Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.

Ülésnapok - 1887-215

320 215. országos ülés nuVr^zius ítll-rtn, szombaton. 1889. mert különben a legveszedelmesebb értelemben fog hangzani e jelszó : „Austria érit in őrbe ultima l" Miért nem alkottuk meg eddig azt, a mit nemcsak a polgári, hanem a katonai jogászok és a eombattansok is követelnek? Hisz ezek is folyton sürgetik a modern büntető törvénykönyvet és eljárást. Hát miért nem mertünk e reformhoz nyúlni? Talán van valaki Magyarországon, vagv Magyarországon kivül, a ki azt merné állítani, hogy a törvényhozásnak nincs joga e törvényeket megteremteni? Remélem, nyiltan még azok sem fogják állítani, kik a 14. §-nál felállították a reservák felségjogok kényes és veszedelmes tanát. Eemélem, e nagy tévtannal most nem fogunk találkozni. Különben a többi európai államok, Belgium, Itália, Bajorország, sőt a német birodalom is teremtett — nem rendeleti utón, nem felségjognál fogva, hanem törvényhozási utón — katonai büntető törvénykönyvet. És igen jellemző, hogy miképen érveltek ez ügyben a német birodalmi országgyűlésen. Talán azt mondták ott a katonai urak: ne tessék ehhez nyúlni, ez reservált jog, majd pátens utján fogjuk rendezni? Nem, hanem 1870. márczius 3-án felállott gróf Roon hadügy minister s mint szövetségi megbízott kijelentette, hogy kétségtelen, hogy a katonai büntető szabályoknak szigorúan kell alkalmazkodni az állam általános büntető törvényeihez és mihelyt az állam új büntető törvényt alkot, ennek elvei szerint azonnal módosítania kell a katonai büntető szabályokat. Azt hiszem, e nyilatkozat után nem lesz e házban vagy házon kivül katonai nagyság, mely ez elvet a katonai érdekekkel vagy a felségjoggal összeférhetetlennek mondja. Különben érdekes, hogy ugyanez elvet már a régi absolisticus Austriában is kimondták és erre különösen figyelmeztetem a t. kormányt, mert tudom, hogy ez imponálni fog neki, mert ez az absolisticus időből való. (Derültség bal felől.) 1855-ben, mikor a felségjogok még teljes virulásban voltak, jelenlegi koronás királyunk, mint akkor absolut osztrák császár, kibocsátott. január 15-én egy pátenst, a melynek bevezető mondata nagyon jellemző. Ezen bevezető mondat azt mondja: „Kapcsolatban azzal a pátenssel, a melylyel 1852-ben egy polgári büntető törvénykönyvet hoztam be, kötelességem most már a katonaság részére oly katonai büntetőtörvénykönyvet alkotni, illetőleg azon régi közös forrásul használt 1803-iki büntető törvénykönyvet új kiadásban a katonaság részére is kiadni, kapcsolatosan a polgári büntető törvénykönyvvel ".Elismerte őFelsége bölcseségében.hogy a katonai büntetőtörvény szigorú kapcsolatban áll a polgári büntető törvénynyel és mihelyt új polgári büntető törvény hozatott, írj katonai büntető törvénykönyvet is be kell hozni. 1852-ben életbe léptettetett a polgári büntető törvény, 1855-ben már következett a katonai büntető törvény. Mi ennek a tanulsága? Ennek a tanulsága az, hogy még az absolutismus is belátta azt a köteléket és kapcsolatot, a mely az általános állami törvényhozás és a külön katonai törvényhozással és szabályokkal fennáll. Példája ez annak, hogy az alkotmányosság formáiba burkolt absolutismus sokkal kevésbbé szabadelvű és kötelességeihez sokkal kevésbbé hű, mint a nyilt és őszinte absolutismus. Az absolutismus nem merte volna a katonai törvényeket az elavult alapon Nagyni, miután a polgári törvények új alapot nyertek. A mi dicső alkotmányos szabadelvűségünk tűrte, sőt okozta, hogy ámbár 1878. óta egy derék, példás állami büntető törvényünk vau, még most is nélkülöznünk kell egy oly katonai törvénykönyvet, mely szorosan alkalmazkodik az állami büntető törvénykönyvhez. Szabadelvűbb volt tehát az 1855. évi absolutismus a t. urak jelenlegi régiméjénél. (É'énh helyeslés a bal- és szélső balfélöl.) De, t, ház, mindamellett lehetséges volna, hogy itt felkeljen valaki, talán ép a kormányrészéről és azt mondja: (Halljuk! Halljuk!) a katonai bűnvádi eljárást teremteni oly kényes dolog, hogy egyelőre nem szabad és nem is lehet vele foglalkozni. Ismét kell hivatkoznom dicső és bölcs fejedelmünkre, kimar 1855-ben ugyanazon pátensben, melyet említettem, annak 12. §-ában monda, hogy a legközelebbi időben egy új katonai bűnvádi eljárást is fog teremteni. Ezt kötelességének látta fejedelmünk már 1855-ben, az alkotmányos kormány pedig nem tartotta ezt kötelességének (Igás! Ugy van! bal- és szélső baloldalon) és a király szavát a mai napig sem váltotta be. (Igazi Ugy van! bal- és szélső balfélöl.) Ez valószínűleg nem fért össze az igen t. urak, a honvédelmi minister ur és az alkotmány keretén kivül álló magasabb rangú katonai capacitások katonai tudatával. Legyen szabad egy példára hivatkoznom. Abban a parlamenti bizottságban, melyet a német birodalmi gyűlés küldött ki, egy külön katonai büntető törvénykönyv megbirálására, működött — pedig igen szorgalmasan — senki más, mint gróf Moltke, azon férfiú, a kit koronás királyunk 70 éves szolgálati jubileuma alkalmából a katonai erények mintaképeként üdvözölt a magyar és az osztrák hadsereg nevében. Ha nem derogált gróf Moltkénak, mint a parlament tagjának elnökölni és vezetni azt a bizottságot, a mely hivatva volt a polgári büntető eodes alapján parlamenti utón készíteni katonai büntető törvénykönyvet, akkor azt hiszem, a mi osztrák-magyar t. Moltkéinknek sem fog derogálni közreműködni egy modern, alkotmányos, szabadelvű katonai.