Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.

Ülésnapok - 1887-215

312 215. országos ülés márcxiuB 80-án. szombaton, 1889. Perlaky Elek: .... nem pazarlásból, nem vak bizalomból, hanem azon meggyőződésből, hogy ezzel hazánk érdekeit előmozdítjuk. (Helyeslés jóbbfelől.) A ki ezen kételkedik, az feljogosít engem arra, hogy én az ő jóhiszeműségét szintén kétségbe vonjam. (Ugy van ! jóbbfelől.) Ezen törvényjavaslatnak egyedüli czélja, az ország véderejét odáig tökéletesíteni, hogy ha lehet, a ránk irányuló veszélyt elhárítsuk; ha pedig mégis megtámadtatnánk, ezen megtámadást visszaverni képesek legyünk. (Ugy van! jóbbfelől.) Akármit mondjon is Eötvös Károly t. képviselőtársam a statistikai adutok megbízhatlanságáról, az elég világos előttünk, hogy azon óriási készülődésekkel szemben, a melyeket Európa minden nagy állama kifejt, nekünk is oda kell hatnunk, hogy véderőnk lehetőleg erős és tökéletes legyen. (Ugy van! jóbbfelől.) Ezt két módon lehet elérni. Az egyik mód az, a melyet NémeTörszág követett a franczia háború után, a midőn milliárdokat költött a hadsereg erősbítésére; a másik mód pedig az, a melyet ezen törvényjavaslat contemplál, legalább az én felfogásom szerint, hogy t. i. lehető költségkíméléssel, bizonyos latitude-öt engedve, bizonyos discretionarius hatalom adassék a kormányzatnak arra, hogy csak annyira vegye igénybe a nemzet erejét a véderő tökéletesítésére. a. mennyire ez okvetlenül szükséges; különben pedig költségkímélés tekintetéből a felesleges intézkedések, felesleges költségek Nagyassanak el. Ha ezt igy helyesen fogom fel: akkor részemről egészen jó lélekkel megszavazom ezen szakaszt is, ugy. a mint épen e felfogásból kiindulva szavaztam meg a törvényjavaslat eddigi szakaszait. Discretionarius hatalmat adok a kormánynak arra, hogy a nemzet minden erejét felhasználhassa szükség esetén; de egyúttal felelőssé is teszem a kormányt, (Nevetés balfelöl) hogy ezen szükségesség korlátún túl ne menjen. És én bízom a magyar nemzet képviselőtestületében, nemcsak a jelenlegiben, de a jövőben is, hogy ez irányban a ministeriumot mindig képes lesz felelősségre vonni. (Ugy van! jobbfelöl.) Igen természetes dolog, hogy ebben a tekintetben a mi pártállásunk közöttünk egy természetes határvonalat von; mert hisz ha mi nem biznánk a saját ministeriumunkban, ez annyit tenne, hogy önmagunk iránt vagyunk bizalmatlanok, mert hiszen az a kormány ami testünkből való test. (Ugy van! jobbfelöl.) Ez magyarázza meg, hogy mi ezen párton nagyobb, de nem vak bizalommal, hanem a felelősség súlyának teljes fenntartása mellett szavazzuk meg ezen törvényjavaslatot. És miután e szakaszt olyannak tekintem, a mely megadja a kormánynak a hatalmat, hogy akkor hívhassa be az önkéntességet végzett tiszteket és hadapródokat, mikor arra szükség lesz, miután ezen intézkedése mindenkor a költségvetésnél is korlátozva és ellenőrizve lesz, miután a törvényhozásnak mindig meglesz a hatalma, hogy a kormányt felelősségre vonhassa, ha tévedésből vagy szándékosan visszaélést akarna elkövetni : ezen feltevésből és nyíltan kimondom, tisztán loyalitásból, a legmagasabb ellenőrzés fentartása mellett megszavazom ezen szakaszt. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve; Ha tehát szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. (Helyeslés.) Báró Fejérváry Géza, honvédelmi mi nister: T. ház! Mielőtt az ezen szakaszban foglalt kérdés érdemére áttérnék, legyen szabad Eötvös Károly t. képviselő urnak egyetmást egész röviden válaszolni. (Halljuk! Halljuk!) A képviselő ur először is kifogásolja azt, hogy a minister nem beszélt, nem adott felvilágosításokat és hogy ezen párt részéről sem beszélt senki. Azt hiszem, t. ház, hogy azon két hónap alatt, a meddig a javaslat a bizottságban tárgyaltatott és azon három hó alatt, mióta az in pleno szőnyegen van, elég beszéd mondatott el és felesleges beszédre nincs szükség. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélső balon.) Polónyi Géza; Azt nem a minister ur határozza meg, hogy mikor elég a beszéd; annyit beszélünk, a mennyi nekünk tetszik. (Zaj.) Báró Fejérváry Géza honvédelmi minister: Azt mondtam, hogy én csak akkor beszélek, a mikor nekem tetszik, ha szükségesnek tartom. Ezt akartain jelezni és egy szóval sem akartam korlátozni az urakat. (Helyeslés a jobboldalon.) Gróf Károlyi Gábor: Nem vagyunk tartalékosok ! (Derültség a szélső balon.) Báró Fejarváry Géza, honvédelmi minister : Hála istennek! (Élénk derültség.) A t. képviselő ur azt mondja, hogy a statistikai adatokat mindenki felhasználhatja saját czéljaira, igy is, ugy is. Megengedem, de én a t. képviselő urnak mai és régebbi felszólalásaiból azt is kivettem, hogy még a történelmet is felhasználhatja kiki saját czéljaira, a mint akarja. (Derültség jobbfelöl. Mozgás a szélső balon.) Azt mondja továbbá a t. képviselő ur, hogy az az egyéves önkéntesekből kikerült tartalékos tiszt, a ki feilán többször lesz beidézve, egy hadnagyocska vagy kapitányocska önkényének lesz kii éve. Az, hogy egy tartalékos tiszt a rendes beidézésén felül, beidézendő vagy nem, sem a hadnagytól, sem a kapitánytól nem függ. Egyet azonban tudok: azt, hogy arra reá nem állhatnék, hogy ily természetű dolog, mondjuk, bíróságilag constatáltässék, a melynek tárgyalásainál a t. képviselő ur védőként szerepelhessen. (Mozgás a szélső baloldalon.) A beidézésre nézve katonai szabályok vannak és a felebbvalók egész sorozata bírálja meg a tisztet. S azt, hogy e tekintetben