Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.

Ülésnapok - 1887-213

f -' 276 Ü13. országos ülés márczins 28-án, csütörtökön. 1889. Tebát visszavonatván ezen indítvány és szólásra senki sem lévén följegyezve, a vitát bezárhatom. (Helyeslés.) A 49. §-hoz irályi módosítást adott be az előadó ur, a ki a 2. sorban előforduló „időleges" szó helyébe „ideiglenes" szót kívánja tétetni. Azt hiszem, t. ház, hogy mindenekelőtt azon kérdést kell feltennem : elfo^adja-e a ház az első bekezdést változatlanul, szemben az irályi módosítással; igen, vagy nem ? Azt hiszem azonban, méltóztatik belátni, hogy az „időleges" szó itt nem felel meg s ezért kijelenthetem, hogy az első bekezdés az előadó ur által beadott módosítással fogadtatik el. (Helyeslés.) A 2. és 3. bekezdés meg nem támadtatván, azt hiszem, kijelenthetem, hogy ezek elfogadtat nak. {Helyeslés.) Következik az 50. §. Dárdai Sándor jegyző {olvassa az 50.§-t) Koszival István: T. képviselőház! {Halljuk!) Tagadhatlan, hogy e törvényjavaslat azon intézkedése, mely a védkötelezettséget egy évvel továbbra teszi, magára avéderőre nagyon előnyös, üdvös és fontos lesz, mert ha az ifjú testileg edzettebb és fejlettebb állapotban szólittatik fel védkötelezettségének teljesítésére, az avval járó nehéz szolgálatokat könnyebben fogja teljesíthetni. Kekem tehát a törvényjavaslat ezen intézkedése ellen semmi kifogásom, semmi ellenvetésem nincs, különösen, ha figyelembe veszem azon sajnos körülményt, hogy az eddigi szokásos 3 korosztály helyett a sorozó-járások legtöbbjében a 4-ik korosztályt is állításra fel kellett szólítani. De midőn én ezen szempontból készséggel elismerem a törvényjavaslat üdvös intézkedéseit; másrészt nem titkolhatom el abbeli aggályaimat s félek, hogy a védkötelezettség ezen kitolása nemzetgazdasági és kivált erkölcsi szempontból nagyon hátrányos lesz, {Halljuk!) mert ezentúl a nősülhetés egy évvel később lesz csak megengedhető. Már most, t. ház, ha tekintetbe vesszük a hözönség, kivált pedig a mezei gazdasággal foglalkozó nagy közönség életviszonyait, kell, hogy belássuk annak igazságát, hogy egyes családra nézve valóban életkérdés, hogy fia mielőbb megnősüljön, vagy lányát mielőbb férjhez adja, {Helyeslés) mert a gazdaság külső vagy belső vezetéséhez munkaerő, támasz, segítség kell. De a törvény ezen szigora mellett be kell várni, míg az illető védköteles a 3-ik korosztályból kilép, mert addig nem nősülhet meg. Már most vannak körülmények, különösen egyes személyekre nézve, a kik például, mint napszámosok kénytelenek életöket fentartani és mindennapi kenyeröket keresni, midőn ezekre nézve elkeriühétien szükség, hogy mielőbb megnősüljenek, mielőbb családot alapítsanak. {Helyeslés.) De a törvény szigorával szemben mi történik? Tudnék annak bizonyítékául több esetet felhozni. hogy — sajnálom, hogy a dolog úgy van — hogy a szülők maguk nem levén képesek bevárni, mig fiuk a harmadik korosztályból kilép, fiuknak leendő feleségét házukba fogadják, ismétlem, sajnálom, hogy tapasztalásból állíthatom, miszerint a dolog igy van. Mások ellenben könnyebben teszik tiil magukat a törvénynek e szigorán és egyszerűen meg nem engedett életközösséget folytatnak, vagyis vadházasságban élnek. {Ugy tan!) Hogy a vadházasságok száma mai időben ijesztő mérvben szaporodik, azt senkisem fogja tagadni, a ki a társadalmi viszonyokat figyelemmel kiséri, (Igás!) hogy ez azután az erkölcsöket megmételyezi, azt talán szükségtelen bizonyítani és hogy azon okok között, melyek a vadházasságok terjedését elő mozdítják, nem utolsó helyet foglal el a.törvénynek szigorú intézkedése, azt is — ugy hiszem — felesleges részemről bizonyítani. T. képviselőház, tekintve a házasságnak ezélját, én annak megköthetése elé ily nehéz akadályokat nem gördítenék. Mert nem szabad nekünk szem elől tévesztenünk azt a körülményt, hogy midőn az emberi társadalom férfi-tagjaira hozzuk a szigorú törvényt, ennek súlyát érezni fogják a társadalom nőtagjai is. (Ugy van!) Mert, t. ház, midőn törvénybe iktatjuk azt, hogy a férfi 23-ik életéve betöltéséig nem nősülhet, ebben gyakorlatilag véve a dolgot, az foglaltatik, hogy a lány általában szintén 23 éves koráig nem mehet férjhez. {Igaz! Úgy van!) Midőn tehát a nősülést nehezítjük, megnehezítjük egyúttal a férjhez menetelt is. Már most, t, ház, mi a hivatása a nőnek az emberi társadalomban? Az, hogy mint tisztességes családanya elfoglalja abban az ő helyét. (Helyeslés.) Azonban a törvénynek szigora mellett ezt a kötelezettségét a nő csak nehézségek leküzdése után és csak későn teljesítheti. (Ugy van!) Tudom, t. ház, benne van a törvényjavaslatban az is, hogy külön tekintetbe vételt érdemlő körülmények közt a kivételes nősíüési, engedélyt a honvédelmi minister megadhatja. Ámde ezen engedély elnyerésének feltételei oly súlyosak, oly költségesek, hogy sokszor olyanok is, a kiknél teljesén jogos és indokolt a kérelem, elállanak attól, épen a nagy költségek s a hosszadalmas eljárás miatt és viselik a nehéz helyzet súlyát. Mert mit kell bizonyítani abban a folyamodványban? Mellékelni kell ugy a hadkötelesnek, mint menyasszonyának családi értesítőjét, a vagyoni viszonyt kitüntető bizonylatot, vagyis rendesen a telekkönyvi kivonatot, a házban szükséges női segély hiányát tanúsító igazolványt és sok más mindenféle körülményt kell bizonyítani, ami mindig nagy költséggel jár. így tehát sokan nem akarván magukat alávetni ezen költséges eljárásnak s még hozzá az eljárás huzamosságának,