Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-187

S6 187. országos ülés febm ár 28-án, szombaton. 1889. Nem mulaszthatom el ez alkalommal még egyet megjegyezni. (Halljuk!) Valaki a t. képviselő urak közül felemlítette, hogy a német nyelv teszi lehetetlenné a katonai intézetekben levő magyar fiuknak a tanulmányokban való haladását. Ezzel szemben határozottan constatálom, hogy valahányszor ilyen panaszt, conerét esetre vonatkozólag hallottam, mindig utána jártam és valahányszor utána jártam, mindig bebizonyult az, hogy nem a nyelv hiányos tudása, (Ellentmondások a bal- és szélső baloldalon) nem a nyelvben való járatlanság, de más volt az ok, (Zaj a bal- és szélső baloldalon) a miért nem feleltek meg az illető fiuk a követelményeknek. Ezt bármikor képes vagyok Írásban is bebizonyítani. (Helyeslés jobbfelöl. Hoszszantartó mozgás a Ml és szélső baloldalon és élénk felkiáltások: Halljuk a minister elnököt!) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Miután a vita be van zárva és én a vita bezárása előtt nem szóltam — habár a 48-iki törvény szerint teljes jogom van bármikor szólam — nem szólok a kérdés érdeméhez, mert látom, hogy némely t. képviselő urak igen rossz néven veszik, ha a vita bezárása után akarok beszélni. (Halljuk!) Azonban egy tévedésére (Halljuk !) figyelmeztetnem kell Horánszky t. képviselő urat; tévedésnek nevezem azon erős kifejezések daczára, melyeket ő az igazságnak meg nem felelőleg alkalmazott. (Halljuk!) A delegatiókban, t. ház, igenis hozattak határozatok — néha a kormány hozzájárulásával is — az iránt, hogy a magyar korona területén katonai akadémia állittassék fel; és mindenki el is ismerte, a magyar kormány is mindig megmondotta, hogy a mely perczben egy új akadémiának felállítása szükséges lesz, (Nagymozgásabal- és szélső baloldalon. Halljuk! jőbbfelől) ez irányban a magyar kormány teljesíteni fogja kötelességét. (Helyeslés jőbbfelől. Derültség balfelöl.) De abban téved a t. képviselő ur, hogy ilyen határozati javaslat fogadtatott volna el, mert azokban soha sem volt benne az, a mi ebben van, hogy magyar nyelvű akadémia legyen. (Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Ezt az igazság érdekében kívántam elmondani. (Helyeslés jőbbfelől. Élénk mozgás abal-és szélső baloldalon.) Münnich Aurél előadó: T. képviselőház! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Azok után, miket a ministerelnök ur és a honvédelmi minister ur a jelen szakaszra vonatkozó módosítások tárgyában mondtak, én a magam részéről kötelességet kívánok teljesíteni akkor, midőn báró Prónay Dezső igen tisztelt képviselő urnak egyenesen hozzám intézett kérdésére válaszolok. (Halljuk!) 0 ugyanis a véderő-bizottságot kötelességmulasztással vádolta. Nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt a vádat elfogadjam, mert ez nem alapos; nem alapos pedig azért, mert a véderőbizottság igaz, hogy nem kérte a t. honvédelmi minister úrtól, hogy a katonai hatóságoknál e részben fennálló külön szabályokat terjeszsze elő, de erre nem is volt szükség, mivel semmiféle új dologról itt szó nincsen. Először, t. ház, ugyanaz az intézkedés foglaltatik már az 1868: XL. törvényezikkben; azóta ezen szabályok nagyon is ismeretesek. Másodszor nem csak a véderő-bizottság foglalkozik évenkint ezen szabályokkal, hanem maga az igen tisztelt ház évente a 120 alapítványi hely mikénti betöltéséről szóló jelentés tárgyalása alkalmával megvitatja. Ez volt az oka, hogy a véderő-bizottság nem kérte, nem is kívánta azoknak az előterjesztését, mert azok ismeretesek. (Helyeslés jőbbfelől.) Ezt, kérem, méltóztassanak a véderő-bizottság eljárásának igazolásául tudomásul venni. (Helyeslés jobbfelöl. Egy hang balfelöl: Hát a katonai akadémia! Zaj.) Elnök: Görgey Béla képviselő urat illeti a szó. Görgey Béla: T. ház! (Halljuk!) Csak néhány igen rövid megjegyzésre akarok szorítkozni azokat illetőleg, a miket az igen t. honvédelmi minister ur velem szemben felhozott. (Halljuk!) Azt mondotta ugyanis, hogy már tegnap jeleztem volna, miszerint az általam tett módosítások bejuthatása a törvényjavaslat szövegébe általam elismerten nehézségekbe ütközik. Én ezt nem mondtam, t. ház, én csak azt jeleztem, hogy nekem igen kevés reményem és kilátásom van arra, hogy módosítványom elfogadtassék s hogy a t. kormány, miként más módosításokkal szemben is tette, ezt is el fogja utasítani. A mi pedig a t. honvédelmi minister ur azon megjegyzését illeti, hogy én előre isjeleztem volt az érdeklődést, melyet a t. kormány ezen általam felvetett kérdés tekintetében nyilvánítani fog, én nem csak a t. kormánynak, de az egész nemzetnek az érdeklődésére hivatkoztam és az előttem szólottak beszédeiből is látszik, hogy ezzel sikert arattam. Sőt hogy a dolog nem is egészen alaptalan s helyesen tettem, hogy felvetettem a kérdést, abból is látszik, hogy nemcsak az ellenzék, hanem a t. kormánypárt részéről is több képviselő úrral érintkezvén, azok ezt a dolgot igeu melegen támogatnák, (Egy hang balfelöl: Titkon!) ha például határozati javaslat alakjában nyújtatnék be, de a véderőről szóló törvény létrejöttét nem akarják alterálui. Végül pedig a mi azt illeti, hogy a katonai intézetekben és a hadapród-iskolákbau való aránymegosztás be nem hozható azért, mert ottan szabályrendeletileg — és igen természetesen — a katonatisztek fiainak elsőbbsége vau s mivel a katonatiszti korban az osztrák tartó-