Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-187

187. országos ülés február 23.án, szombaton. 188&. 33 les szolgálni. Tehát a törvényadta korlátok sehogy sem tágittatnak az által, hogy ha a szülők, illetőleg gyámok fiuk érdekében önként elvállalják ezen kötelezettséget. Minthogy pedig a hadapródiskolák szervezése véglegesen befejezettnek nem tekinthető, nagyon kérem, hogy Görgey képviselő urnak indítványától eltekinteni méltóztassanak. (Helyeslés a jobboldalon.) A második indítvány az, hogy a katonai képzőintézetekben is, épen ugy mint a hadapródiskolákban, a monarchia két államának honosai közül oly számarányban legyenek felveendők a hallgatók, a melyben egyik és másik állam az évi újonczjutalékhoz járul. Kivétel ezen rendelkezés alul csak azon esetben lenne engedve, ha az egyik vagy másik állam honosai közül nem jelentkeznek kielégítő számban a felvételre alkalmas pályázók. Hogyan áll a kérdés most ? (Halljuk! Halljuk !) Valamint minden intézetben, ugy a katonai képzőintézetekben is léteznek bizonyos alapszabályok. Ezek értelmében első sorban igénynyel bírnak a katonatisztek fiai, másodsorban az állami tisztviselők fiai és csak harmadsorban a magánosokéi. Ez természetesen csak a kincstári helyekre vonatkozik, nem a magánalapítványi helyekre. Azt hiszem, hogy az az elv, melynél fogva első sorban katonatisztek fiai vétessenek fel, méltányos, mert a tisztek annyiszor változtatják tartózkodási helyöket, hogy azok, a kik vagyonnal nem birnak, nem lennének képesek fiaikat neveltetni. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Ha már most a fölveendő ifjak száma az ujonczjutalék aránya szerint határoztatnék meg, akkor ez alapszabályoknak nem lehetne eleget tenni. Mert kérdés, vájjon elegendő nagy számmal szolgálnak-e magyar tisztek a seregben, arányban a monarchia többi nemzetiségeihez? Ha nem szolgálnak, akkor természetesen nagyon nehéz a számot meghatározni; annál is inkább, mert a monarchia mindkét állama részéről a tisztviselők is tekintetbe jönnek. (Helyeslés jobbfelöl).. Örömmel üdvözölném, ha lehetséges volna az itt felvetett eszmét rövid idő alatt valósítani. A t. képviselő ur amaz óhaját, hogy a kormány foglalkozzék ez eszmével és igyekezzék valami megállapodást létrehozni, szívesen teljesíteni és igérem, hogy ez eszmével foglalkozni fogok. (Felkiáltások a szélső balon: Mindennel csak foglalkoznak!) Ha nem ígéri az ember, az sem tetszik; ha igéri, az sem tetszik: hát mit tegyünk ? (Zaj a szélső balon: Mondjanak le!) Azt hiszem, méltóztatik belátni, hogy ily dolgok 5 perez alatt nem intézhetők el. (Felkiáltások a szélső balon: 20 évük volt rá !) Ez eszme tegnap merült fel, tegnap tétetett indítvány, tehát nem 20 éve. (Felkiáltások a szélső balon: Hiszen azt mondta, hogy már foglalkoznak vele!) Én azt mondtam, hogy foglalkozunk KÉPVH. NAPLÓ. 1887 - 92. IX. KÖTET. a hadapród-iskolák szervezésének kérdésével, de egy szóval sem mondtam, hogy foglalkozunk e másik indítványban letett eszmékkel. Ismétlem, szivesen igérem, hogy foglalkozni fogok ez eszmével s a mennyiben érvényesíthető lesz, örvendeni fogok. De kérem, ne méltóztassanak a módosítványt felvenni a törvénybe. Van azonkívül Bolgár t. képviselő urnak egy indítványa, mely szerint az utolsó bekezdés helyett tétessék: „ A honvédségi Ludovica - Akadémiában kiképzett növendékeknek ez intézetből való kilépése napjától számítandó tényleges szolgálati kötelezettsége a honvédség állományában ugyanezen határozatok szerint szabályoztatik." Én, t. ház, minthogy ez máskép soha sem volt gondolva, nagyon szivesen elfogadom az indítványt. Megjegyzés nélkül nem hagyhatom azonban Bolgár t. képviselő urnak a magyar katonai oktatás tárgyában felhozott ama nézetét, hogy azért, mert a katonai nevelőintézetekben az oktatási nyelv nem magyar, a magasabb rangfokozatban kevesebb magyar tiszt van. Engedelmet kérek, én azt hiszem, hogy ha a seregben szolgáló magyar tiszti elem — s ezzel nem akarok vádolni senkit — nagyobb kitartással birna, akkor a magasabb rangfokozatban sokkal nagyobb lenne a magyar honpolgárok száma. (Mozgás a szélső baloldalon.) Ne méltóztassék azt hinni, hogy én nekem hosszú katonai pályám alatt mindig csak rózsákat hintettek az utamba; én nekem elég kellemetlenségem volt katonai pályámon, valamint minden embernek, bármely pályát válaszszon, vannak kellemetlenségei. Hanem ki kell tartani, nem pedig kitartást prédikálni és mást tenni, mert „hallgassátok szavaimat, de ne kövessétek cselekményeimet*, ez körülbelül mit Bolgár képviselő ur mond, (Helyeslés jobbfelöl) a mennyiben ő igen képzett katona létére nem tartott ki azon a pályán, hanem ott hagyta. (Mozgás balfelöl.) Méltóztatott volna ott maradni, én nagyon sajnálom, hogy ott méltóztatott hagyni. Megengedem, hogy a képviselő urnak kellemetlensége volt, de azon túl kell magát tenni az embernek, hiába! (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Nekem itt a t. házban szintén vannak némelykor kellemetlenségeim. (Tetszés és derültség jobbfelöl. Felkiáltások a szélső baloldalon: Hagyja ott!) Ne méltóztassanak mindig azt mondani, hogy a magyar mellőztetik a seregben, ez nem áll, (Ellenmondások a bal- és szélső baloldalon) mert azt csak nem méltóztatik követelni, hogy valaki azért léptettessék elő, mert magyar. Az előfeltétel a használhatóság. (Zaj szélső balfelöl.) Bizonyítsa be, hogy arra való, akkor semmi sem áll útjában, hogy a magasabb rendfokozatot elérje. (Egy hang a szélső baloldalon: Hiszen nyugdíjazzák!) Én, t. ház, ismétlem, bármennyire is tartom kívánatosnak a magam 5