Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.
Ülésnapok - 1887-200
200. ország** tlés n&rczius ll-é», kétfeu, 188*. 3§Q a pozsonyi kir. törvényszék és a területén levő járásbíróság birái és bírósági hivatalnokainak Neiszidler Károly képviselő által beadott kérvényét, melyekben javadalmazásuknak kellő mértékben való felemeléseért esedeznek. Bemutatom a bánfi hunyadi állami polgári és felső népiskolák tanítótestületének Sombory Lajos képviselő által beadott kérvényét, melyben kéri, hogy az állami polgári iskolai tanítók az 1875 : XXXII. törvényczikk rendelkezései alól vétessenek ki és az 1885 : XI. törvényczikk értelmében nyugdíjaztassanak. Ezen feliratok és kérvények kiadatnak a kérvényi bizottságnak tárgyalás és jelentéstétel végett. Az elnökségnek több előterjesztése nincs. Dárdai Sándor jegyző: Baross Gábor! Baross Gábor, közmunka- és közlekedésügyi minister : Van szerencsém a t. háznak bemut itni a magyar királyi államvasutak és a budapest soroksár-harasziii helyi érdekű vasút soroksári állomásait összekötő helyi érdekű vasútvonal engedélyezésére vonatkozó törvényjavaslatot az indokolással együtt. Van szerencsém továbbá bemutatni jelentésemet a belisce-kapclnai helyi érdekű vasút megtörtént engedélyezése tárgyában; tisztelettel kérvén, hogy mind a két előterjesztésemet kinyomatni, tárgyalás és jelentéstétel végett pedig a közlekedésügyi bizottsághoz utasítani méltóztassék. Elnök: A közmunka- és közlekedésügyi minister ur két rendbeli előterjesztése ki fog nyomatni, a ház t. tagjai között szét fog osztatni s előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a közlekedésügyi bizottsághoz utasíttatik. Több előterjesztés nincs bejelentve; következik tehát a napirend; a véderőről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalásának folytatása. Mielőtt azonban a napirendre áttérnénk, Ziskay Antal képviselő ur kíván félremagyarázott szavai értelmének helyreállítása végett Eötvös Károly képviselő ur beszédére reflectálni. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Ziskay Antal: T. ház! Eötvös Károly t. képviselő ur e hó 9 én tartott beszéde folytán bátor vagyok személyes kérdésben és félremagyarázott szavaim értelmének helyreállítása végett a t. ház kegyes türelmét és figyelmét röviden igénybe venni. (Halljuk! Halljuk!) Tudom, hogy a nevetségessé tétel, gúny és efféle, bőven használt parlamenti fegyverek, de én azokat nem használtam soha, most sem fogom használni, mert szükségesnek vélem, hogy a parlamenti viták több objectivitással és kevesebb subjectivitással folytattassanak. (Helyeslés a jobboldalon.) Csodálkozásomnak adok kifejezést, hogy a közjogi irodalom és történelemben oly jártas Eötvös Károly t. képviselő ur, hogy habár én folyó hó KÉPVH. NAPLÓ. 1887 — 92. IX. KÖTET. 4-én tartott beszédemben jól megfontolt tekintetekből a felségjog merev álláspontjára nem helyezkedtem, mégis indokoltnak találta engem azzal gyanúsít mi, hogy az általam úgynevezett fentartott felségjog elnevezést a eanonjogból merítettem, legalább azt mondta, hogy e kifejezést használtam. A t. képviselő ur bizonyosan tudja, hogy én ezen elnevezést találhattam az általa sokszor idézett Verboczy hármas könyvében, nevezetesen az előbeszéd 10 ik czímének 6. §-ában, a hol az fordul elő: „Hogy ha a szokás olyanokra nézve nem hozatik be, mik a fejedelem részére tartattak fenn, a legfelsőbb hatalom jeléül", annak figyelembe vétele mellett, hogy nem én, de Verboczy hármas könyvének Il-ik rész 3. czím első és második szakaszának tanúsága szerint oly nézetben volt: „Hogy mielőtt még a magyar nemzet pogányok szertartásával élt s nem király, hanem vezér és kapitányok által igazgattatott, a törvény és rendelethozás egész joga náluk volt, de miután a közkeresztény hitre tértek és maguknak önkényt királyt választottak ; mind a törvényhozás, mind a birtokadományozás és birói hatalom joga az ország szent koronája hatóságára, melylyel Magyarország minden királya meg szokott koronáztatni s következőleg törvényesen rendelt fejedelmünkre és királyunkra az uralkodással és kormányzással együtt átruháztatott. S igy ezentúl a királyok a népet összehiva és megkérdezve kezdettek törvényeket alkotni; mint ez korunkban is történni szokott". Továbbá jól tudja, hogy én e kifejezést találhattam a régibb magyar közjogi munkákban, a melyekről Réesy Emil elismert tekintélyű közjogi munkájában röviden ezt mondja: „Régibb publicistáink, kik a felségjogok között megkülönböztették a fentartott és az országgyűlési jogokat, az alapvk-zonynak helyes felfogásából indultak ki." Ennél fogva, a mennyiben a t. képviselő ur azzal gyanúsítana, hogy midőn a magyar közjogról van s/ó, én képes volnék felfogásomat a eanonjogból meríteni: én ezt kénytelen volnék tisztelettel visszautasítani, habár történelmi tény, hogy mint eredetileg a római jog, ugy később hosszá ideig a canonjog nagy befolyással volt a jogi fogalmak alakítására, a polgári jogok fejlődésére és magának Verbőczynek gondolkozásmódjára is. Továbbá meglepett, hogy a t. képviselő ur félremagyarázta és kétségbevonta azt, hogy a szokás és gyakorlat — „consuetudo juris et observantiaeregni."— a magyar közjognak forrását képezi. Hogy a magyar közjognak a szokás és gyakorlat forrását képezi, e részben hivatkozom mindenek előtt minden királyi esküre és hitlevélre; e részben legyen elég hivatkoznom az 1867. évi II. t.-czikkre ; továbbá erősíti ezt az országnak több és legfontosabb sarkalatos törvénye, ilyen például az 1791. évi X. t.-czikk, ilyen az 1723. 42
