Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.

Ülésnapok - 1887-212

Uö 212. országos ülés márczlus ST-én, szerdán. 1889. önök itt a hadsereg részéről és a hadsereg nevében fellépnek, véget kell vetni. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Mozgás a jobboldalon.) Ha az önérzetnek csak egy szikrája van még önök ben, (ügy van! TJgy van! a bal- és szélső baloldalon) ha a törvényhozói méltóság érzetével csak a legkisebb mértékben bírnak is, (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon) akkor nem engedhetik meg, hogy a törvénynek ez a pontja ilyen hiányosan, annyiféleképen magyarázható módon szerkesztetvén, a nemzet ifjúságának egy bizonyos percentje szabadon ki legyen szolgáltatva az önkénynek. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Haszontalan a mi polgári institutiónknak minden intézkedése, mely az egyént a hatalommal és önkénynyel szemben védelmezné, (TJgy van! a bal- és szélső baloldalon) ha ott, a hol a hatalom és önkény nemcsak egyesekkel, hanem a nemzettel szemben is annyiszor tört ki és annyiszor erőszakoskodott, nem igyekeznek gátot és korlátot vetni az önkény elé. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Elfogadom Nagy István t. képviselőtársam határozati javaslatát. (Zajos helyeslés és éljenzés a bal- és ssélső baloldalon.) Elnök: T. ház! (Halljuk!) Méltóztassanak Almásy Sándor képviselő ur indítványát meghallgatni. Madarász József jegyző (olvassa): „Nagy István képviselő indítványa ntasittassék a véderőbizottsághoz jelentéstétel végett." Thaly Kálmán: T. ház! (Halljuk!) ügy látszik, hogy a t. kormánypárt számos tagja, (Halljuk!) legalább a főbbek, azt hiszik, hogy a 25. §. tárgyalásával az ellenzék erélye véget ért, hogy kifogyott volna belőlünk a szusz. (Derültség ) Ne higyjék ezt a t. képviselő urak. Mi végig fogunk küzdeni a magyar ifjúság és a magyar művelődés ügyeért s a magyar nyelv érdekeiért, a melyet önök tegnapi szavazatukkal tönkre akartak tenni, (ügy van! ügy van! a bal- és szélső baloldalon. Felkiáltások jobb felöl: Ah! Ah!) Különben is arra, hogy az ellenzék a küzdelmet, a melyet erélylyel kezdett meg és folytatott hosszú időn át, ellankadva, félbe ne Nagyja, önök és viselkedésük nagyon hathatósan közreműködik. (Igaz ! ügy van! a bal- és szélső baloldalwi.) Nem kell itt utalnom a t. minister ur hetyke magaviseletére, a melylyel el akar nevetni minden argumentumot. De hivatkozom az önök zárszónokára, Gajári képviselő urnak tegnapi beszédére. S a midőn kijelentem, hogy a minister ur minden gúnyolódása, mosolya, elnevetése daczára én is pártolom Nagy István barátom beadott módosítványát, mint a mely jogos könnyítéseket tartalmaz a müveit elem, az ország képzett ifjúsága számára : egyúttal nem Nagyhatom szó nélkül az önök részéről tegnap utoljára elhangzott beszédet, Gajári képviselő ur előadását, a mely ugyanebben a kérdésben az ellenzékhez igazán provocative volt intézve, (ügy van! ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) A t. többség mérsékeltebb gondolkozású, nem annyira elfogult tagjainak megítélésére bizom, helyes volt-e, tapintatos volt-e akkor, midőn itt a szólás joga már senkit nem illetett meg, a t. előadó ur részéről az, hogy objectiv érvelés helyett bennünket egyenesen insultáló módon szemrehányásokkal halmozott el? (Élénk helyeslés a balés szélső baloldalon.) Elnök: Csak azt jegyzem meg, hogy Gajári Ödön képviselő ur tegnap nem volt előadó. Thaly Kálmán: Bocsánat, tévedtem. Egyébiránt világos, hogy nem Münnich előadó úrról beszéltem, mert megneveztem Gajári képviselő urat, a határozati javaslat benyújtóját. T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy mivel különben is ugyanaz a thema forog itt fenn, tudniillik az egyévi önkéntesek ügye és Gajári képviselő ur zárbeszédében ezt a pártot és mind a két ellenzéket vádolta, vádjainak legalább két pontjára megjegyzést tegyek. (Halljuk!) Egyik vádja az volt, hogy az ellenzék vitte át az izgalmat az utczára. Méltóztassék csak viszszaemlékezni a t. képviselő ur, hogy midőn nem a mi részvétünk folytán —- mert mi addig nem avatkoztunk az utezai tüntetésekbe — hanem ama szakasz következtében, mely maga is elég izgató különösen az ifjúságra nézve; mert hiszen annak létérdekéről szól, annak művelődési pályáját nehezíti, azt síVjtja kényszerszolgálati évvel — megmozdult az utcza és ez itt szóbakerült: épen a túloldalról állott fel egy képviselő ur, Rohonczy Gedeon és mondta — velünk gúnyolódva — hogy ha ő izgatná az utczát, oda is állana a nép elé. Az ő egyenes felhívására állottuuk mi, igenis, oda a nép elé — ott volt legalább 50 képviselő, sőt több is — és rendeztük azt az impozáns ünnepélyes tüntetést, a melyről a művelt nemzetek lapjai — a világlap, a „Times" és a többiek is mindnyájan — elismeréssel nyilatkoztak, ugy impozáns mivoltára, mint arra nézve, hogy itt a legkisebb rendzavarás sem fordult elő, a mit még az önök lapjai is kénytelenek voltak elismerni. A jobboldal padjairól hozzánk intézett felhívásra állottuuk mi tehát az utezai tüntetők elé, mert férfias önérzetünk volt ama szavak által, mintegy kétségbe vonva. Az egyik tehát biztatott, hogy álljunk a nép élére, a másik pedig kárhoztatja, hogy mi vittük az utczára az izgalmat. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Különös, hogy erőszakos jellegű tüntetések előidézésével minket gyanúsít azon párt, a melyhez tartozó képviselők revolverrel, boxerekkel, ököl- és bot-csapásokkal argumentáltak itt a parlamenti épületen belül. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon ) Győry Elek: Künn meg mihasznákkal!