Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.

Ülésnapok - 1887-220

220. országos ülés április 5-én, pénteken. 1889. 393 messze txilmennek és a melyekre a vasútnak a saját üzlete szempontjából semmi szüksége nincs. Világos tehát, hogy ezen vonalra a helyi érdekű vasutakról szóló törvényt egész ridegséggel alkalmazni nem volna sem igazságos, sem gyakorlati eljárás. Nem volna igazságos, mert a vállalat oly kiadásokkal terheltetnék, melyek reá nem tartoznak és nem volna gyakorlati eljárás egyszerűen azért, mert ha ezt tennők, a vasút nem létesülne. Nem elégítenők ki ugyan az illető vidék közgazdasági érdekeit, de az államnak czéljai még kevésbé volnának elérve. Sőt bekövetkezhetnének olyan idők, a mikor kénytelenek volnánk ezeix vasutat tisztán állami költségen építeni. Ezen indokok által vezéreltetve, határozta el a kormány ;i deés-zilahi vasútnak segélyezését oly összeg erejéig, mely a készpénzben adandó 900,000 fo rintnak megfelel. A bizottságok a minister ur előadásából különben meggyőződtek arról, hogy azon építkezések és berendezéseknek költségei, melyek kizárólag katonai szempontból követeltetnek, legalább is felérnek azzal az összeggel, mely a helyi érdekű vasutakról szóló törvényben megállapított 10 százaléknyi segélyen túlmenőleg ezen vasút részére kilátásba helyeztetik. Ezzel kapcsolatosan még két körülményre kívánom figyelmeztetni a t. házat. (Halljuk!) Az első körülmény az, hogy az állami hozzájárulás fejében a társulat köteles az államnak 900,000 frtnyi törzsrészvényt átszolgáltatni. Ezen törzsrészvények kezdetben kétségkívül nem repraesentáínak valami nagy értéket, azonban tekintettel azon befolyásra, mely ez által az államnak a társulat egész szervezetére biztosíttatik és tekintettel különösen egy későbbi államosításnak eshetőségére, ezen 900,000 frtnyi törzsrészvényt figyelmen kivül Nagyni nem lehet, A második körülmény az, hogy a közlekedésügyi minister a két bizottság előtt határozottan kijelentette, hogy a helyi érdekű vasutakra szánt évi segélyösszeg egy ilyen nevezetes részének lekötése daczára azon helyzetben lesz, hogy a helyi érdekű vasutak további kiépítése iránt megállapított programmnak egész mértékben eleget tehessen és hogy egyáltalában nem kell attól tartani, hogy ezen törvényjavaslat határozmányai folytán bármely oly helyi érdekű vasút, melynek kiépítése máskülönben kívánatos volna, hátráltatni, vagy akadályoztatni fogna. Mindezeket tekintetbe véve, történt, hogy a két bizottság beható tárgyalása után, a törvényjavaslatot magáévá tette és a háznak elfogadás végett ajánlja. Még néhány szóval kívánok megemlékezni ezen törvényjavaslat második részéről, mely a szamosvölgyi vasút függő adósságainak rendezéséről szól. (Halljuk!) A deés-zilahi vasút, mely a szamosvölgyi vasútnak folytatását képezi, ezen KÉPVH. NAPLÓ 1887—-92. X. KÖTET. utóbbi vasút által fog kiépíttetni és kezeltetni. Minthogy tehát a két vasút jövőre egységes társulatot képez, a régi és az új vonalaknak építési tőkéjét egységesen kell megállapítani. Azonban a szamosvölgyi vasútnak — építési többköltségek, beruházások és hadászati építkezések czímén — mintegy 510,000 forintnyi függő adóssága van. Ezen függő adósságot rendezni kell, mielőtt a társaság új építkezésekbe bocsátkoznék. A legczélszerűbbnek az mutatkozott, hogy ezen rendezés a deés-zilahi vasút financirozásával egyidejűleg történjék. Az 1884-iki XXXIV. törvényezikk a szamosvölgyi vasút építési tőkéjét 3.000,000 forintban állapította meg. A törvényjavaslat 3-ik szakasza tehát ezen törvényczikknek illető szakaszát hatályon kivül helyezni kívánja. Az egységes társulat építési tőkéje jövőre alakulna: az eredeti három millióból, az 510,000 frtnyi függő adósságból és a deés-zilahi vasútra szükséges 3.400,000 forintból. A bizottságok egyúttal helyeslőleg vették a törvényjavaslatnak azon intézkedését, hogy tekintettel ezen vonalaknak bekövetkezhető állami megváltására, nem a névleges, de a tényleges építési tőke fog állapíttatni. Ez, röviden összefoglalva, a törvényjavaslatnaklényege és czélzata. Midőn a bizottságok ezen egész vasútvonalnak közgazdasági és hadászati, tehát országos jelentőségét, első sorban figyelembe vették, nem zárkózhattak el annak méltatásától sem, hogy milyen vidéknek érdekei fűződnek ezen vasút létesítéséhez. Oly vidékről van itt szó, mely eddig minden vasúti összeköttetést nélkülözni kénytelen volt, (Igaz ! Ugy van!) mely tehát jólétében és egész fejlődésében szükségkéj) mögötte maradt az ország oly szerencsésebb helyzetben levő vidékeinek, melyek már régen az országos vasúthálózatba bevonva lettek. Ha az ily vidék részére bármily alkalom nyilik, hogy végre az annyira óhajtott közlekedési eszközök birtokába jutva, elszigeteltségéből kiléphessen, bizonyára számot tarthat a törvényhozásnak támogatására. Ezen támogatás ugy, a mint az a törvény által megállapíttatik, valószínűleg elegendő volna, hogy az érdekeltségi igen tekintélyes hozzájárulással együtt, ezen vasút kiépítését lehetővé tegye. Bár kivételes helyzetben levő vidékről van szó, nem kívántatik számára kivételes kedvezmény. A nagyobb segélyt ez esetben az állam nem az illető vidék könnyítésére fordítja, de a saját állami czéljaiból folyó költségek fedezésére engedélyezi. Ilyen engedélyezés történt máskor is. Midőn valamely garantirozott vasút hadászati czélokra új beruházásokat tett, a törvényhozás mindannyiszor a törvényben megállapított biztosíték összegen felül új garantiát engedélyezett. Itt is csak ennyi az, a mi kívántatik. Ha kormány és törvényhozás j ezen nagyobb segélyösszeget megtagadnák, ez | annyi volna, mint ha az illető vidéket akadályoz50