztést illeti, erre nézve méltóztassék megengedni, hogy mégis egynehány számot említsek fel. (Halljuk!) Erre nézve némi haladást elvitatni nem fog senki s megjegyzem, hogy a haladás még inkább az állatfajok minőségében és az állattenyésztés többi körülményeiben, mint a számokban jelentkezik. Mondom, nagyban és egészben véve némi fejlődés és haladás nem vitatható el, különösen a 70-es évekhez képest, bár nevezetesen a 40-es évekhez és a régibb időkhez képest határozott hanyatlást látunk. így például a mi a lótenyésztést illeti, 1880 óta a számra nézve nem látunk fejlődést, hanem hanyatlást. 1880-ban 1.819,000-rel szerepelt a lovak száma, 1884-ben — későbbről adataink nincsenek — 1.748,000-rel. Szarvasmarha volt 1880-ban 4,597,000, 1884 ben 4.879,000. Itt tehát csakugyan némi szaporodás van. De meg kell jegyeznem, hogy a negyvenes években Magyarországban, Erdély nélkül, 4.800,000 szarvasmarha volt kimutatható, tehát azon időhöz képest haladá- nincs. A juhokat illetőleg 1880 óta szintén némi haladás mutatkozik, a mennyiben a juhok száma 1880-ról 84-re 9 millióról 10 millióra emelkedett. Azonban itt is megemlíthető, hogy a negyvenes években 17 millió db. juh volt Magyarországban, 1857-ben 11 millió db., tehát még az utóbbi évhez képest sincs szaporodás. A sertések tekintetében két évről vannak adataink: 1870-ben 3.692,000, 1884 ben 4.803,00 volt azok száma. Itt is tehát némi haladás van. Ha általában egész állattenyésztésünket és annak közelebbi viszonyait szemügyre veszszük, tagadhatatlan ugyan, hogy némi fejlődést fogunk tapasztalni, különösen az újabb időben, de oly jelentékeny fejlődés, mely a gazdaság intensivitásának nagyobb mérvű emelkedését mutatná, egyáltalában nem észlelhető. A második fontos criterium a gazdasági ipar. Azt hiszem, erről felesleges volna hossza sabbaa szólani; tudjuk, hogy a gazdasági ipar, mint a szesz- és részben a czukoripar is nagy reményekre jogosít, különösen az újabb törvényhozói intézkedések folytán. Be kell ismernünk, hogy itt némi jele mutatkozik a fejlődésnek. A szeszipar egyébiránt eddig is, habár egészben véve emelkedett, de mint gazdasági iparág a régi időhöz képest hanyatlott. Ez iparágban nem történt egyéb, mint a termelésnek áthelyezkedése. A nagyvárosi ipartelepek felszívták és magukhoz vonták a termelés zömét. Ámbár a gazdasági gyárak és szeszfőzdék rohamos hanyatlásnak indultak. A mezőgazdasági szeszipar tehát kétségtelenül hanyatlott, már pe gig ha arról beszélünk, hogy a gazdaság intensivebbé vált-e, azt hiszem, épen a mezőgazdasági szeszipar döntő. A mi a termelés második főágát az ipart általában illeti, erre nézve csak nagyon röviden akarok nyilatkozni. A bánya- és kohóipar a 70-es évek eleje óta hanyatlott. Mig ugyanis a 70-es években a termés értéke még 237' millió forint volt, ma már alig haladja az túl a 18—19 milliót. Az ipar többi ágairól igen sokat lehetne mondani, azonban én ebbe nem szándékozom belebocsátkozni. Csak egyet jegyzek meg, hogy főleg az ipar két csoportjánál látok határozott fejlődést. Egyik a gépipar, különösen az állam által adott kedvezmények következtében, de részben más kedvező körülmények közreműködésénél fogva is • a második iparág, amely fejlődött, bár leginkább csak a fővá rosban : az építő ipar és azon iparágak, melyek ezzel szoros kapcsolatban vannak, hogy ezek miért fejlődtek, t. ház, az önként értetik; hisz tudjuk, hogy azon nagyszabású építkezések, melyek Budapesten eszközöltetnek, máshonnan nem importálhatók; azoknak itt kell létrejönniök, tehát az építkezési kedvnek és hajlamnak fejlődése vonta maga után ez iparágak fejlődését. De meg kell jegyeznem, hogy ez építkezési kedv és hajlam szintén nem a nemzetgazdasági fejlődés önálló szüleménye, hanem inkább oly állami intézkedéseké, melyek más tekintetben ismét káros hatással lehetnek és vannak a gazdasági életre, t. i. azon rendkívüli adókedvezmények és adómentességeké, melyekben az új építkezések részesülnek. Ezen két iparágon kívül még különös figyelmet érdemel a malomipar, ámbár ennek helyzete épen a létező export-viszonyoknál fogva jelenleg nem nagyon kedvező, de azt hiszszük, hogy ez meg" fog változni; és a mint mondám, kedvező még legalább a kilátás a szesz- és czukor-iparra nézve.