Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.

Ülésnapok - 1887-203

§4 *03. országos Illés márezins 14-én

5 estttörti>ki5n. 1889. akkor ő előcsatározásul használt, igenis obstructionális volt; azért, midőn ugy a t, túloldal, valamint annak minden lapja bennünket obstructionális eljárással vádol: mi e vádat, mint alaptalant és igaztalant, önökre és vezérükre hárítjuk vissza. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A felségj'og kérdése nem innen a mi részünkről, hanem, t. ház, a kormánypárt oldaláról vettetett fel. Azok után, a miket itt e ház igen t. tagjai, Irányi Dániel, gróf Apponyi Albert és Beőthy Ákos és több igen t. képviselő úrtól és legutóbb Horváth Lajos képviselő úrtól hallottam, én, t. ház, megvallom, a felségjog fejtegetésébe bocsátkozni magamat hivatottnak nem érzem. De azokból, a miket itt e vitákban tapasztaltam s a miket azelőtt is, olvasás utján, meríteni alkalmam volt, azt a meggyőződést szereztem, hogy a magyar nyelv s a magyar nyelv törvényes jogai érvényesülésének kérdése nem felségjog és igy meggyőződésem szerint nem felségjog sem általában a nyelvkérdés, sem a katonai dolgokban. (Helyeslés bal- és szélső baloldalon.) De miután, t. ház, a meggyőződés, bármily szent legyen is az, magában véve még sem argumentum, méltóztassanak nekem megengedni, hogy ezen meggyőződésem törvényes alapját bebizonyítani megkísértsem. (Halljuk! Halljuk!) Az 1790/1. évi XVI. törvény czikk azt mondja: „ő szent felsége biztossá teszi a hű karokat és rendeket, hogy semminemű dolgokban az idegen nyelv be nem hozatik, hogy pedig a születési magyar nyelv inkább terjesztessék és műveltessék, a gymnasiumokban, academiákban és a magyar egyetemen a magyar nyelv és irodalomnak külön tanári szék állittassék." E törvény szerint, azt hiszem, senki kétségbe nem vonhatja, hogy ő Felsége a hű karokat és rendeket biztosítja, hogy semmiféle dolgokban idegen nyelv be nem hozatik. Az idegen nyelvek közt pedig, t. ház, benfoglaltatik, azt hiszem, a német nyelvis. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) És a t. ház, ha azt méltóztatik mondani, hogy ez a törvény, a melyet felolvasni szerencsém volt, csupán csak a polgári tanintézetekről, a felsőbb polgári iskolákról szól, akkor bátor vagyok a t. háznak engedelmével egy másik törvényre hivatkozni. (Halljuk!) Az 1808: VII. törvényczikk a Ludovika-academia felállításáról szól. És e törvény határozottan kimondja azt, hogy a Ludovika magyar nemzeti tisztképző academia. Tehát ez katonai intézet, a melyben első sorban a katonai ismeretek taníttatnak. Az 1790/1: XVI. törvényczikknek pedig azon magyarázatot adja, hogy nemcsak a polgári intézetekben, hanem a katonai intézetekben is Magyarországon a magyar nyelv törvényes igényeinek érvényesítése biztosittassék. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Már pedig, t. ház, a t. honvédelmi minister urnak több beszédjéből kivettem azt, hogy az egyéves Önkénteseknek, vagyis a tartalékos tisztségre kijelölteknek is bizonyos tanulási kötelezettségük is van, szóval, hogy az egyéves önkéntesség tanulási cursus kétséget sem szenved s arra, vagyis az önkéntesi intézményre az 1808. évi VII. törvényczikk által határozottan értelmezett 1790/1. évi XVI. törvényczikk világosan és határozottan alkalmazható; valamint az sem szenved kétséget, hogy a magyar nyelv törvényes igényei érvényesítésének kérdése az 1790/1. évi XVI. törvényczikk alapján sem felségjog, hanem olyan jog, melyet a nemzet országgyülésileg, törvényhozásilag, királyával egyetértőleg gyakorol, (ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! Nemcsak általában, de katonai dolgokban sem felségjog a nyelvkérdés. Midőn Grajári t. képviselő ur határozati javaslatát beterjesztette, azt mondotta, hogy ezen hadsereg, mely ma van, nem a régi hadsereg utódja, a mely már meghalt, hanem ez azon hadsereg, a melyet az 1867-iki kiegyezés megteremtett. Miután ugyanazon t. szónok kijelentette azt is, hogy a véderőnek már eddigi kifejtése folytán is az ellenség, ha itt minálunk megjelenik, többé már nem hadsereget, hanem felfegyverzett népet, vagyis néphadsereget fog találni: bátor vagyok Magyarország véd- és haderejének, a mely pedig összeállításának alapjára nézve az általános védkötelezettséget nagyon megközelítette, megközelítette annyira, hogy ebben azon korban Európa egyetlen államának néphadserege sem közelítette meg inkább, bátor vagyok ezen nemzeti had- és véderő kifejlődésére, vagyis azon intézkedésekre, melyek ezen irányban törvénybe vannak iktatva, hivatkozni. (Halljuk! Halljuk ! a szélső baloldalon.) Az 1867: XII. törvényczikk, a minek értelmezésére magamat hivatottnak nem tartom, II. §-ában nem tartalmazza a nyelvi kérdést; nem is tartalmazhatja s igy ráfogni azt, hogy a nyelvkérdés felségjog volna, nézetem szerint,nem lehet; mert nem volt felségjog 1848. előtt és nem volt felségjog 1867-ben, miután a nyelvet az 1867-iki törvényczikk felségjognak határozottan nem jelentette ki. Az 1808: III. törvényczikk a felkelő hadsereget hadseregnek nevezte s ugyanezen törvényczikk 13. §-ában, vagy jobban mondva pontjában, azt is kimondja, hogy ezen nemzeti hadseregnek, ezen felkelő hadseregnek ugy betanítási nyelve, valamint vezénynyelve a magyar. (Halljuk ! Halljuk !) Tehát 1808-ben azon hadseregnek, mely a mai néphadsereg fogalmának felelt meg, begy akorlási és vezénynyelve is a magyar volt s az 1867-ben felségjognak nyilvánítva nincsen, mert hisz épen a honvédségről szóló törvény szerint a magyar királyi honvédség vezénynyelvéiil Magyarországban a magyar, HorváTörszágban a horvát