Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.

Ülésnapok - 1887-215

322 215. országos ülés márczins 30-án, szombaton 1889. birói szervezetet szabályozó törvény alkotmányos előkészítésére tegye me^ a kellő lépéseket oly időben, hogy mind a két törvény még ezen ország­gyűlés tartama alatt életbe léptettessék. (Elénk helyeslés balfelől) Elnök: Fel fog olvastatni a határozati javaslat. Madarász József jegyző (olvassa): „Hatá­rozati javaslat. A kormány utasittatik, miszerint egy katonai büntető törvénykönyv és egy, a katonai bűnvádi eljárás, valamint a katonai birói szerve­zetet szabályozó törvény alkotmányos megalkotása iránt tegye meg a kellő lépéseket oly időben, hogy mind a két törvény még ezen országgyűlés tartama alatt életbe léptethető legyen. Zay Adolf és több aláirt képviselő". Veszterlmre: T. ház! (Halljuk!) Már az 1868-ki védtörvény 54. §-ában kimondatott, hogy a katonai törvények az általános védkötelezettség igényeinek megfelelőleg átalakítandók. (Helyeslés balfelöl.) Azóta 20 hosszú év tellett le, de a kormány, daczára a folytonos sürgetéseknek, erre vonat­kozó javaslatait mindidáig sem terjesztette a ház elé és az absolutisraus legridegebb korszakából származó katonai büntető törvény, mely nem csak a modern büntető joggal és a kor szellemével, hanem sok tekintetben a mi közjogunkkal is ellen­tétben kW, (Igaz! Ugyvan! a baloldalon) a hadsereg­nél maiglan is gyakorlatban van és tényleges alkal­mazást talál oly bűnvádi eljárás kapcsán, mely az alapos és igazságos jogszolgáltatás egyetlenegy garantiájával sem rendelkezik s igy a hadseregben lévő honpolgárokat az auditorijustitia önkényének és ezen önkény igen komoly veszélyeinek szolgál­tatja ki. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Hogy a kormány, daczára a törvény utasításá­nak, ezen tűrhetetlen és tarthatatlan állapotnak már régen nem vetette végét, kétségtelenül nagy hiba és mulasztás volt eddig is, de most, hogy a véd­kötelezettség folytonos kiterjesztése folytán a nem­zetnek már egész fiatalsága időnként fegyverben áll és a népfölkelési törvény, valamint a jelen tör­vénynek különösen a tartalék és póttartalékra vonatkozó intézkedései következtében már az előre­haladottabb korbeli férfiakra — már a családapákra és családfentartókra is súlyos katonáskodási terhek nehezednek, (Helyeslés balfelöl) most, t. ház, a katonai igazságszolgáltatás alapos reformjának még továbbra való elodázása már nem csak hiba és mulasztás volna, de — bátran ki merem mon­dani — lelkiismeretlenségnek is beillenék. (Igás! JJgy van! a baloldalon.) Két évtized óta, mióta ezt a dolgot egyre sürgetjük, minden alkalommal azt nyertük válaszul, hogy a katonai igazságszolgál­tatásra vonatkozó tárgyalások javában folynak s azoknak végbefejezése már csak rövid idő kérdése. A rövid időből azonban hosszú évek lettek a nél­kül, hogy a biztatások és Ígéretek meg is valósul­tak volna. Már 1880-ban az akkori igazságügyi költségvetés tárgyalása alkalmával, a mikor ezen égető reform érdekében határozati javaslatot ter­jesztettünk be, az akkori igazságügyminister I következőleg nyilatkozott: „A katonai büntető eljárás reformja iránt a tárgyalások folyamatban vannak s már a végsta­diumig eljutottak. A tárgyalások már csak néhány pontra nézve folynak még, de reménylem, nem sokára bejjlesznek fejezve. És épen azért, mivel a tárgyalások befejezését a legrövidebb idő alatt remélhetjük, én részemről a határozati javaslatot nem tartom szükségesnek." Ez, uraim, 10 évvel ezelőtt történt! 1886-ban pedig, a mikor a népfölkelési tör­vény állott napirenden s pártunk részéről Beőthy Ákos képviselőtársam adott be határozati javasla­tot, még pedig szórói-szóra olyat, mint a minőt a bécsi Reichsrath ugyanezen törvény tár­gyalásakor elfogadott, a ministerelnök ura határo­zati javaslatot ellenezve, ezeket mondta; „A javaslat rég készen van. (Felkiáltások bal­felöl: Ah! Ah!) Csak egy baj van és ezzel önma­gunkat, tudniillik a magyar kormányt vádolom, mert I épen amiatt, hogy 3—4 pontban azt találjuk, hogy a javaslat nem eléggé alkalmazkodik a rendes büntető eljáráshoz, ez akadályok elhárítására mi folytatjuk a tárgyalásokat. Ismételve Ígérem azon­ban, hogy a mennyire emberileg lehető, azon idő alatt is, a mely alatt a képviselő ur akarja, tudni­illik egy év alatt, ennyit indítványozott ugyanis Beőthy Ákos t. képviselőtársam, ha lehet hamarabb is, be fogjuk terjeszteni a javaslatot". A ministerelnök ur nyilatkozata szerint tehát az akadály nem mi nálunk, hanem Bécsben van, ott nem akarnak valamit, a mit, itt akarnának. Hogy mit? a minister ur nem mondja — legalább részle­tesebben nem mondja meg, pedig jó volna tudnunk. Azonban bármi legyen is a dologban, annyi bizonyos, vagy legalább is valószínű, hogy a bécsi katona urak már régen beadták volna a derekukat, ha a ministerelni)k ur csak egyetlenegyszer ugyanannyi energiával (Igaz! TJgy van! a bal- és szélső balo ! dalon) lépett volna fel ellenük, mint a mennyit itt a házban a jelen törvényjavaslat válto­zatlan elfogadása érdekében még saját párthívei­vel szemben is kifejtett. (Élénk helyeslés.) Ha azonban a minister ur is azt hiszi, a mit a jogügyi bizottság hinni látszik — és itt eltérek némileg Zay Adolf t. barátom nézetétől, hogy tud­niillik a bécsi „non possnmus"-sal szemben elég, ha lágymeleg hangon tartott resolutiókban jaj­veszékelünk és kunyorálunk : (Igaz! TJgy van! balfelöl) akkor t. ház, tartok tőle, a még függőben lévő 3—4 pont még ugyanannyi évi további huza­vonába is bel ekerülhet. (ügy van! TJgy van! balfelől.) Mi pedig egyáltalában nem várhatunk már; (Igaz! TJgy van! a bal- és szélső baloldalon) és a

Next

/
Thumbnails
Contents