Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.

Ülésnapok - 1887-214

296 214. országos ülés márczins 29-én, pénteken. 1889. gazdálkodás intensivebb, erőteljesebb, mindezen terheket könnyebben viselhetik el, de én azt kérdezem, hogy Magyarországon, a mely hátramaradt ország, a mely ország társadalmának igen nagy kötelezettségei vannak, elviselheti-e ezt kellőleg ? Mily nagy csapás az azon társadalmi tényezőre, azon ügyvédre, vagy a hivatás bármely férfiára, a kinek a legműveltebb nemzetekhez tartozó kartársaival egyenlő igényei vannak — mert ez igy áll — a megfelelő intensiv gazdálkodás hiánya mellett ily akadályokkal, ily terhekkel kell foglalkozása, kenyérkeresete körében megküzdeni ? Ezek azok az indokok, t. ház, a melyek előttem döntők arra nézve, hogy a szakasznak ezen intézkedését el ne fogadjam. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én ezt veszedelmesnek és társadalmunkra nézve a képzelhető legnagyobb csapások egyikének tartom, ha egy ifjú, egy pályáján izmosodó férfi, évek hosszú során, egy évtizeden át mindig bizonytalanságnak van a pályáján való haladásban kitéve (Ugy van! a szélső baloldalon) és ha hivatása teljesítésében minduntalan minden évben akadályozható. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) En ezt a társadalomra nézve a legsúlyosabb csapásnak tekintem, nem csak az egyesek, de a társadalom érdekéből is. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én tehát ezen szakaszt, mint igen sxilyosat és társadalmunk elleni merényletet, nem fogadom el és ellene szavazok, pártolván Bolgár Ferencz t. képviselő ur niódosítványát. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Madarász József jegyző: Horváth Ádám ! Horváth Ádám: T. képviselőház! (Halljuk!) Ezen szakaszhoz nekem is van egy módosítványom; de mielőtt azt benyújtanám s röviden indokolnám, lehetetlen, hogy egy megjegyzést ne tegyek. (Halljuk!) Isem tartom magamat hivatottnak arra, hogy az igen t. honvédelmi minister urat leczkéztessem. Arra sem tartom magamat képesítettnek, hogy neki tanácsokkal szolgáljak : de lehetetlen, hogy ne figyelmeztessem arra, hogy az az eljárás, a melyet most, ezen vita alkalmával követ, egyáltalán nem egyezik meg a parlamenti szokásokkal. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Igen, t. minister ur, ha a parlamentben azt óhajtjuk, hogy szakszerű vita fejlődjék ki és a többség annyira, néma, a mint ezt most tapasztaljuk, abban az esetben legalább az igen t. honvédelmi minister ur, a ki ezzel tartozik nekünk, a parlamenti illemnek és tisztességnek, igyekezzék az általunk felhozott szakszerű érveket megczáfolni. (Helyeslés a baloldalon.) Az, a mit a t. honvédelmi minister ur a ministerelnök úrtól tanult el, hogy tudniillik bevárja a vita bezárását és csak akkor szól, a mikor mi már beszédére nem válaszolhatunk, oly eredményre vezet, a mi az előbbi szakasznál is történt, midőn a t. minister ur egészen másról beszélt, mint a mit Győry Elek t. képviselőtársam felhozott és sem neki, sem nekünk nem volt módunk arra reflectálni, (ügy van! Helyeslés a szélső baloldalon) szóval az igen t. minister ur teljesen ugy járt, mint Bodóné, ki egészen másról beszélt, mikor a bor árát kérték. (Derültség.) Az 54-ik §-ból, t. ház, hiányzik az is, hogy minő időtartamra hivatnak be azok a szerencsétlen egyének, a kik ezen szakasz értelmében minden esztendőben fegyvergyakorlatra behivhatók. Erre nézve a törvényjavaslatban felvilágosítás egyáltalában nem foglaltatik, legalább nyiltan nem és épen erre vonatkozik módosításom, melyet benyújtani bátor leszek és a mely ugy szól, hogy a második bekezdés után tétessék: „legfeljebbnégy heti időtartamra". Ha már felszólaltam, t. ház, nem állhatom meg, hogy néhány pártoló szóval ne ajánljam Bolgár Ferencz t. barátom módosítványát. Igazán olyan szép dolgokat mondottak a túloldalon, a vita folyamán a jogegyenlőségről, hogy joggal vártam azt, hogy ma szintén a jogegyenlőség alapjára helyezkedve, a kormánypárt t. szónokai be fogják azt látni, hogy az a teher, a melyet az 54. §. a magyar intelligens ifjúságra fog róni, oly nagymérvű, hogy a jogegyenlőség eszméjével határozottan ellentétben áll. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Szeretném azt a kérdést intézni a t. honvédelmi minister úrhoz és általában az egész kormánypárthoz, hogy mikor ér már véget az intelligentiának az a nagyfokú megterheltetése, a mely oda fog vezetni, hogy intelligentiánk teljesen tönkre fog menni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha a t. honvédelmi minister ur csodálkoznék ezen állításomon : nézze meg a statisticai adatokat, melyek azt bizonyítják, hogy nálunk a középosztály aránytalanul szegény és hogy nálunk a középosztály van legjobban minden tekintetben megterhelve. (Ugy van! a szélső balon.) Egyébiránt mondjanak bármit is, az 54. §. ismét a legnagyobb terhet a magyar középosztályra hárítja. (Ugy van la szélső baloldalon.) A t. minister ur azt hiszi, hogy a fiatal emberre nézve az a négy heti szabadságidő annyit jelent, mint mikor egy miniszter vagy egy tábornok szabadságra megy. A minister ur ott Nagyja államtitkárját, ki elintézi az ő dolgait; a tábornok ott Nagyja helyettesét. De a közéletben ez nem igy van. Az a négy hét nagy idő és ezért, a mint Bolgár Ferencz t. barátom is rámutatott, óriási hátrányokat fog szenvedni az, ki ezentúl tartalékos tisztté válik. Hiszen ha a tisztelt minister ur figyelmére méltatta volna azt a különbséget, a mely a közös hadseregbeli tartalékos és a szabadságolt állományú honvédtisztek közt fenforog, láthatta volna, hogy a közös hadseregben kívántak maradni a tártaié-