Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.

Ülésnapok - 1887-216

346 216. országos ülés ííprilis lén, hétfőn. 1SS9. remélenem, hogy azon indoknál fogva, a melyet ] hozzájárulására nézve felhozok, hozzá fog járul- j hatni azon módosítványhoz is, melyet én benyújtani szerencsés leszek. A véderő-bizottság t. előadója ugyanis azt mondotta, hogy annak a főoka, hogy hozzájárul az igazságügyi bizottság módosításához, nagyon természetesen abban rejlik, hogy az igazságügyi bizottság egy új bekezdést fogadott e), mely szerint a jelen törvény rendelkezéseibe ütköző vétségeket és kihágásokat tárgyazó ügyek uiry első, mint felső fokban az illető bíróságok utján intézendők el. Ez az ok pedig véleményem szerint nemcsak azon néhány esetre áll, a melyet az igazságügyi bizottság kivett magának, hanem áll mindazon esetekre is, melyekről a 68. §-ban egyáltalában szó lehet. Az igazságügyi bizottság előadója is felhozta azt, hogy korábbi törvényekben, nevezetesen a büntető törvényeket életbeléptető 1880-iki törvényben több kihágás van a közigazgatási hatóságok elé utalva s hogy tehát itt is lehetne egynémelyiket a bíróságok régi hatásköréből kivonni s a közigazgatási hatósághoz áttenni. Tudom, hogy a birói hatalom gyakorlásának azon elvét, hogy az mindénben a legvégsőig minden fórumban el legyen különítve a közigazgatástól, oly mereven keresztülvinni nem lehet s egyáltalában semmiféle oly functio, a hol itélkedésről van szó, nem tartozhatik közigazgatási hatóságok elé. De viszont az a meggyőződésem, hogy ha már valami törvényesen bírósághoz van utalva és nem régen történt annak az odautalása s a törvényhozás igen alapos tárgyalása alapján s ugy találta, hogy az nem tartozik a közigazgatási hatóság elé, akkor itt is igyekezzünk incidentaliter a véderő-törvény tárgyalásakor ebben is módosítani az 1880-iki törvényt, a szerint, hogy mindazon dolgok, a melyek most a közigazgatási hatóságokhoz utasíttatni terveztetnek, a királyi járásbíróságok hatáskörébe tartozzanak. Ezt hangoztattuk mi az igazságügyi bizottságban az eredeti javaslattal szemben az és igazságügyi bizottság — ne vegyék rossz néven, ha azt mondom, felfogásom szerint — kénytelen lévén belátni azon érvek súlyát, a melyek szerint itt nem oly tényekről van szó, melyeket csupán azért, hogy ha meg nem jelenik, de nagyon fontos akadályokkal tudja magát igazolni, fölmentetik. A másik: ha meg nem jelenik, de legyőzhetetlen akadályokkal igazolja magát, nem lesz baja. A harmadik az engedély nélküli nősülésre vonatkozik, melyről a 61. szakasz második bekezdése szól. Azt hiszem tehát, nem helyes eljárás, hogy olyan ezélból, hogy a kecske is jól lakjék és a káposzta is megmaradj on, ily féle megfelezési proeessusokat vinni keresztül. Mert nem fogja tagadhatni senki, hogy a 35. és 41. §-ban csak olyan büntetések szabatnak ki, mint az 50-dikben. Azt mondja az igazságügyi bizottság a 17. lapon, hogy itt szabadságbüntetésekró'l van szó, melyeket nem lehet közigazgatási hatósághoz utalni. Erre nézve azt hozom fel, hogy a 66. §-ban minden kivétel nélkül ki van mondva: A jelen törvény alapján kimondott pénzbüntetések, behajthatlanságuk esetében, a megfelelő szabadságvesztés-büntetésre és pedig a 35., 44. és 50. §-ok s a 61. §. második részének b) pontja eseteiben elzárásra változtatandók át. Tehát itt a 35. és 41. §-okra nézve ugyanaz az eljárás, mint az 50. és 61. §-ra nézve. Nem akarom hoszszan fárasztani a t. ház türelmét, de minthogy ugyanazok az okok, melyek az 50. és 61. §-nál kívánják, hogy az ügy a járásbíróságnál maradjon, kívánja ezt a 35. és 41. §-ra nézve is, minthogy csak nyolcz éve hoztuk meg azt a törvényt, hogy e dolgok a bírósághoz, ne pedig a közigazgatási hatósághoz tartozzanak és minthogy semmi ok sincs arra. hogy az eljárás gyorsaságát féltsük, mert — mint az előadó ur is említette — a soronkivüli tárgyalás biztosítja az eljárás gyorsaságát minden fórumon, bátor vagyok a következő módosítványt benyújtani (olvassa): A 68. szakasz első, második és harmadik bekezdése kiNagyatván, e helyett tétessék: A jelen törvény 35., 44., 50. és a 61. £?-ok második részének b) pontjában meghatározott kihágások tekintetében az eljárás a királyi járásbíróságok hatáskörébe tartozik. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Fel fog olvastatni a módosítvány. Madarász József jegyző (olvassa). Kőrösi Sándor: Pár nap előtti felszólalásomban bátor voltam kijelenteni, hogy a 68. szakaszt, ugy a mint van, el nem fogadhatom. De most abba a szerencsés helyzetbe jutottam, hogy most már a kijelentés ismétlésére nincs szükség, mert a véderő-bizottság t előadója is kijelentette, hogy a véderő-bizottság a módosítást elfogadja. E tekintetben tehát nincs okom felszólalásra, de okom van Győry t. képviselőtársam beszéde folytán. Azt az intentióját, mely szerint ő minden kihágást s egyáltalában minden oly büntetendő cselekményt, mely az állam jogrendjét sérti, bíró elé kivan vinni, nem pedig közigazgatási hatóság elé, ezt az intentióját én helyeslem és magaménak is vallom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Az igazságügyi bizottság ezt az intentiót nem követte, mert azon az utón haladt, a melyen büntető törvényhozásunk az 1879-ik XL. t.-cz. megalkotásánál, t. i. azokat a büntetendő cselekményeket, melyekben inkább rend- mint jogsértés foglaltatik, a rendi, közigazgatási hatósághoz utasította, azokat pedig, a melyekben már jogsértés foglaltatik, a bírósághoz. Az 1880: XXXVII. t.-cz. világosan nem tett különböztetést a véderőben