Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.

Ülésnapok - 1887-203

1.2 203. országos ülés márczius 14-én, csütörtökön. 1889. testük alosztályainál tényleg szolgálni s ez alatt szabadságukban áll, azon előbb említett kedvezniénynyel, hogy a laktanyánkivül lakhatnak, saját költségükön teljesíteni a szolgálatot. Az ilyeneknek, tudniillik másodéveseknek, kik a tiszti vizsgát le nem tették, az is megengedhető, hogy az egyévi önkéntesek elméleti oktatásában, a mennyiben ilyen helyben tartatik, részt vehessenek, feltéve, hogy máskülönben arra érdemeseknek találtatnak és hogy a szolgálat ez által hátrányt nem szenved. " Bátorkodom a t. ház figyelmébe ajánlani egy tényt. Tudjuk, hogy a csapatoknál a tacticai egységek létszáma határozottan meg van állapítva; e létszámot emelni nem lehet, már a budget miatt sem. Az az egyéves önkéntes, ki elég szerencsétlen volt a tiszti vizsgát le nem tehetni, e törvény szerint beosztatik azon tacticai egységbe, amelynek megállapított létszáma van s a mely őt saját állományához tartozónak fogja tekinteni. Ebből az következik, hogy midőn ama tacticai egységnél szolgálatot kénytelen teljesíteni, melynél tudvalevőleg az elvezényelések, mint a honvédelmi minister is constatálni fogja, ugy is annyira igénybe veszi a legénység létszámát, hogy a gyakorlatokra naponkint alig vonulhat ki valaki, annak a másodéves cnkéntesnek vajmi kevés idő lesz Nagyva arra, hogy a tisztképzésben részt vehessen. Sőt mert ő reájuk, mint állományra számítanak, őket a szolgálat feltétlenül igénybe fogja venni. És itt van a törvényjavaslat és a minister ur nagy fallatiája, midőn azt mondja, hogy ezek is le fogják tehetni a vizsgálatot, a mennyiben a szolgálat engedi. Sokkal őszintébb és helyesebb lett volna és a túloldal elszánt kitartását némikép befolyásolta volna, ha egyszerűen kimondja, hogy a másodéves önkéntesekre nézve a tiszti vizsga letétele, épen a szolgálat miatt, feltétlenül el van zárva. A t. minister ur tiltakozik és meg vagyok győződve, hogy igyekezni fog szavaimat megczáfolni, feltéve azonban, de meg nem engedve, hogy ez neki sikerülni fog, hátra marad egy másik tényre hivatkozni, mely ekkor is megakadályozza a másodéves önkéntest a tiszti vizsga letételében. A törvény tudniillik azt veszi fel, hogy ha a szolgálat is megengedné, ezen tiszti oktatásban a második évben csak azon esetre vehetnek részt, ha erre érdemeseknek találtatnak. Én, t. ház, tapasztalatból tudom, hogy azok, kik eddig egyévi önkéntességi szolgálatuk teljesítése közben e törvényre támaszkodva saját jogaikra hivatkoztak, minő bánásmódban részesültek s hogy az érdemeket a magyar önkénteseknél miben találja meg a hadsereg tiszti kara, melyre az érdemek megbirálása ezúttal is bizva lett. Erre nézve én eseteket felhozni nem szándékozom, de t ház, ha most a törvény világosan és határozottan kimondja azt, hogy az egyéves önkéntes az első évben a tiszti vizsgát leteheti, a második évben pedig csak ugy, ha erre érdemeket szerez, akkor méltóztassék elképzelni azt, hogy az érdemek elbírálásánál äz ellenőrizhetetlen katonai tiszti kar miként fog eljárni? (Igaz! (Ugy van! a bal- és szélső balfelöl.) A törvény intentiója, t. ház, világos, czélja határozottan az, hogy az egyévi önkéntességi szolgálat eltelte után azon önkéntesek, a kik a tiszti vizsgát le nem tehetik — a mint a minister ur is mondotta — altisztekké képeztessenek ki. (Igaz! Ugy van! a szélső balfelöl.) Mert, t. minister ur, én megengedem, hogy egy laicus testületben el lehet, mondáin azt — a mire a minister ur oly nagy súlyt fektet — hogy a hadi, tacticai kiképzés a minister ur szerint egy év alatt lehetséges, de hogy altisztté képeztessék ki valaki, arra már két esztendő szükséges, de ez legalább is arra mutat, hogy a t. minister úr félreérti saját helyzetét, félreérti azt a helyet, melyben az mondatott. (Tetszés és helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A legerősebb kritikának tenné ki magát a t. minister ur ezen állításával, mert ebből — ha komolyan kell vennünk —határozottan következtetnünk kell azon ezélra, azon tendentiára, mely a magyar intelligentiára akar e törvényjavaslattal halálos csapást mérni. (Élénk helyeslés a bal- és szélső bal fel öl.) Mert én nem képzelek, t. ház, lehetőséget arra nézve, hogy valamely hadügyi kormányzat a tiszti minősítéshez kevesebb qualificatiót kössön, mint az altiszti minőséghez. Ha pedig a t. minister ur azt hiszi, hogy azzal, mert megszorítja az önkéntességi szolgálatot és egy második evet állít fel mint megszorítást, több tisztet fog nyerni, akkor nagyon csalódik. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Ezt bizonyítani nem akarom, mert itt e házban már több oldalról lett bizonyítva; de azt sem, a mit Bolgár Ferencz t. képviselőtársam kijelentett, hogy az úgynevezett kényszertisztekből minő értéke és haszna lesz a hadseregnek, hanem bátor vagyok egy megjegyzést hozzáfűzni, hogy akkor, midőn a második évet kitalálták, akkor tulajdonképen nem tisztre volt szükségük, hanem leghatározottabban csak altisztekre. (Helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) És hogyha a t. minister ur e tekintetben nem akar őszinte lenni, akkor figyelmeztetem a t. képviselőházat arra, hogy az osztiák-magyar hadseregnek a külföldi államok szakközegei által egyetlen gyöngéjeként mindig az hozatott fel, hogy kiképzett altisztjei nincsenek és igen szomorú, t ház, hogy azt elismerve, a hadügyi kormányzat ezen altiszti pótlást épen a magyar intelligentiában akarja meglátni, akarja keresni. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De, t. ház, tagadom azt is, hogy a tiszti szükséglet a hadseregben oly mérvű volna, mint azt a minister ur állítja és bátor vagyok egyszerűen hivatkozni arra, hogy nincs a közös hadseregnek