Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.
Ülésnapok - 1887-190
li)0. országos fi lés február 27 én, szerdán. 1889. gj seggel felcserélni legalább is nem helyes, (Ugy van! a jobboldalon.) Haatárgyilag! sság teljes szigorával tárgyaljuk e szakaszt, mindenek előtt tisztába kell jönnünk azzal, hogy voltaképen mi is a czélja az e szakaszban tervezett újításnak? (Halljuk! Halljuk!) A tiszti létszámban szomorúan tapasztalt tetemes hiány pótlása. Ha ez a czél és ezt a czélt a kormány oly eszközökkel igyekszik érvényesíteni és a bajon azon a módon igyekszik segíteni, hogy háztartásunk minél csekélyebb megterheltetésével járjon, én részemről a baj orvoslásának azon módját, hogy a tiszti létszámban mutatkozó hiány az önkéntesekből nyerendő tartalékos tisztekkel pótoltassák, helyesnek tartom. (Helyeslés a jobboldalon.) Azok, a kik ezt helyeg]ik,minden esetre ezen álláspontot is fogják osztani; mig azok, a kik ezen czélt ily eszközökkel elérni nem tartják indokoltnak, ezen szakaszt is elvetik, mint olyat, a melyre absolute nincs szükség. (TJgy van! jobbfelöl.) Ha ily módon akarunk a bajon segíteni, akkor még egy másik kérdésre is meg kell felelni s a kérdés az, hogy he yes-e az önkéntesekkel eddig divó elbánást megváltoztatni, a mint azt a szakaszeontemplárja: igen vagy nem? E tekintetben bátor vagyok a statisticai adatokra hivatkozni, a melyek azoknak százaléki arányát, a kik az önkéntesi vizsgát letették, nem a legkedvezőbb színbentüntették fel. (TJgy van! jobbfelöl.) És itt engedje meg nékem a t. ház, hogy a törvényjavaslatnak azon intentiójával foglalkozzam, a mely az egyévi önkéntesi szolgálatot tisztán a katonai kiképzésnek akarja fentartani olyformán, hogy abban az évben az illető ifjú egyéb tanulmányait ne folytathassa. Én ezen intézkedést katonai szempontból helyesnek tartom, de akkor kell, hogy az illető ifjú oly bánásmódban részesittessék, a mely az illetőben az önérzetet — hogy ugy fejezzem ki magamat — a szeretetet ébreszsze foglalkozása iránt; mert ez okvetlenül szükséges arra, hogy minden intelligens fiatal ember tartsa magára nézve nagy szerencsének azt, hogy egy év alatt el tudja nyerni a tiszti kardbojtot, (Ugy van! jóbbfelől) mivel csak az ily felfogású ember lehet jó tiszt. (Igaz! Ugy tan! a jobboldalon.) Megengedem — : és ezt azért említem fel, mert objective akarok a tárgyhoz szólani — hogy e tekintetben fordultak elő mulasztások és visszaélések ; de kérdem, nem fordulnának e elő, ha más hadseregünk volna? Bizonyára; mert ne feledjük soha, hogy minden intézmény és igy a véderőszervezet is emberalkotás s igy akarva nem akarva visszaélésekre ragadhatja el azokat, kik e szervezetben működnek. Nekünk, a f kiknek Austriával közös hadseregünk van — én mindig azok álláspontjáról szólok, a kik a közös hadsereget szükségesnek tartják — nem az lehet feladatunk, hogy minden egyes visszaélést hadseregünk jelen rendszerének rójjunk fel, hanem törvényhozói kötelességünk az, hogy minden egyes eoncrét esetről komolyan tudomást véve, a honvédelmi kormányzat utján a hadügyi kormányzattól a hibásnak megbüntetését kívánjuk. (Helyeslés a jobboldalon. Ellenmondás a szélső balon.) T. ház! A tiszti rang betöltése háború esetén nagy felelősséggel jár, oly nagygyal, hogy véleményem szerint az eddigi elbánás mellett az önkéntesekből lett tartalékos tisztek nagy zöme, az igen tiszteletreméltó kivételektől eltekintve, egyrészt komolyan veszi azon felelősség súlyát; másrészt pedig azt a képességet, mely őt háború esetén e felelősség elviselésére képesíti, ha — mondom — ezt komolyan veszik^ kénytelenek lesznek bevallani, hogy nem tudnak annyit, a mennyit egy tartalékos tisztnek tudnia kell, a kinek jártasságától egész csapattestek legénységének élete és olykor döntő fontosságú ütközetek sorsa függ. ('Zaj a szélső baloldalon. Felkiáltások: Azért tanuljanak meg németül ?) Majd erre is rátérek. Ha, t. ház, ez igy van, pedig tagadni nem lehet, a bajon segíteni kell. És ép azért helyesnek tartom e szakaszban foglalt módokat. A mi pedig ama sérelmes második évet illeti, engedje meg a t. ház, hogy e tekintetben a magam nézetét elmondhassam. (Halljuk! Halljuk!) Tudom, hogy e tekintetben meglehetősen egyedül állok, de mivel ez meggyőződésem, ily criticus perczben kötelességem azt kimondani. Mert, t. ház, én ama második évben nem látok mást, mint kifolyását amaz egyenlőségi elvnek, melyre alkotmányunk a maga teljességében alapítva van. Megmondom, miért. Á védkötelezettség a közteherviselésnek legsúlyosabb formája. Mint ilyen, egyforma mértékben, egyforma arányban viselendő mindenki által. De igen helvesen intézkedett az 1868: XL. törvényczikk, behozva országunkba is az önkéntesi intézményt, módot nyújtva intelligens ifjúságunknak, azaz megadva annak azt a jogot, hogy épen az ország jól felfogott érdeke szempontjából egy év alatt tehes?en eleget védkötelezettségének; mely jog megjelenési formájában szerintem csakugyan kedvezmény azokkal szemben, kik kénytelenek három évig szolgálni. Mélyen t. képviselőház! Ha én ezt helyesnek tartom is, csak annyiban tartom helyesnek, ha minden intelligens és qualificatióval biró fiatal ember teljes tudatában van annak a felelősségnek, mely őt a társadalommal, a hazával és a trónnal szemben terheli; és ez áll abban, hogy a törvény által neki biztosított előnyt ki is igyekszik használni és a tiszti vizsgát le is teszi. (Helyeslés a jobboldalon.) Mert ha nem ez a czélja az önkéntesi intézménynek — és ezért mondom, hogy e véle12*
