Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.

Ülésnapok - 1887-203

Sí 208. országos ülés márczius 14.én, csütörtökön, 1889. tisztje által tettleg bántalmaztatott. Az eset, egy i fővárosi hirlap híreiben közzétéve, köztudomásra jutott. A tisztnek, közvetlen katonai felsőbbségi hatósága a hirlapi közleményből ez esetről értesülvén, a hirlapi közlemény valóságának felderítése ezéljából a politikai hatóságot megkereste. Ez a néptanítót kihallgatván, az, jegyzőkönyvi nyilatkozatában kijelentette és ezen kijelentését aláírásával meg is erősítette, hogy bántalmazásban nem részesült. E jegyzőkönyvi nyilatkozat az illető katonai hatósághoz megküldetvén, a katonai hatóság ezen egyszerű bizunyítékkal meg nem elégedett s azt kívánta, hogy a néptanító a járásbíróság előtt leteendő esküjével erősítse meg vallomását. Midőn a politikai hatóság erről a néptanítót értesíté, ez a politikai hatóság előtt kijelentette, hogy „uram, én félve a további katonai szolgálatom ideje alatt a vallomásombólbekövetkezbetőkellenietlenségektől, megtagadtam a valódi tényállásnak bevallását. De ha most esküt kivannak rá, meg kell vallanom az igazat, mert hamis esküre nem kényszeríthető senkisem." A politikai hatóság már nem közvetlenül a katonai hatóságnak, hanem saját polgári felsőbb hatóságának felterjesztvén ezen jelentés tartalmát és indokait, ez utóbbi közölte a jelentés tartalmát a katonai hatósággal. Tehát oly utón, t. ház, a mely irattárilag is elkülöníthető volt az előbbitől. Hogy mi történt ezen esettel tovább, azt, t. ház, nem tudom, mert az ügy politikai utón megszűnt. Annyi azonban bizonyos, hogy a néptanító a szenvedett bántalmazást, félve a katonai pályán felmerülhető kellemetlenségekiől, eltagadta. Ez a szelíd nyomás. (Tetszés a szélső baloldalon.) Abban, hogy a katonai hatóság az egyszerű bizonyítékkal meg nem elégedvén, a néptanítónak vallomására való megesketését kívánta, látom a még szelídebb nyomásnak a kísérletét. (Igaz! Ugy van! balfelöl) Az is igaz, t. ház, hogy a katonai hatóságnak még irattárilag is elkülöníthető két okmány volt kezében. Használhatta az egyiket is, a másikat is. És nem hiszem, t. ház, hogy mind a kettőt használta volna, lehet, hogy egyiket sem használta; de ha használta volna, minden esetre csak az egyiket használta volna, mert a katonai hatóságok eljárásának alapja nem a kétokmányúság. A kétokmányúság a Tisza-aera systemájának alapja. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Vagy vájjon nem kétokmányúság-e az. t. ház, hogy a t. ministerelnök ur, midőn a véderőről szóló törvényjavaslatot beterjesztette és annak 14. §-ából a 10 évi érvényességi idő határozott kifejezését, tehát az alkotmányos biztosítékot kiNagyta, itt a házban váltig erősíti, hogy az, a mi a 14. §-ban van, ugyanaz, a mi az előbbi törvény 11. §-ábau foglaltatik és midőn ezzel sem saját pártját, sem a parlamentet, sem pedig az országot megnyugtatni képes nem volt, akkor kijelenti, a legnagyobb ünnepélyességgel — sőt az én véleményem szerint még többel — hozzátehetem talán, hogy imparlamentáris módon — azt, hogy ha majd ezen 14. §. a részletes tárgyalás alá vétetik, a korona tekintélyére való hivatkozással kész nyilatkozatot tenni az iránt, hogy ajavaslat 14. §-a és előbbi törvény 11. §-a ugyanaz. (Tetszés balfelŐl.) Vájjon nem kétokmányú eljárás-e az, hogy midőn a 24. és 25. §-okban a magyar nyelv használhatásának biztosítékát nem találjuk, a t. ministerelnök ur pártja részéről egy határozati javaslatot terjesztet be, melyben a honvédelmi minister urat az iránti lépések megtételére ki vánjautasíttatni, hogy a magyar nyelv szükséges mértékben használhatása a tiszti vizsga folyamán megengedtessék, a nélkül, hogy a határozati javaslatban a végrehajtásra nézve a legkevesebb biztosíték foglaltatnék. (Igás! Ugy van! szélső balfelöl.) Vagy nem kétokmányú eljárás-e az, midőn a közösügyek tárgyalására kiküldött bizottságban szóvá tétetik az, hogy a közös hadseregben a cs. „és" kir. elnevezés nem fogadtatott el, a hadügyi minister ur kivágja visit-kártyáját s bebizonyítja azt, hogy ő csakugyan cs. „és" kir. hadügyi minister. (Igaz ! Ugy van! a szélső balon.) Vagy nem kétokmányú eljárás-e az, hogy midőn ezen viták folyamán Fenyvessy Ferencz t. képviselőtársunk beszédében a honvédelmi minister urat „cs. kir/ altábornagy czímmel tiszteli meg, a ház mélyen t. elnöke a leghivatalosabb alakban kijelenti, hogy báró Fejérváry Géza, a m. kir. honvédelmi minister nem „cs. kir." hanem cs. „és" kir. altábornagy. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Vagy nem kétokmányú eljárás-e az, hogy midőn nem sokára ugyancsak Fenyvessy Ferencz t. képviselő ur, ha jól tudom, a katonai czíratár, Schematismus, tehát ugy a hadseregben szolgáló tisztek névsorának, valamint a czímeknek leghivatalosabb adatait felmutatja és azt bizonyítja, hogy báró Fejérváry Géza, daczára az elnök ur múltkori hivatalos kijelentésének, császári királyi altábornagy: erre a honvédelmi minister ur kijelenti, hogy nem tehet róla, hogy a hadsereg e czímet még nem acceptálta, de hát azért ő nem felelős, tessék az egész kormányhoz az iránt kérdéssel fordulni. Nem kétokmányú eljárás az, hogy midőn ezelőtt 7 — 8 évvel a közösügyek tárgyalására kiküldött bizottság elhatározza Magyarország területén egy felsőbb katonai académia felállítását, a t. ministerelnök ur, csak ugy ülő helyzetben, félvállról most kijelenti, hogy az ugy sem lenne magyar nyelvű; és nemsukárá, egy pár nap múlva, a t. közlekedési minister ur, a ki közhír szerint, legalább az első alkalommal a tartalékos tiszti minősítésrealkalmasnak nem találtatott, de aki a hadügyi albizottság előadójának bevált (Egy hang a szélső