Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-190

190 országos lilés február 27-én, szerdán 1889. 93 folyamán, ha magyar alattvaló, a magyar állam nyelvét használhassa. T. képviselőház! A nyelvkérdés itt a házban olyan nagy hullámokat vert fel, (Felkiáltások balfelöl: Méltán! Halljuk! Halljuk!) hogy még egy hatalmasabb felszólalás, nem hogy oly szerény, mint az enyém, sem volna képes azokat lecsillapítani; és ha mégis érintem e tárgyat, teszem azt azon czélból, nehogy azon színben tűnjek föl, mintha ezen kérdés elől ki akarnék térni. (Halljuk! Halljuk!) Én, t. képviselőház, azon nemzeti aspirati ókról, a melyek e házban olyan ékesszólóan ecseteitettek, nem mondtam le, nem mondok le soha; (Élénk helyeslés és éljenzés balfelöl) de ugyanakkor azon meggyőződésben vagyok, hogy mindaddig, a mig mi az 1867 : XII. törvényezikket úgy értelmezzük, a hogy az a hadsereg közösségére vonatkozó 1868 : XL. törvényczikkben kifejezésre jut, mindaddig én a nyelvkérdés eldöntésére más utat és módot czélravezetőnek nem találok, mint azt, a mi a határozati javaslatban van. (Élénk helyeslés jóbbfélöl. Mozgás a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Meg vannak tehát, t. ház, a biztosítékok, csak élnünk kell velük ; megengedem, hogy ezen biztosítékok formai szempontból nem minden, (Félkiáltások a szélső baloldalon: Semmi! Halljuk! Halljuk !) de ha keresztülvitetnek, akkor azon számos, többféle módon complieált viszonyt tekintetbe véve, melyeklvel nekünk okvetlenül számolnunk kell, elegendők. (Elénk helyeslés jóbbfélöl. Mozgás és ellenmondások a bnl- és szélső baloldalon.) És e tekintetben bizalommal veszem az igen t, honvédelmi minister ur tegnapi nyilatkozatát; mert abban egy helyes paedagogiai elv kifejezését látom s ez áll abban, hogy egészen más elbírálás alá tartozik egy tartalékos tisztnek, mint egy hivatásbeli tisztnek kiképzése. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Nekem, t. ház, a ki ezen az oldalon ülök, és nem máshol, lehetetlen azt feltennem, hogy a kor mány azon ígéreteket, melyeket nekünk ezen kérdésben tett, be ne váltsa; és az azon ígéreteknek beváltásával járó felelősséget, melylyel nekünk, a kik őt támogattuk és támogatjuk, tartozik, szem elől tévessze — mondom — és minthogy nekem ezt lehetetlen föltennem : elfogadom ezen szakaszt és a Gajári Ödön t. barátom által benyújtott határozati javaslatot. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Felkiáltások a szélső balról: Törvényt! Törvényt!) Önöknek, igen t. képviselőtársaim, kik az ellenzéken vannak, aggályaikat, tudom, nem voltam képes eloszlatni, (Felkiáltások balfelöl: Igaz! Halljuk! Halljuk! a jobboldalon) hozzáteszem: nem is hittem, nem is hihettem ezt, mert ha hittem volna, ez szerénytelenség lett volna tőlem. (Tetszés.) De ugyanakkor minden szerénységem mellett, engedjék meg nekem, tisztelt uraim, azt, hogy elvárhassuk mindenkitől, hogy eljárásunk jóhiszeműségét és meggyőződésünk igaz voltát elismeri, (Élénk helyeslés a jobboldalon) a midőn mások viszont — és jogosan — hasonló követeléssel lépnek fel velünk szemben. (Helyeslés a jobboldalon.) A világtörténelem kérlelhetlenül igazságos, szigorú biró; annak ítélőszéke előtt, ha nem is egyénenként, de azon pártokban, melyeknek irányelvét elfogadjuk magunknak vezérfonalul, meg kell jelennünk. Önök, t. képviselőtársaim, ujongva már előre vindicálják maguknak a kedvező ítéletet. Én ezt nem teszem, nyugodtan várom, mit hoz a jövő ; mert azon politikai iránynak, melyet követek és a mely politikai irány a lépésről-lépésre való előrehaladásban, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Látjuk! Zaj. Halljuk! Halljuk ! jobbfelöl. Elnök csenget) az óvatosságot tartja a haza érdekében levőnek, (Élénk helyeslés a jobboldalon) olykor-olykor, megengedem, egyéni hajlandóságaim és vágyakodásaim fékezésével, ezen politikai iránynak eredményeiben áldásos hatását bizton remélem. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) És most, t. ház, végezetül nem marad egyéb hátra, minthogy a t. ház jóakaratú figyelmeért, melylyel igénytelen felszólalásomat meghallgatni szíveskedett, köszönetet mondva, kijelentsem, hogy elfogadom a szakaszt és a határozati javaslatot. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon. Zaj a balés szélső baloldalon.) Madarász József jegyző: Beőthy Ákos! Beöthy Ákos: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt a szőnyegen lévő kérdésnek érdemleges részére nézeteimet elmondanám, méltóztassanak megengedni, hogy egy-két előzetes észrevételt tegyek. (Halljuk! Halljuk!) És első sorban engedjék meg nekem, hogy az előttem szólott t. képviselő urnak őszintén gratuláljak mai sikeréhez, ahhoz, a mit az 1848. előtti időkben ugy neveztek, hogy „szép igyekezet". A t. képviselő urnak felszólalása sok tekintetben előnyösen elüt a túloldal tisztelt fiatal óriásainak az utóbbi időkben tartott felszólalásaitól, melyekkel bennünket megörvendeztettek.-(Ugy van! Ugy van! balfelöl.) A t. képviselő ur — ugy látszik — csakugyan nem tartozik a Herbertek cathegoriájába, kiknek — fájdalom — Magyarország nagyon kicsiny. A t. képviselő ur, ugy látszik, nem hiszi azt, hogy a lelkesedés teljes hiánya és az idő előtt megvénült tudákosság egyértelmű azzal a politikai bölcsescggel, a mely egyedül képesít ez országnak vezetésére. És miután, t. képviselőház, én a t. képviselő ur felszólalásában nem ezt a kiaszott, rideg és örömtelen felfogást találtam, hanem találtam a meleg érzelmeknek szívbeli teli hangját, ezért üdvözlöm őt, daczára annak, hogy vele nem vagyok egy pártnak kötelékében. A t. túloldalnak egy nagyreményű másik tagja, Gajári képviselő ur, a ki ottan — mond-