Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.

Ülésnapok - 1887-205

54 205. országos ülés márczius IS-áa, hétfőn. 1889. Haza! kiáltja nagy torokkal; ő maga is az két élíí pallossal vitéz módon forgolódik." Ha a tisztelt honvédelmi minister ur beszédét hallaná jó Tardi György, hogy ezen hadak is német szóval vívták legszebb és legdicsőbb csatáikat, megfordulna sírjában. De a t. honvédelmi minister urnak még más megjegyzéssel is tartozom, hogy a magyar testőr-csapatokat még sem lehet oly németeknek qualificálni belkezelés nyelvében sem, mint azt a t. honvédelmi minister ur tette. Báró Fejérváry Géza, honvédelmi mi nister: Épen az ellenkezőjét tettem! Szederkényi Nándor: Azt mondotta, hogy mindannak daczára, hogy a nyelv német volt ott, a magyarság lelkesítette őket. Én azt állítom, hogy az ő szolgálati és belkezelési nyelvök is magyar volt. ' Méltóztassék megnézni az 1827 : XXXVI. törvényczikk 4-dik szakaszát, a hol ki van mondva, hogy a belszervezet nyelve magyar s csak permissive engedtetik meg a latin nyelv használata. Egy következő szakasz pedig kifejti, hogy olyanok, a kik magyarul nem tudnak, oda nem is nevezhetők ki. De, t. ház, mindezek még csak szerény atteutatumok azzal szemben, a mit a t. ministerclnök ur által kezdeményezve az igazságügyminister ur közjogunk és állami biztosítékainkat képező törvényeink ellenében elkövetett. Az igazságügy minister ur most beteg.... Thaly Kálmán: Csak teszi magát! Szederkényi Nándor: . azért ma vele foglalkozni nem akarok, de mivel az ő fejtegetéseit, az ő nézeteit, melyeket itt e házban publicált, a t. túloldal helyesléssel, tapssal és éljenzéssel fogadta s igy azokat magáévá tette, ezen a czímen fogok az ő fejtegetéseire néhány észrevételt tenni. (Halljuk!) A t. igazságügyminister ur oly térre lépett és oly térre lépett a t. ház kormánypártja is, mely tér többé nem jogosítja a t. ház kormánypártját, azt 1867-es alapnak nevezni; ugy tudom, hogy a kormánypárt körében az a hely, a melyet Deák Ferencz elfoglalt valaha, még most is üresen áll. Ez azt jelenti, hogy a kormánypárt Deák Ferencz szellemét tiszteletben tartja és őrzi és ha ez igy áll, akkor azon megjegyzésekre és azon elvekre, a melyeket önök ezen vita folyamában helyesléssel hallgattak a t. igazságügyminister ur ajkáról, bátor leszek Deák Ferenczet megszólaltam, a ki mindazokra, melyek most mondattak, 30 esztendővel ezelőtt Lustkandl és társai bécsi centralistáknak adta meg a választ. Azt hittük, hogy azon nagy vita, melyét a bécsi centralisták Lustkandl-lal élükön a 60 as években folytattak, már be van fejezve és többé elő nem kerül. Nincs befejezve, mert önök visszhangoztatják a házban. Azon felségjog elve és annak consequentiái levonása, melyet vitájuk folyamán kifejtettek, nem új, ezt Lustkandl találta fel, önök csak visszhangoztatják. (Ugy van! a szélső halon.) Miután mint a tojás a tojáshoz, ugy hasonlít az egész érvelésük, melyet itt elmondottak, ahhoz az érveléshez, melyet Lustkandl az ő hires munkájában megirt és a melyre Deák Ferencz megfelelt, nincs egyéb teendőm, mint szórói-szóra felolvasni Deák Ferencz válaszát ezen merész és közjogunkat megsemmisítéssel fenyegető elvek ellenében. (Halljuk! Halljuk! a szélső halon.) „Lustkandl ur — irja Deák — vagy talán most igy mondhatnók, a kormánypárt — (Ugy van! a szélső balon) ugy látszik, azon jogokat, melyeket honunkban törvény szerint, kizárólag vagy legalább nagy részben a király gyakorolt, mind lényegükre, mind alakjukra nézve változhatatlanoknak akarja tekinteni. E nézetet mi merőben alaptalannak jelentjük ki." Ezt irja Deák Ferencz. Aztán hosszú fejtegetésekkel, közjogi vonatkozásokkal igazolja be, hogy ez nem igy áll. Azután igy folytatja : „Változhattak, változtak is törvényeink és azon jogok, melyek törvényeinken alapultak, csak azon elv nem változott, mely minden alkotmányos monarchiának alapelve, hogy bármely változás, vagy módosítás jogosan csak az összes törvényhozás által, vagyis a fejedelem és a nemzet közös egyetértésével történhetik. Nincs tehát — folytatja — alkotmányunkban kizárva a lehetőség, hogy akár a nemzetnek, akár a fejedelemnek valamely Jogát módosíthassa, megszoríthassa vagy ezen jogalkalmazását másképen alakíthassa a törvényhozás. Töröltessék ki ez elv valamely alkotmányból s mondassék ki, hogy sem a fejedelem, sem a nemzet jogait s azok gyakorlata módját módosítani nem lehet, még akkor sem, ha a nemzet és fejedelem abban megegyeznének: az ily alkotmány, a kornak folytonos fejlődést igénylő kivánatitól elmaradva, rövid időn szűk lesz mindkét félnek s a változhatlanságot megállapító törvény lesz első, a mit meg fognak változtatni. Ha pedig a változathatlnaság elve csak egyik félnek jogaira mondatnék ki viszonosság nélkül: akkor a másik fél lassanként kizáratnék az alkotmányosság élvezetéből s az egész alkotmány összedőlne!" (ügy van! a szélső haloldalon,) De most jön fejtegetése további folyamán még egy, a mely, mintha csak most irta volna Deák Ferencz, oly közvetlenséggel szól a t. igazságügyi minister urnak. „Azt mondja Lustkandel, vagy a kik helyeslik az ő szavát, (Felkiáltások a szélső haloldalon: A túloldal!) hogy az ország jogai megerősítéseért könyörögtek a rendek. A fejedelem iránti hódolatnál fogva a magyar nemzet még akkor is, mikor kétségtelenül igazságos és jogszerííleg meg nem