Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-200

200. országos ülés márezius 11-éu, hétfőn 1889. 333 hallgatja. Annak meggondolása, hogy az önkénteseket tartalékos hadnagyokká képezik, csupán azon czélzattal, hogy háborában egy szakaszt vezényelni tudjanak és soha semmi más feladatot nem szándékoznak rájuk bízni, hogy ennélfogva az ő képeztetésök teljességgel nem tehető párhuzamba vagy hasonlatba a bécsújhelyi academia oktatási módjával, a hol mindenkit hadvezérré akarnak képezni: ennek meggondolása nem is várható tőlük, hanem csak egy olyan idősebb tiszttől, a ki hosszabb tanulmányozás által a katonai ismeretekben önállóságra jutott és e mellett paedagogiai képzettségű férfin. Vájjon miért tanítják az önkénteseknek a várerődítést, a mikor erre még a tényleges szolgálatbeli tisztet sem alkalmazzák, mert erre különlegesen képzett tisztikar van szervezve ? És miért szükséges megtanítani őket arra, hogy miképen van organisálva a Kriegs-Ministerium, hány osztálya van, milyen azokban az ügybeo^ztás, holott ők béke idején szolgálatot nem teljesítenek? És a helyett, hogy a szobában mértanikig megtanítják, mikép kell egy szakasz számára védsánczot csinálni, nem sokkal czélszerűbb volna-e őketkivinni ;Í mezőre s gyakorlatilag megmutatni, hogy kell? (ügy van! a bal- és s.zélső baloldalon.) Nem kerülte el figyelmemet a t. honvédelmi minister ur azon nyilatkozata, hogy sok egyebekkel együtt ez is jobban lesz ezután és én felteszem a minister úrról — nemcsak parlamenti illemből, de igazán felteszem — hogy a nemzet művelt fiatalsága életének sorsát másforma tanárokra fogja bizni ezután, mert első sorban a tanárok kezébe lesz az letéve. De mindez csak ezután lesz és én most csak a jelenről szólhatok, E kérdésre visszatérek még egy pár szóval, de előbb szólok a tanítványokról. Nem akarom tagadni, t. ház, hogy az önkéntesek katonai szorgalma kívánni valót is Nagy fenn; s ha ez igy van: elismerem azt is, hogy őket iskolai eszközök, iskolai fegyelem által kényszeríteni kell a tanulásra. Ha egyszer a honvédelemnek szüksége van az ő tiszti képzettségükre, akkor nekik hazafiul kötelességük azt megszerezni s mulasztásuknak nincs joga hazafiúi álarczot ölteni magára, a mint az olykor megtörtént. Megkérdeztem tanult és tapasztalt katonákat s olyan tartalékos tiszteket, kik már 10—12 év óta civil iskolákban rokon tárgyak tanárai, tehát paedagogiai képzettségű emberek, hogy vájjon azon katonai ismeretet, melyet egy tartalékos hadnagynak birnia kell, elsajátíthatja-e egy év alatt egy olyan fiatal ember, a ki a gymnasiumot csak elégséges osztályzattal végezte, a ki tehát ép eszű, de lassú fejű? Nem találtam köztük senkit, a ki azt ne felelte volna rá, hogy igen; ha azon a nyelven tanulhat és vizsgázhat, a melyen a gymnasiumot végezte, megtanulhatja még azt is, a mit most szükségtelenül tanítanak, annyival inkább azt, a mire valóban szüksége van. Megkérdeztem továbbá azt is, hogy a katonai oktatásnál lehet-e azt a tapasztalatot tenni, a mit másnemű oktatásnál, hogy például valaki könynyen tanulja a nyelveket, de nem képes megtanulni a mathesist, vagy megfordítva? Mindnyájan azt felelték, hogy ott is épen abban az arányban, mint egyebütt, vannak ifjak, a kik különben scientiarum doctorok lehetnek, de a gyakorlati katonai működés iránt annyira nincs semmi érzékük, hogy soha és semmiféle fáradsággal nem lehet őket tisztekké képezni; ép ugy nem, mint a vakot nem lehet festővé idomítani. Végül megkérdeztem azt, hogy a gymnasiumot végzett középszerű ifjú tud-e annyit németül, hogy ha e nyelvet, nem mint tannyelvet, hanem mint tantárgyat még egy évig kizárólag a katonai szolgálat szempontjából tanulja, képes lesz-e a tartalékos hadnagyi szolgálatot e nyelven teljesíteni? Erre is mindnyájan igennel feleltek. De mindnyájuknak vannak e három tény egyikét vagy másikát igazoló tapasztalataik. E tényekből már pusztán az oktatás szempontjából, a következő eredmények folynak. (Halljuk! Halljuk!) Az első az, ho^y a mi lehetséges és szükséges, azt szabad követelményül felállítani, ellenben a lehetetlen és szükségtelent nem. (Helyeslés baífelől.) Szabad követelni iíjainktól, hogy egy év alatt a tiszti vizsgára elkészüljenek, mert ez lehetséges s szabad őket erre iskolai fegyelem által kényszeríteni, mert ez szükségesnek mutatkozik. S ha e tekintetben tapasztalt katonák azt állítják, hogy szükség van arra, hogy azon évet kizárólag a katonai tanulmányoknak szenteljék, akkor én ezen intézkedésben, mint legutolsóban és legsxílyosabban meg tudok nyugodni. Nem nai>y okunk lehet, t. ház, azt vitatni, hogy ezen év igy az életpálya tanulmányaira nézve a jövőben elvész, mert hiszen az, hogy a katonáskodás éve alatt ők egy évi tanulmányt végeztek, különben is csak fictio volt eddig is. (Helyeslés baífelől.) Formailag beszámíttatott nekik az év a négyéves tanfolyamba, de tényleg — hogy egy kissé homályosan fejezzem ki magamat — ugy állott a dolog, hogy ők az egyetemi előadáson katonák, a katonai leczkéken pedig jogászok voltak. (Derültség.) Ennek elmúlását a közművelődés érdeke nem sínyli meg s én a eultusminister ur azon intézkedésében, hogy jövőben a jogi tanfolyamot hét semester alatt lehet végezni, a tanulási időnek nem leszállítását, hanem egy félévvel felemelését látom; mert ha a dolog lényegét akarjuk tekinteni, el kell ismernünk, hogy a katonákra nézve a jogi tanfolyam eddig csak három év volt. Ha pedig nem kell nekik egyetemet járni, akkor lehetséges lesz őket az ország két-három nagyobb városában összegyűjteni s ez évet reájuk