Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.
Ülésnapok - 1887-189
68 189. orsíágos Blés február 26-án, kedden. 1889. Ezen határozati javaslat, melylye] én első sorban a német nyelvvel egybekötött gyakorlati nehézségek megszüntetését elérve látom, ugyanazon alapelvre van fektetve, mint a véderő bizottságé. Azonban minden külön indokolás nélkül is kitűnik a különbség a két szerkezet között. Azon elv tudniillik, mely szerint a német nyelv birása csak oly mértékben követeltessék, a mily mértékben ezt a szolgálatérdeke múlhatatlanul megkívánja, ezen határozati javaslatban ugy érvényesül, hogy a német nyelvben való esetleges járatlanság, tekintet nélkül a tárgyak minőségére, elméletiekre avagy gyakorlatiakra, az adandó feleletek könnyebb avagy nehezebb voltára, általánosokra avagy részletekre a tiszti minősítés kimutatásánál akadályul ne szolgáljon. (Helyeslés jobbfelől.) Szóval ezen határozati javaslatban a tiszti vizsga folyamán a magyar államnyelv, illetőleg a Horvát-Szlavonországok hivatalos nyelvének használata semminemű megszorításhoz kötve nincs. És épen a megszorító rendelkezések eme teljes hiánya az, melynél fogva lehetővé lesz téve, hogy bármily kérdésre adott feleletnél — a vizsgálandónak belátása szerint —- a képzettség az államnyelven legyen kimutatható. Hogy ennél végelemzésében és gyakorlatilag véve nagyobb könynyítés a német nyelvvel kapcsolatos nehézségekre vonatkozólag nem érvényesülhet még azon felfogás mellett sem, melyet a magyar csapatoknál behozandó magyar vizsgára nézve kifejteni hallottunk, az kétségtelen. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Törvény!) A védkötelest megillető azon szabadság pedig, melylyel intellectualis képességeit az állam nyelvén érvényre juttatni jogosítva van, (Felkiáltások balfelöl: Hol van az biztosítva?) érvény re jutása egyúttal a magyar nemzeti culturának és magyar államnyelvnek a nélkül, hogy az intézmény közösségét és a belszervezetre vonatkozó jogokat ezen határozati javaslat alapján kifejlendő gyakorlat befolyásolná. És ebben nyilvánul az, hogy mig jogos nemzeti törekvéseink érvényesülést nyerjenek, ne ütközzenek azok össze föntartott és föntartatni kivánt jogokkal. E határozati javaslatban e jogok tisztelete egyesül azon ered meny nyel, a melyet nemzeti nyelvünk és egyúttal hazai ifjúságunkra való tekintettel sikerre juttatnunk kell. T. ház! Még egy felfogásra kell megjegyzéseket tennem, a mely felfogás szerint azon intézkedések, melyek a határozati javaslatba foglalvák, a törvény szövegébe volnának felveendők. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső balon.) Erre nézve (Halljuk!) a túloldalon elhangzott legkitűnőbb beszédek egyikében azon álláspont volt kifejtve s a védtörvény egyéb, a belszervezeti rendelkezésekre vonatkozó határozmányaiból kimagyarázva, hogy ez —- természetesen a korona hozzájárulásával — nem csak igen egyszerű dolog, de ennek nem is szabad, nem is lehet másként történnie, mert akkor, midőn egyfelől a nemzet líjabb áldozatairól van szó, igen természetes, hogy ezen áldozatokkal szemben a korona is megtegye a maga jogaiból az aequivalens engedményeket. (Mozgás a bal- és szélső balon.) Szóval, hogy ebben is a do, ut des, facio, ut facias elve érvényesüljön a törvényalkotás két factora részéről. T. ház! E felfogásban én nem osztozhatom. A véderő kérdését s a nemzeti védelem érdekét nem tartom a korona s nemzet között alku tárgyának. (Mozgás a bal- és szélső balon.) Az áldozatokat, miket a véderőnek hoznunk kell, a szükség parancsolja nekünk. A szükség parancsszavának engedve teszünk annyit, a mennyit tenni jónak s szükségesnek látunk. Tesszük ezt nemzeti souverenitásból eredő jogunknál fogva, saját belátásunk s saját akaratunk szerint. S a mi fődolog, tesszük hazánk érdekében. És épen ezért nem kereshetünk ezért senkitől compensatiókat. Azt, a mit e határozati javaslattal elérni akarunk, szintén a védszervezet érdeke dictälja elénk. És épen ez kétségbevonhatlan garantiája annak, hogy e kívánalmainknak, ha e határozati javaslat a t. ház által elfogadtatik, teljesíttetniük is kell. És midőn én az egyévi tényleges szolgálatra vonatkozó intézkedéseket így értelmezem és részemről azok elfogadását a felhozott indokokból hazafias kötelességnek tartom, eszembe jut, hogy mennyit beszéltek e házban arról a loyalitásról, melyet a t. túloldal teljesen magának vindicál és arról a tapintatlanságról, melyet a kormánynak és a többségnek tulajdonít. (Ugy van! balfélől. Halljuk ! Halljuk! jobbfelől.) A loyalitásért én nem verseuyzek, (Helyeslés jobbfelől) önök loyalitását távolról sem kívánom tagadásba venni; és kész örömmel elismerem, hogy loyalis nyilatkozatokban, a miket onnét hallottunk, a verseny pálmája isaz önöké;(Helyeslés jobbfelől. Élénk helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) de egy törvényhozó loyalitását én nem a nyilatkozatokban, hanem abban keresem és találom, (Egy Jiang balfélől: A szolgaiságban! Helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Mozgás jobbfelöl. Zaj) ha a korona és nemzet jogait egyenlő módon respectálja ; ha kimondja az igazságot fölfelé (Ugy van! jobbfelől. Mozgás balfelöl) és van báTörsága kimondani az igazságot lefelé, (Zajos helyeslés jobbfelöl) még akkor is, ha a felszított izgatottság folytán népszerűségében szenved, avagy azt el is vesztheti, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Fenyvessy Ferencz: Helyeslés a baloldalon ! (Derültség.) Gajári Ödön]: Ez aztán lehet önök részéről a tapintat, a mi részünkről a tapintatlanság kérdése.
