Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.
Ülésnapok - 1887-187
187. országos ülés február 28-án, szombaton. 1889. gy meg, a minőben a monarchia két állama ujonczjutalékával a közös hadsereghez járul. Részemről ezen indítványt elfogadom és csak csodálkozásomat fejezem ki a felett, hogy ezt maga a kormány nem kezdeményezte; mert tény az, hogy a magyar elem a közös hadseregben nincs kellőleg képviselve, a mi sajnálatra méltó dolog ugy a hadsereg, mint a? ország érdekében ; a hadsereg érdekében azért, mert a magyar nemzet, mely kiváló katonai tulajdonságokkal és talentumokkal bir, nem erősíti kellőleg a hadsereg tisztikarát; (Igaz! Ugy van! balfelöl) másrészt pedig azért, mert ha a tisztikar a legénységgel könnyen érintkezhetik, a hadsereg harczképessége gyorsabban elérhető és jobban emelhető. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Sajnálatos az ország érdekében, mert igy nem érvényesülhet kellőleg a magyar befolyás a hadseregre, (Igaz! Ugy van! balfelöl) másrészt pedig, mert épen akkor, midőn az intelligens ifjúság minden pályán összetömörül és csak későn és nagy nehezen tudja existentiáját megalapítani, ezen intelligens ifjúság előtt elzárunk egy oly pályát, mely nemcsak sok tisztességgel jár, de anyagilag is nagyon előnyös. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Nincsen talán ma már pálya, a melyen a fiatal ember oly hamar tudna magának biztos existentiát megalapítani, mint a tiszti pálya s már egy oly korban, a melyben kortár ai még alig végezték el középiskolai tanulmányaikat, (Helyeslés Ini'di ) Görgey képviselő ur indítványa tehát, t. ház, ha el lesz fogadva, e bajon részben segíteni fog, de nem egészen. Hogy a magyar elem a hadseregbe kellő számban bejusson, szükségei még az is, hogy az a közöny megtöressék, amely ma az ifjúságnál a tekintetben mutatkozik, hogy a hadseregben hivatásszerű szolgálatot vállaljon. Míg ez a közöny megtörve nem lesz, addig e kérdés kellőleg meg nem oldható.Ehhez pedig szükséges mindenekelőtt az, hogy a magyar katonai oktatás kérdése oldassék meg. (Helyeslés balfelöl.) Ha megnézzük, t. képviselőház, a hadsereg névkönyvét, azt a sajnálatos jelenséget látjuk, hogy a tábornoki különféle rangokban a magyar nemzet alig van képviselve. Ha kiveszem azon tábornokokat, kik a honvédségnél végzik szolgálatukat és azokat, kik különféle más alkalmazásokban — hogy ugy mondjam — béke-alkalmazásokban vannak, akkor az összes táborszernagyok és lovassági tábornokok közt, gróf Pejacsevichen kivül, nem találok magvar embert. Az altábornagyök közt csak két magyart látok: Szvetenay és Galgóczy altábornagyokat. A vezérőrnagyok közt pedig talán tizenkét magyar származású tábornok szolgál. Igaz, hogyha azután lejebb megyünk a rangokban, a helyzet kedvezőbbnek mutatkozik. Az ezredestől lefelé, minél lejebb jutunk, annál több magyar embert találunk, de azért még mindig nem eleget. A maximumot már elértük. Nincs kilátás arra, hogy a magyar tisztek száma nagyobb mérvben szaporodjon, ha a magyar katonai oktatás el nem fogadtatik s el nem rendeltetik, minthogy a német nyelv tudása, mely okvetlen szükséges a katonai intézetekben, ma már Magyarországon nem fokozódik. Az különben, hogy a tábornoki kar és a felsőbb törzstiszti rangokban oly kevés a magyar elem: politikai és társadalmi okokra vezethető vissza. (Halljuk! Halljuk !) A magasabb tábornokok tiszti rangja 48-as idő előttről származik. Akkor a hadseregben a magyar elem nem volt nagyon képviselve. Először is Magyarországon nem volt erős középosztály, mely a hadsereg tiszti karának gros-ját képezi és nem voltak Magyarországban azon katonai családok, melyeknek fiai rendesen a hadseregbe lépnek. A magyar tisztek nagyobb részt a főnemesség, vagy vagyonosabb nemes családok köréből kerültek ki és a katonai szolgálatot életük csak egy phasisának tekintették s ha néhány, évig szolgáltak, megint visszatértek a magánéletbe. Azután az 1848. forradalom elvonta a tisztek nagyobb részét a közös-hadseregből, az ötvenes években pedig politikai okokból bizonyos tartózkodás mutatkozott a közös hadsereggel szemben, a fiatalság kerülte a katonai szolgálatot. Ezért csekély a tisztek száma a felsőbb rangokban. Az általános védkötelezettség behozatala óta, már nagyobb gyarapodás mutatkozik és a fiatalság azóta nagyobb számban jelentkezett a katonai pályára, kivált eleinte. De ne felejtsük el azt, hogy akkor a fiatalság nagy része még birta a német nyelvet, míg annak tudása ma mindig ritkábbá válik. Azért mondom, hogy a magyar tisztek szaporodása a mai viszonyok közt nem fog többé fokozódni. Ha vannak is szülők, kik fiaikat nagyon szívesen adnák katonai intézetekbe, mert fiaik németül nem tudnak, ezt nem tehetik. Szükségesnek tartanám tehát, t. ház, hogy főkép az alsóbb katonai iskolákban, a Magyarországon levő alreáliskolákban az előadás nyelve a magyar legyen; ez által a hadsereg szolgálati nyelve semmi tekintetben sem zavartatnék meg, mert lehetne ott a német nyelv tanulására súlyt fektetni és ha a t. cultusminister ur azt gondolta, hogy a gymnasiumokban meg lehet annyira németül tanulni, a mennyire az a tiszti vizsga letételére szükséges, akkor minden esetre ezen katonai vezetés alatt álló alreál-iskolákban is meg lehet tanulni a német nyelvet annyira, hogy mikor a felsőbb iskolákba kerülnek, a német nyelvű előadásokat képesek legyenek megérteni. Különben semmi akadály sem forog fenn arra nézve, hogy felsőbb katonai intézeteket felállítsunk. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A delegatiókban az előbbi években 4*
