Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-201

201. efsfcftgoS ülés márczins 12-én, kedden* 1889. E69 visszautasítja, nem politikai indokokból, nem azért, hogy a törvénybe való intézkedés a mostani viszonyok között nem opportuuus, hanem azért, mert a hadsereg nyelvére vonatkozó minden intézkedés a koronának fentartott reservált felségjog. Ez, t. képviselőház, a mily merev és alkotmányellenes elmélet, ép oly új és veszedelmes találmány (ügyvan! abal- ésszélsőbaloldalon) smegérdemli, hogy vele többen és tüzetesen foglalkozzunk. Ez az elmélet, mely végeredményében egy alkotmányos jogünnepélyes eltem etését vonja maga után, (Tetszés M/e?ó7) birt engem arra, hogy adandó szavazatomat, csupán a közjogi kérdésekre szorítva, igen röviden indokoljam, (Halljuk! Halljuk!) indokoljam annak daczára, hogy ennyi fényes szónoklat s ennyi diadalmas interpraetatio után én új dolgokat nem indokolhatok és a már hallott érvek ismétlésére kell szorítkoznom. De azt hiszem, t. ház, hogy midőn egy alkotmányos jog sorsáról van szó, akkor a köteles védelem ereje nem csak az érvek súlyában, hanem abban is fekszik, hogy azokat többen hangoztassák (Élénk helyeslés a balés szélső baloldalon.) Beőthy Ákos: Minden nap fülükbe fogjuk mondani! Horváth Lajos: Hy kivételes esetekben az ismétlés, vagy mondjuk, az érvek összegezése, bizonyos korlátok között, nem hiba, (Igaz! ügy vau! a bal- és szélső baloldalon) sőt hazafiúi kötelesség, (ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) T. képviselőház! Közjogunk, a mint ma fennáll, nézetem szerint három rendbeli fejedelmi jogot ismer; tudniillik az úgynevezett kormányzati, comitialis fejedelmi jogot, a melyet a koronás király a magyar törvényhozással együtt gyakorol, továbbá a közös ügyekre vonatkozó fejedelmi jogot, melyet a magyar koronás király és az osztrák császár a monarchia két államának törvényhozásával együtt gyakorol és végre a koronának fentartott, az úgynevezett reservált fejedelmi jogot, melyet ő Felsége teljhatalmánál fogva maga gyakorol. Mind a három fejedelmi jognak egyedüli forrása a törvény; (Igaz! ügy van! a bal- és szélső baloldalon) mind a három fejedelmi jognak gyakorlata többé-kevésbbé a törvényben van szabályozva, (ügy van! ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Korlátlan és absolut fejedelmi jogot a magyar közjog nem ismer. (Helyeslés abal- és szélső baloldalon.) Ez a közjogi igazság nem csak az alkotmányosság általános fogalmából, nem csak a nemzet ősjogából folyik, hanem nyomról-nyomra törvényeink által is igazolható. Én ezekkel a törvényekkel nem fogok foglalkozni ; tüzetesen foglalkoztak azokkal többen a t. ház tagjai közül; de mégis egy törvénynek felKÉPVH. NAPLÓ. 1887 —92. IX. KÖTET. olvasására a t. ház engedélyét kell kérnem, (Halljuk!) és pedig azért, hogy ezen törvénynek szövege csattanós czáfolatul szolgál azon sajátságos, immár többektől kellőleg méltatott közjogi tételre, melyet az igazságügyminister ur felállított, tudniillik, hogy a hol törvényeinkben ez a kifejezés: „demissae supplicantes" előfordul, hát ott reservált felségjogról van szó. Felolvasom tehát, t. ház, (Halljuk!) a hármas törvénykönyv harmadik czímét a magyar tudományos académia kiadmánya szerint, magyarul. A rubrum igy szól: Kik alkothatnak törvényeket és határozatokat? (Olvassa.) „De midőn azon kérdés kerül értekezés alá, vájjon a fejedelem magától alkothat-e törvényeket és határozatokat, vagy szükséges, hogy a nép egyezése is hozzájokjáruljon? í.§. Mire nézve megkell jegyezni, hogy noha régenten, midőn még a magyar nemzet pogányok szertartásával élt s nem király, hanem vezér és kapitányok által igazgattatott, a törvény és rendelethozás egész joga nálok volt. 2. §. De miután a közkeresztény hitre tértek és maguknak önként királyt választottak: mind a törvényhozás, mind minden birtokadományozás és bírói hatalom joga ez ország szent koronája hatóságára, melylyel Magyarország minden királya meg szokott koronáztatni s következőleg törvényesen rendelt fejedelmünkre és királyunkra az uralkodással és kormányzással együtt átruháztatott. S igy ezentúl a királyok a népet összehiva és megkérdezve, kezdettek törvényeket alkotni; mint ez, korunkban is történni szokott. 3. §. Azonban a fejedelem, tulajdon indulatjából — proprio motu — és önkényesen — absolute — főleg isteni és természeti jogot sértő s az egész magyar nemzet régi szabadságának ártó dolgok iránt, rendeleteket nem hozhat; hanem a nép összehívása s megkérdezésével: vájjon neki az olyan törvények tetszenek-e, vagy nem ? Kik, midőn azt felelik, hogy „igen": azontúl az ilyen végzések törvényekül tartatnak, (ügy van! balfelöl.) 4. §. Többnyire pedig maga a nép is némelyeket, miket a közjóra hasznosaknak vél, egyértelmííleg elhatároz és Írásban a fejedelemnek benyújt, esedezvén — supplícans —- hogy azok iránt neki törvény alkottassák, ha a fejedelem maga is az ilyetén végzéseket elfogadja s helybenNagyja: akkor hasonlókép törvényi erejök lesz s azonnal törvényekül tekintetnek." Ezt a törvény, az 1635. évi XVIII. törvényczikk, melyet II. Ferdinánd uralkodása alatt hoztak s melynek rubruma ez: „Leges et statuta condendi autoritás, penesRegum etRegnumesse", jóváNagyta és megerősítette. Ebből, t. képviselőház, következik, hogy az a kifejezés „demisse supplicans" csak azon formális kifejezéseknek egyike, a melyeket a magyar 47