Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.

Ülésnapok - 1887-204

204. országos ülés márcztus 16-án, szombaton, 1889. 37 hanem hogy kötelessége a nemzetnek magát a vég- | ezélt elérni és minden erővel, mint a küzdelem megszüntetésének és a további eontroversiák elkerülésének szükséges módját, a nemzeti önálló magyar hadsereget létesíteni. (Igaz! Ugy van! szélső bálfélől.) Én azt, t. ház, hogy a nemzet ezen jogát érvényesítse, még a 67-es törvény mellett sem látom lehetetlennek, mert magában a 67-es törvényben a nemzet ezen joga fenn van tartva. Hivatkozom a 67-iki törvény erre vonatkozó intézkedésére, melyből minden kétséget kizárólag kiderül, hogy a 67-iki törvényczikk megalkotója ennek, hogy a magyar nemzeti hadsereg a nemzet által felállíttassák, útját szegői nem akarta. A 13. §. ezt mondja: „Továbbá kijelenti az ország, hogy a védrendszer megállapítása, vagy átalakítása Magyarországra nézve mindenkor csak a magyar törvényhozás beleegyezésével történhetik." T. képviselőház, ezen szakasz által, azt hiszem, mindenki világosan beláthatja, hogy a nemzetnek azon joga, hogy ezen küzdelme ezélt érhessen, fenn van tartva. S most, t. képviselőház, befejezhetném talán szándékom ellenére is kissé hosszúra nvult beszédemet. Ha csak arról volna itten szó, t. képviselőház, hogy az 1867-iki alap maradjon fenn, hogy annak tovább terjesztése nem szándékoltatik. De nem erről van itteájszó t. képviselőház, hanem arról, hogy az 1867-es alap ellenére, a törvényhozás egy intézkedést fogadjon el, amely most is, de a jövőre is a nemzetnek egy bizonyos jogát megszünteti, vagy legalább is kétségessé teszi. Egyetlen egy érv hozatott fel a kormány és pártja részéről az ellenzék támadásaival szemben, tudniillik azon elmélet, hogy az ellenzéki kisebbség azon szerény és méltányos kívánsága, mikép a tiszti vizsga magyar nyelven való letehetése törvénybe iktattassák, abban leli gátját, mert úgymond : az 1867: XII. törvényczikkben foglalt felségjogok közé tartozván, szerinte a nyelv kérdése is, ezen felségjog folytán, az ellenzéknek ezen kívánsága nem teljesíthető. T. képviselőház! Mikép beszédem elején megígértem — hogy felesleges bizonyításokba és ismétlésekbe bocsátkozni nem akarok — a felségjognak azon fejtegetéseire, melyek igen jeles szakszerű szónokok által megtétettek, visszamenni nem kívánok, hanem három állítást vagyok bátor a felségjogra nézve felállítani, szerintem olyat, melyet kétségbevonni nem lehet. (Ralijuk! Halljuk !) Az egyik, t. ház — mindig abból a szempontból indulva ki — és feltételezve azt, hogy az 1867-iki törvény felségjogi kifejezései a hadsereg nyelvére is kiterjeszkednek, mi nem ugy van — még ha a fennebbi tétel való volna is — nem képzelhetek legalább alkotmányos formák mellett és alkotmány mellett nem képzelek örökké, állandóan tartó, soha nem módosítható felségjogot, mert a felségjogok a míg szaporíthatok a nemzet részéről, ha a nemzet szükségesnek látja, ép ugy a nemzet szükségeihez és a körülményekhez képest, a Felséggel közös megegyezéssel módosíthatók és átalakíthatók, vagy legalább is gyakorlásuk módjára nézve meg is szüntethetők. A második állításom, t. ház, az, hogy hiszen a felségjog az 1867-iki törvény értelmében és az alkotmány szellemében ruháztatott át és concedáltatott ő Felségének a királynak. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Es ha ez így van, a mit pedig kétségbe vonni csakugyan nem lehet: akkor képzelhetik-e a t. képviselő urak és a t. többség és a t. kormány, hogy az 1867-es törvénynek megalkotója abból a felfogásból indult ki és abban a képzeletben lehetett volna, hogy ezen felségjog másképen, mint magyar szellemben gyakoroltassák. (Ugy van! Igaz! a szélső balon.) A harmadik állításom az, hogy a felségjog, ha magában foglalná is a hadsereg nyelvkérdését — a mit nem foglalhat magában, mert a hadsereg nyelve a mostanig fenálló gyakorlat szerint is az, a melyet annak a hadseregnek az ezrede beszél, a magyar ezredre nézve most is magyar és miután az önök által értelmezett hadsereg nyelve nem terjed ki másra, mint a commandóra, a hadsereg ezen nyelvkérdése már minden ezred nyelvében meg van állapítva; és miután a tiszti vizsgálat magyar nyelven letételének kérdése is nem a magyar commandóra van fektetve, hanem a magyar ezredben a legénység által használt nyelvre, nagyon természetes dolog, hogy a tiszti vizsgának magyar nyelven letétele, a hadseregnek azon nyelvét, melyet belemagyaráznak a Felségnek fentartott jogaiba, nem érinti, (ügy van! bálfélől.) De van ezen elméletnek ennél még egy veszedelmesebb része, a mit én bátor vagyok a t. kormány és a t. túloldal figyelmébe ajánlani. (Halljuk!) Ez az 1867-iki kiegyezési törvény 12. §-a, mely azt mondja: „A magyar hadseregnek időnkénti kiegészítését, az ujonczok megajánlásának jogát, a megajánlási és szolgálati idő meghatározásának feltételeit úgyszintén stb." az ország magának tartja fel. T. ház! Most a katonai kormányzat, illetőleg a t. kormány részéről azon kívánság terjesztetik az országgyűlés elé, hogy az egyévi önkéntesek szolgálati ideje esetleg két évre terjesztessék ki. Úgyde, t. ház, a most felolvasott szakasz értelmében ezen meghatározás föltételeinek kitűzése egyenesen a magyar országgyűlés kezében van letéve. Ha már most önök azt állítják, hogy ez felségjogot képez, holott ennek épen ellentéte az idézett szakasz, akkor önök világosan eltagadják a nemzetnek itt fentartott jogát s akkor a leg-