Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.

Ülésnapok - 1887-213

280 213 országos ülés m.lrczius 28-án, csütörtökön, 1889. gatási bizottság albizottságához jön, az ügy mintegy a második fórumon van már. Itt is tehát az adatokat nemcsak az albizottság maga, hanem az illető fél is pótolhatja új adatokkal tehetsége szerint. De itt az 5-ik bekezdésben azt mondj a a törvény : ..Érdemleges határozatok ellen jogában áll a jogosultnak a határozat kihirdetése és illetőleg a jelen nem levőknek az Írásban közlött határozat kézbesítésétől és ennek eredménytelensége esetében a kifüggesztéstől számítandó 15 napon belül ugya határozat érdemére, mint az eljárás alakiságaira nézve írásban apénzügyministerhez felebbezni s az adófelitgyélőhöz benyújtandó felebbezésöket újabb érvekkel és adatokkal támogatni." Tehát itt három stádiuma van a felebbezésnek : 1-ső az adófelügyelőhöz ; 2-ik esetleg az albizottsághoz ; 3-ik pedig a ministerhez. Az utasítás 23. §-a pedig igy szól: „Mindazokban az esetekben, melyekben a kártalanítás rendes alapjától a jogosultak magok kérnek eltérést, az összes bizonyítékok, melyek alapján az eltérés engedélyezhető, legyenek azok a törvény vonatkozó szakaszának bármely pontjában megemlítve és tekintet nélkül arra, hogy ott, a hol felemiittettek, el lett-e rendelve, vagy nem, hogy azok mikor alkalmazandók, a többi föltételektől eltekintve, csak az esetben vehetők figyelembe, ha legkésőbb 1889. évi márczius hó 31-ig — illetve most már április 31-éig — az illetékes kir. adófelügyelőnél, vagy kirendelt helyettesénél írásban benyujtatnak, vagy a mennyiben az az egyes esetekben meg van engedve, ugyancsak a fenti határidőig írásban bejelentetnek. Az 1889. évi márczius hó 31-ike után benyújtott, vagy bejelentett bizonyítékok semmi szín alatt tekintetbe nem vehetők". Én ebben, t. ház, határozott ellentmondást látok a törvény és utasítás között. De, t. ház, még a mintáknál is látunk olyant, a mi tulaj donképen a törvényben határozottan kimondva nincsen, (Ugy van! ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Nevezetesen mindjárt az első mintánál kívántatik a többek közt az adónak megjelölése és az 1881—85-ben élvezett jövedelemnek kimutatása. T. ház! A jövedelemnek eme kimutatása igen sok embert megzavarhat, mert azon régi szerződések, a melyek lejártak, igen sokszor meg is semmisittettek és megtörtént pb, hogy a mint a szerződésnek vége volt és az új szerződés megköttetett, a szerződő felek kölcsönösen eltépték a lejárt és most már érvéirytelen szerződést és arra nézve már most, hogy micsoda jövedelme volt az illetőnek abban a bizonyos időben, biztos adatot szolgáltatni absolute nem képes, olyant beirni pedig, R mi a valósággal meg nem egyezik, teljes lehetetlen. És épen ezért fogadta el a törvény az adót irányadóul, nem pedig a jövedelmet, amelyet sok esetben, mint mondám, kimutatni nem lehet, mig az adót az adókönyvből mindig ki lehet mutatni. És mégis, t. ház, hozzáteszi az utasítás, hogy (olvassa): „Ezen bejelentési ív használata nem kötelező, de ha az nem használtatik is, a bejelentésnek tartalmaznia kell mindazt, a mi a bejelentő felektől jelen bejelentési ív használata esetén megköveteltetik". De, t. ház, hátha nem fogja mindazt tartalmazni, ha nem képes azokat az adatokat, melyeket tőle a törvény talajdonkép nem is kivan, mind beszerezni? Én nem tudom, hogy a mint április 30-án az adatok benyújtása beszüntettetik, bir-e ezen mintának magyarázata törvényerővel vagy nem ? És mi lesz ennek a következése azokra nézve, a kik egyes adatokat talán azért nem nyújtottak be, mert nem tudták, hogy be kell nyújtani és midőn vagy az adófelügyelő.vagy a közigazgatási bizottság által felvilágosittatnak, akkor már a benyújtástól elkéstek? Ezen aggodalmaim vannak nekem, t. ház, ezen utasításokra nézve. S azért tartottam szükségesnek felszólalni, mert én megengedem ugyan, hogy az igen t. kormány ezt a nagyon szövevényes műveletet ugy fogja keresztülvinni, hogy — a mennyire lehetséges — minden jogos érdeket kielégít, mondom, én erről meg vagyok győződve; de ha én magamnak ezek iránt felvilágosítást szerezhetek is, igen sokan vannak a nagy közönségben, a kik ezt nem tehetik. (Ugy van! a szélső baloldalon.) így pl. csak Budapest városát hozom fel, a mely az ő regale-ügyével ma sincs és nem is lehst tisztában s a mely közgyűlési tárgyalásra fog kerülni. Tudom, hogy mindenütt, még az állam uradalmainál is, igen sok zavar és kétely fordul elő ezen utasításokra nézve. És azért, hogy azon feleletet, a melyet mindenesetre szerencsés leszek megkapni, mások is megtudják és hogy az elterjedvén a nagy közönség között, nagyobb tájékozottsággal bírjanak az illetők ezen dologban, mert a tájékozottság hiánya sokaknak kárára válhatik; de azon kivül azért is, hogy ha szükségesnek látja a minister ur, méltóztatnék talán, a hol épen erre szükség van, a pótló ministeri rendelet által segíteni azon helyeken, a melyek ezea utasításokban valósággal homályosak : vagyok bátor a t. pénzügyminister úrhoz a következő interpellatiót intézni. (Halljuk! Olvassa.) „Interpellatio a pénzügyminister úrhoz, az italmérési jog megváltási törvényre vonatkozó pénzügyministeri utasítások és rendeletek tárgyában. Miután az utasítások oly rendelkezéseket tartalmaznak, melyek a törvény szellemével és