Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.

Ülésnapok - 1887-206

206. országos ülés márczins 19-én, kedden. 1889. 93 tékben lehessen használni a magyar nyelvet. Ha e javaslatot elfogadják, akkor tényleg gyakorolni akarják azt a jogot, a melyről azt mondják, hogy az őket nem illeti meg, hanem a koronát. (Helyeslés balfelől.XDe én szerintem, t. ház, merőben aeademicus vita, akárkit illessen meg ez a jog; mert a Felségnek sokkal nagyobb jog van a kezében, egy oly jog, melynek használata mellett, bárrailyen jogok lennének is a mi alkotmányunkba letéve, mindezeket csak a koronával együtt gyakorolhatjuk, mert hiszen a koronának megvan a szentesítés joga. Akár illet tehát bennünket a nyelvkérdésben határozni, akár nem, mi ezen joggal nem élhetünk máskép, mint csak egyértelmüleg a koronával; ha pedig ez megvan, t. ház, akkor legfeljebb attól függ minden, hogy a korona meg fogja-e adni a maga sanctióját, igen vagy nem. (Igás! ügy van! szélső balfelől.) Ha mi, t. ház, gyengíteni akarnók a hadsereget, ha mi nekünk az volna czélunk, hogy annak harczképességét kissebbé tegyük, akkor el tudnám azt képzelni, hogy a korona ezen jogával élhetne, de akkor, mikor minket is az a czél vezet, hogy a hadsereget nemcsak harczképessé, de győzelemképessé tegyük, hogy mentül erősebb, hatalmasabb legyen ezen intézkedések által: akkor nekem semmi aggályom sincs az iránt, hogy a kötelességüknek megfelelő koronatanácsosok által jól felvilágosított és támogatott korona egy perczig sem fogna habozni e tekintetben a maga sanetiójával hozzájárulni. (Igaz! TJgi-i van! a szélső balfelől.) T. ház! E kérdéssel szemben nincs tehát egyetlenegy nehézség sem, mely önmagától megnem szűnnék, mely bennünket akadályozhatna abban, akár czélszerűségi tekintetből is, hogy mi ki ne mondjuk törvényileg azt, hogy a magyar hadsereg magyar ezredeiben a szolgálati és vezényleti nyelv magyar legyen. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tartozom bemutatni néhány rövid szóval egyszersmind azon előnyöket, melyek ebből származni fognának. (Halljuk! Halljuk!) Az első mindenesetre az, hogy a tiszthiányon egyszerre segítve volna. A tartalékos tisztjelöltek ép oly számmal fognák letenni a tiszti vizsgát^mint a milyen számmal tapasztaljuk, hogy leteszik a honvédségnél és meg vagyok róla győződve, hogy egynehány esztendő alatt ugyanaz az eset állana be nálunk is, mint Poroszországban, hogy nem arra kell törekednünk, hogy minél többen tegyék le a tiszti vizsgát és hogy őket rászorítsuk, hanem inkább szigorítani kellene a vizsgálat tantárgyait, mert annyian jelentkeznének a tiszti vizsga letételére. (Igaz! Ügy van! a szélső balfelöl.) De meg volna oldva egy más kérdés is, a mely nekünk esztendőnként sok százezrünkbe, sőt majdnem két és fél millió forintunkba kerül. Ez ax altiszti contingens kérdése. Most, t. ház, nincs elegendő számú altiszt, nagy részben ép azon oknál fogva, mert a magyar fiuknak nagy része a német nyelvet azon mértékben sem birja, a hogy az az altiszti kötelezattség tekintetében szükséges. így például a közönséges őrmesternek is német jelentéseket és írásbeli fogalmazványokat kell készítenie, a mit, ha meg nem tud tenni, legyen a legképepebb is, altisztté nem lehet; ha pedig a magyar nyelv lesz behozva szolgálati nyelvnek a magyar ezredekben, akkor ezen nehézségen is segítve lesz. Segítve lesz, t. ház, azon is, hogy a katonaság sokkal nagyobb kedvvel, sokkal nagyobb buzgalommal, sokkal nagyobb lelkesedéssel fog szolgálni a csapatokban, hol meg fogják ezentúl becsülni, mint ott, a hol lenézik. (Igaz! JJgy van! szélső balfelől.) És, t. ház, egy tekintetben megvan a mi nemzetünknek egy sajátsága és óriási ereje, hogy ez a nemzet beolvaszt mindenkit, a ki ezt a nemzetet egyszer megismerte; a ki ezen nemzetnek nyelvét megtanulta, meg is szerette e nemzetet, abba bele is olvadt és magyar lett testestől-lelkestől. Hiszen nem kell messze példák után menni, hogy meglássuk, miszerint a magyarság leghűbb apostolai azok, a kiknek atyjok vagy nagyatyjok még magyarul beszélni sem tudott. (Igaz! ügy van! balfe'ől.) És t. képviselőház, ha egyszer a katonatiszt is kell hogy magyarul tudjon, ha ő is megtanulja nyelvünket, még ha idegen származású volna is, testestül lelkestül magyarrá fog válni. ('Igaz! JJgy van! balfelöl.) Jó példával fog előljárni a katonáknak, a kik majd lelkesednek érette, a kik nemcsak addig fogják őt követni, a meddig muszáj, mint ma, hanem követni fogják őt azért, mert benne vezérüket, tanácsadójukat, atyjukat fogják látni, a ki őket a győzelemre, a közös czél elérésére vezetni képes. (Élénk helyeslés bal és szélső baloldalon.) De nyernénk, t. képviselőház, a tekintetben is, hogy a magyar nemzetiségnek egy hatalmas támaszt nyújtanánk, ha a magyar ezredekben magyar lenne a szolgálati nyelv ; mert akkor, minden hazatérő katona, a ki három esztendejét kiszolgálta, egyszersmind a magyar nemzetiségnek és magyar nyelvnek apostolává lenne. (Élénk helyeslés balfelől.) Ez, t. képviselőház, a magyarság szempontjából többet tenne, mint valamennyi culturegylet együttvéve. (JJgy van! Igaz! balfelöl.) Ez a szeretetet fogná behozni a különféle nemzetiségek közé, ez meg fogja szerettetni a magyart azokkal is, kik azt ma még kevésbbé szeretik, ez fogja előidézni a magyar nemzethez való csatlakozást és a magyar nemzettel való együttérzést s ez a közérzésnek oly lendületet adna, a melyet máskép elérni soha sem fogunk. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Minthogy ^pedig, t. ház, éu e kérdést azon módon, a mint azt a minister javaslatba hozta,