Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.

Ülésnapok - 1887-212

254 212. országos ülés márezins 27»én, szerdán. 1888. jon közlegénynek, de legalább a lehetőséget adjuk meg. Én erre bátor vagyok a t. háznak a következő módosítványt ajánlani. Elnök: Fel fog olvastatni a módosítvány. Madarász József jegyző (olvassa) : Módosítvány a 32 ik szakaszhoz: „Az első bekezdés végére teendő „és 8 heti kiképeztetés után az altiszti vizsgára bocsájtandók." Bolgár Ferencz: T. képviselőház! Én ugyan elismerem azt, hogy nagy nehézséggel jár rövid idő alatt altiszteket képezni, de tekintettel arra, hogy a szóban lévő tanítók intelligens emberek, mégis lehetnének tán köztük egyesek, a kik, ha nem is mindjárt a 8 heti kiképeztetés után, de egyik vagy másik fegyvergyakorlat alkalmával saját szorgalmuk és ambitiójuk által képesek lennének az altiszti vizsgát letenni. Mindenesetre ezen emberek ambitiója nagy mérvben emeltetnék ha csak kilátásuk is lenne arra, hogy ezen altiszti vizsgát letehetik. Már az első nyolcz hetet is sokkal jobban használnák fel, mint ugy, ha ki vannak az altiszti kitüntetésből zárva. Azért pártolom Zay Adolf t. képviselő ur módosítványát. Vagy legalább felkérem at. minister urat, hogy igyekezzék valami más módot arra nézve találni, hogy ezen néptanítók esetleg az altiszti rangot elnyerhessék. (Helyeslés a baloldalon.) Azt hiszem, hogy ez a szolgálat érdekének megfelelne. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra senki sincs följegyezve. Báró Fejérváry Géza, honvédelmi minister: T. ház! Irányi t. képviselő ur azon indítványát, hogy a hülyék és kisdedóvó intézetek tanítói a rendszeres tanítók számára nyújtott kedvezményekben részesittessenek, a magam részéről elfogadom. (Helyeslés.) De nem fogadhatom el Zay képviselő ur azon indítványát, a melyet Bolgár képviselő ur is támogatott, hogy tudniillik nyolcz heti kiképeztetés után, ha az altiszti vizsgát leteszik, altisztekké neveztessenek ki. Ezt azért nem fogadhatom el, mert a ki csak szolgált, nagyon jól tudja, hogy az altiszti képzettséget theoreticus vizsgálat alkalmával megbírálni egyáltalában nem lehet. Ez az egyik. A második ok az, hogy altisztekben, miután a hadkötelezettség és a békelétszám által adott korlátok közt amúgy is béke idején bizonyos számú altisztet minden esztendőben ki kell nevezni, az altiszti létszámban nagyon sok fölösleg mutatkozik most is. Ennek további szaporítását nem tartanám indokoltnak és ennél fogva kérem a t. házat, hogy ezen indítványtól méltóztassék eltekinteni. Elnök: T. ház ! A 32-ik szakaszhoz két rendbeli módosítvány adatott be. Az első Irányi Dániel képviselő ur módosítványa. a mely arra irányul, hogy az első bekezdés harmadik sorában a „siketnémák és vakok" szavak között lévő „és" szó töröltessék, azután a „vak" szó után vétessék fel: „hülyék és kisdedek". Továbbá ugyanazon sorban a „tanítók" szó után tétessék: „valamint a képesített és tényleg alkalmazott kisdedóvók", a szöveg többi része változatlanul maradván. Kérdem tehát a t. házat, méltóztatik e a szöveget szemben Irányi képviselő ur módosításával változatlanul fentartani, igen vagy nem? (Nem!) Azt hiszem, a ház nem tartja fenn az eredeti szöveget, hanem azt Irányi képviselő ur módosításával fogadja el. Most következik a Zay képviselő ur által javasolt új bekezdés, mely az első bekezdés végéhez lenne teendő s mely igy hangzik: „és nyolcz heti kiképeztetésük után az altiszti vizsgára bocsátandók". Kérdem a t. házat, méltóztatik-e ezt elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség nem fogadta el és igy marad a szöveg. A többi bekezdések nem támadtatván meg, elfogadtatnak. Következik a 33. §. (Felkiáltások: Holnap!) Dárdai Sándor jegyző (olvassa a 33. §-t). Münnich Aurél előadó: T. ház! Kérem a második bekezdés utolsó sorában levő ezen szó helyett „tartozó" ezt tenni „lerovandó". (Helyeslés ) Madarász József jegyző: Tóth Ernő! Tóth Ernő: T. ház! (Halljuk!) A törvényhozásnak kötelessége arra törekedni, hogy a törvény szavai megfeleljenek a törvényintentióinak. És épen azért, mivel én itt ellenmondást látok a szöveg és az intentió között, bátor leszek módosítványt benyújtani. (Halljuk!) Ugyanis mindjárt a szakasz elején ez van mondva: (olvassa): „Azok, kik örökösödés utján jutottak valamely mezei gazdaság birtokába, ha rendesen ezen gazdaságukban laknak, abban maguk gazdálkodnak stb." Tehát az, hogy rendesen ezen gazdaságukban laknak, szintén egyik feltétel a kedvezmény elérésére. Azonban a ki például az Alföld viszonyait ismeri, jól tudja, hogy vannak ott elegen oly egyének, kik máskép megfelelnének a föltételeknek, de nem laknak öröklött gazdaságukban, hanem vagy a faluban, vagy a városban, vagy ahhoz közel. Igy tehát az, a ki velük szemben alkalmazni kívánja a törvényt, abba az abnormis helyzetbe jön, hogy nem tudja, hogy annak megadandó-e a kedvezmény, vagy nem adandó meg. Mivel tehát a feltétel csak akkor tiszta, ha a szakasz igy fog hangzani: „valamely mezei gazdaság birtokába jutnak, abban maguk gazdálkodnak stb." s ez tökéletesen elegendő: e szavak „ha rendesen ezen gazdaságukban laknak", kiNagyandók.