Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.
Ülésnapok - 1887-214
302 214. orszfigos ülés máreiins 29-én, pénteken. 1889. (Tetszés a bal- és szélső baloldalán.) Azzal a szándékosan elasticus szövegezéssel szemben a legnagyobb aggodalmamat kell kifejeznem az iránt, hogy a sze- í rencsétlen magyar ifjúság sorsa egyenesen az osztrák ezredes urak önkényére lesz bizva; mert fájdalom, igen kevesen vannak ezek közt a Zathureczky-ek, de igen sokan, légió-számra vannak olyanok — neveket nem akarok említeni — a kik előtt már maga a magyar név is gyűlöletes. (Iga:! Ugy van! a szélső baloldalon.) Minthogy én, t. ház, ép ugy át vagyok hatva a mondottak igazságától, a mint — nem vonom kétségbe — gróf Pongrácz is át van hatva saját indokainak valódiságától: annál fogva én ezt az 54. §-t, mint olyant, mely a magyar intelligens ifjúság üldözését további 9 esztendőre hosszabbitaná meg, semmiképen nem támogathatom szavazatommal. (Helyeslés a szélső baloldalon) De igenis a kifejtett okoknál fogva hozzájárulok Bolgár t. képviselő urnak ugy első, mint második módosítványához és pártolom szintén a kifejtett okok- • ból azt is, hogy a tartalékosok és póttartalékosokra vonatkozólag a behivás csak a gyakorlatra legyen szorítva, illetőleg kevesbítve. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Egyébiránt erről még másutt is, nevezetesen a honvédség tartalékosai és póttartalékosainál is lesz szó. Fentartom tehát magamnak, hogy a tartalékosok- és póttartalékosokra vonatkozólag, ha szükségét látom, még egyebütt is felszólaljak, noha meg vagyok győződre arról, hogy önök a Bolgár-féle módosítványokat sem fogják elfogadni és elvetik; vessék tehát el önök és folytassák csak tovább is a magyar intelligens ifjúság üldözését. Önöktől megszokta már. De azért én reményiem, hogy minta latin közmondás tartja: „Crescit sub pondere pálma", a nyomás alatt nem fog elcsenevészni, de meg fog maradni magyarnak (Igaz! Ugy van! jobbfelöl) és azok daczára, a kik nyomják, felemelkedik és kivánom, hogy egykor önök ne tapasztalják. (Helyeslés és tetszés balfelöl.) Nagy István jegyző: Madarász József! (Felkiáltások bal felől: Halljuk a ministert! Hát a minister mért nem beszél? Megint bevárja, rnig bezárják a vitát?) Elnöki Madarász József képviselő urat illeti | a szó. Madarász József: T. képviselőház! Mint S az ellenzék egyik tagja, kötelességemnek tartom, minden nevezetesebb szakasznál és igy e szakasznál is a szakaszban foglalt javaslat ellenében tiltakozó szavazatomat kijelenteni. (Helyeslés balfelöl.) kijelentem ezt daczára annak, hogy miként a sajtóban látom — tegnap reggel tapasztaltam még magában a „volna''-függetlenségi és 48-as pártlapjában is, az „Egye tértéi "-ben, hogy már országszerte meg akarták a közvéleményt kissé nyerni a jelen 54. §. rendeletének. Azt tapasztaltam ugyanis, hogy önmagában az Egyetértésben egy félhivatalos jelentés van, a melyben oly szépen van kisimítva ezen 54. §-nak a követelménye, hogy hiszen ezt csak rendkívüli esetekben fogják alkalmazni és ez csak évenként legfölebb 300 egyénre fog kiterjedni. E közlemény megjelent a nélkül, hogy azon lapban legalább azon megjegyzést találtam volna — a mit egy „volna" függetlenségi és 48-aspárti hírlaptól minden esetre elvártam — hogy az ezen szakaszra vonatkozólag történt megállapodást sérelmesnek találja. Kötelességemnek tartottam utána nézni és ennek következtében constatálni, hogy e szakasz még inkább kiélesíti a 25. §-ban foglalt büntetést. (Ugy van! a szélső balon.) S habár itt a képviselőházban oly jelenségekkel találkozom, a melyek a tárgyalásra nézve valóban kedvezőtlenek, mégis kötelességemnek tartom felszólalni. (Halljuk!) Kedvezőtlennek tartom a tárgyalás menetét, mert mikor például Győry Elek t. képviselőtársam csak ugy alkalmilag oly nevezetes kérdéseket említ fel, mint a tegnapi vitában a kétféle eskü becsempészésének kérdését és ezen a képviselőház e«ak keresztülsiklik, pedig magával az erkölcsiséggel ellenkezik, hogy az, a ki honvédesküt tesz, esküt tegyen le nemcsak a magyar királynak, hanem az osztrák császárnak is; (Igaz! ügy van! a szélső balfelöl) és továbbá a mikor Győry Elek t. képviselőtársam azt indítványozta, hogy a katonai büntető és fenyítő törvényeket és szabályokat ne méltóztassanak az 51. §-ba beszúrni, hanem tessék megmondani, mit kivannak, mi legyen az a bizonyos büntetés, azt mi elfogadjuk, ha megfelelőnek találjuk és még sem fogadtatott el Győry t. képviselőtársam indítványa: akkor higyjék meg a t. képviselő urak, önmagának a kormánypártnak az volna kötelessége, az ilyen tárgyaknál komolyan venni a vitatkozást és nem egyedül szavazás által leszavaztatni Nagyni még azon tárgyakat is, a melyekre nézve, meg vagyok győződve, még a kormánypárton is aggodalmakat fognak táplálni elegen. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ezeket megmondva, áttérek arra, amit Thaly Kálmán t. képviselőtársam előhozott, hogy a t. honvédelmi minister ur jónak látta azt mondani, hogy mint én is, ne gyanúsítsuk őt azzal, hogy a szegényeken nem akarnak segíteni. Engedje meg a minister ur, hogy a következőket jegyezzem meg. Én sokkal rosszabbat mondtam, ha már ezt rossznak veszi a t. minister ur. Én nemcsak azt mondtam, hogy ne súlyosbítsuk a szegények helyzetét, de azt is mondtam, hogy ha már nem akarnak rajtuk könnyíteni, legalább ne súlyosbítsák helyzetét, mint az 1868, törvényben volt. És most inkább súlyosbítják. Ha a t. honvédelmi minister ur azt mondja, hogy ne gyanúsítsuk, jól van, elfogadom, hanem akkor miért utasította vissza a
